A Fővárosi Ítélőtábla Pf.22260/2012/6. számú határozata kártérítés tárgyában. Bírók: Bleier Judit, Hőbl Katalin, Madarász Anna

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.26990/2010/49., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.22260/2012/6.*, Kúria Pfv.21396/2013/5. (BH 2014.8.244)

***********

A Fővárosi Ítélőtábla a Magyar György és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Magyar György ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (II. rendű felperes címe) II. rendű felperesnek - a dr. Kovács Szabolcs László és dr. Engert Christian ügyvédek által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2012. október 25. napján meghozott 34.P.26.990/2010/49. számú közbenső ítélete ellen az alperes részéről 50. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy az I. és II. rendű felpereseket megilleti a jogosultság arra, hogy az alperestől az ajkai gyártelepén található X. számú vörösiszap-tározó gátfalának 2010. október 4-én történt átszakadásával okozati összefüggésben felmerült káraik megtérítését követeljék.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és II. rendű felpereseknek személyenként 50.000 (ötvenezer) forint + áfa másodfokú perköltséget.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperesek keresetükben vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték kötelezni az alperest az alperes gyártelepén található X. számú vörösiszap-tározó gátfalának 2010. október 4-én történt átszakadásával okozati összefüggésben bekövetkezett káresemény folytán. Az általuk érvényesített jogot a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kvtv.) 103. § (1) bekezdésére, valamint a Ptk. 345. § (1) bekezdésére és 355. § (1) bekezdésére alapították. Előadták, hogy az alperes veszélyes anyag kezelésével és tárolásával környezetveszélyeztető tevékenységet folytatott, mellyel végül a környezetet súlyosan károsította is. A zagytározó működtetése jogi értelemben a Kvtv. 103. § (1) bekezdésétől függetlenül is veszélyes üzemnek minősül, részben a tárolt anyag mennyisége, részben az erős lúgos kémhatása miatt, így az alperes objektív kártérítési felelőssége fennáll. Nem ismeretes a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső olyan elháríthatatlan ok, amely káraikat előidézte, ezért az alperes a felelősség alól nem mentesülhet. Mindezekre tekintettel az alperes köteles a vagyonukban beállott értékcsökkenést és elmaradt vagyoni előnyt, továbbá nem vagyoni kárukat megtéríteni.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadta, hogy a vörösiszap tárolása nem minősül fokozott veszéllyel járó tevékenységnek, felelőssége legfeljebb a Ptk. 339. §-a alapján lenne vizsgálható. A létesítmény üzemeltetése során azonban jogellenes magatartást nem tanúsított, ezért a felpereseket nem illeti meg a jogosultság vele szemben kártérítés követelésére.

Arra az esetre, ha a bíróság a tározó üzemeltetését fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősítené, kártérítési felelősségét kizárja, hogy a káreseményt elháríthatatlan külső ok idézte elő. Az alperes a káreseményt előidéző külső okként a szélsőséges időjárást (a katasztrófa évében leesett nagy mennyiségű csapadékot), valamint az A. térségében tapasztalható szeizmikus mozgásokat jelölte meg. Állítása szerint elháríthatatlan külső oknak minősül az is, hogy a privatizációs szerződésben résfal megépítésére kötelezték. A káreseményt nem az alperes tevékenysége vagy mulasztása, hanem külső okok, egyrészt a hatósági kötelezés következményei, másrészt a természeti jelenségek együttes és közel egy időpontban kulmináló jelentkezése okozták.

Az alperes hangsúlyozottan hivatkozott a káresemény objektív elháríthatatlanságára, mert a percek alatt bekövetkező rideg törés folytán a gátszakadás nem volt előre látható. A monitoringrendszerrel a veszély olyan kis mértékben jelezhető előre, hogy reális és hatékony beavatkozásra nem volt lehetőség. Az alperes a létesítményt olyan biztonsági tényezővel vette át, amely nem indokolta a meglévő mellett más típusú monitoringozás meglétét, ugyanakkor hiányos volt a monitoringozás jogszabályi háttere, mert sem a tervező, sem a hatóság nem döntött további kötelezettség, iránymutatás mellett, míg a völgyben húzódó út és vasút a völgyzárógát jellegű védőgát kiépítését nem tette lehetővé.

Az elsőfokú bíróság a közbenső ítéletével megállapította az alperes kártérítési felelősségét az alperes gyártelepén található X. számú vörösiszap-tározó gátfalának 2010. október 4-én történt átszakadása következtében a felpereseket ért károk vonatkozásában.

Rögzítette, hogy a bizonyítási eljárás egy része az elsőfokú bíróság ugyanezen tanácsa előtt párhuzamosan folyamatban lévő ügyekben folyt, melynek eredményét a felek indítványára pergazdaságossági és költségtakarékossági szempontok figyelembevételével az eljárás tárgyává tette. Rögzítette, hogy tudomása van az előtte folyamatban lévő 34.P.26.768/2010. számú perből, hogy az ELTE Kémiai Intézete elkészítette kislexikonját a vörösiszap katasztrófával kapcsolatos fogalmak magyarázatára. A perben felmerült szakkérdések megválaszolására a 34.P.26.768/2010. számú perben az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek Budapesti Műszaki, Könyv- és Adószakértői Intézetét rendelte ki, valamint együttes szakvéleményadásra eseti társszakértőként a BME Geotechnikai Tanszékét. A jelen perben beszerzett és a tárgyaláson történt ismertetéssel az eljárás anyagává tett szakvéleményt és annak kiegészítését az elsőfokú bíróság ebben a perben is szakvéleményként értékelte, és azt, valamint annak kiegészítését, mint aggálytalant ítélkezésének alapjául elfogadta.

Kiemelte, hogy a Ptk. 345. § (1) bekezdésének alkalmazásánál a fokozott veszéllyel járó tevékenység fő ismérve, hogy csekély hiba is aránytalan súlyos károkra vezethet. A kárért az a személy felelős, aki a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytatja, vagyis aki a veszélyes üzemet működteti. Ugyanezek a szabályok irányadóak arra a károkozóra is, aki az emberi környezetet veszélyezteti (Kvtv. 103. § (1) bekezdése). Megállapította, hogy az alperes tevékenysége mind a Ptk., mind a Kvtv. alapján veszélyes üzemnek minősül. Az alperes tevékenysége a katasztrófát megelőzően terhelte a környezetet, azt veszélyeztette, így az alperes a veszélyes üzem szabályai szerint tartozik felelősséggel, ugyanakkor a felelősség szempontjából a környezetterhelés vagy veszélyeztetés mértékének nincs érdemi jelentősége.

Az alperesnek azt kellett bizonyítania, hogy a bekövetkezett kárt olyan, a veszélyes üzemi tevékenységen kívül álló ok okozta, mely az alperes részéről elháríthatatlan volt. Az elsőfokú bíróság részletesen kitért a timföld előállításának technológiai folyamatára, valamint a tömény nátronlúg (NaOH) és a vörösiszap, illetőleg ezek keverékének káros biológiai hatásaira és a gátszakadás kialakulásának fő geotechnikai okaira. Megállapította, hogy a szivárgó vizek és a szennyeződés következtében a salakpernye gát alatti agyag felső részén nagy mennyiségű vízoldható só volt jelen, és a folyamatos nátronlúgos hatás miatt ennek egyre nagyobb részét a nátriumsók tették ki. A nátrium-hidroxid koncentrációjának növekedésével az ioncserélő reakciók aktívabbá váltak, és ha a kalcium átcserélődik nátriumra, az adszorbeált nátriumkation részaránya nő, vízben oldódó vegyületek képződnek, a szilárdság csökken, az agyag „ellágyul". Ez a jelenség a marónátron hatására zajlott. A X. számú kazetta egy bizonyos telítettségi szintjénél a már addig is jelentős mértékben összenyomódott agyagban a túlterhelés miatt a montmorrilonitos anyagokra jellemző kúszás kezdődött, és a végén talajtörés következett be. A kúszási zóna ott alakult ki, ahol a legkedvezőtlenebbek voltak a nyírószilárdsági paraméterek. Egyre romlott a gátak állékonysága, a vízkifolyás és anyagkihordás fokozódott, és az igénybevétel végül elérte azt a határt, amelynél a gát alatti kúszást követő talajtörés, és végül a gátszakadás bekövetkezett. A szakértői véleményből és annak kiegészítéséből azt állapította meg, hogy az altalajban kúszásos, a gátanyagban pedig rideg törés következett be. Ebben a kérdésben a magánszakértő véleményével szemben a perben kirendelt szakértők vélemény-nyilvánítását fogadta el.