BH 2011.10.292 Az új kisajátítási törvény alapján indított eljárásokban a kisajátítási hatóság előtti eljárásban a tényállás tisztázásának részét képezi - az érintett ez irányú kérelme és megfelelő adatok előterjesztése esetén - annak vizsgálata, hogy a közérdekű célt az adott ingatlanon szükséges-e megvalósítani, vagy annak más ingatlanon való megvalósítása a tulajdon nagyobb sérelmével járna-e. Ennek igazolására önmagában nem elegendő, hogy az adott cél megvalósítására hatósági engedélyt adtak ki [2007. évi CXXIII. tv. 4. §, 2004. évi CXL. tv. 50. §].

A II. rendű alperes a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) rendelkezései, továbbá a megyei jogú város külterületének, valamint egyes belterületi területrészeinek Helyi Építési Szabályzatáról és Szabályzási Tervéről szóló 7/2004. (II. 24.) Önkormányzati Rendelete, és az annak mellékletét képező Szabályozási Tervlap alapján kisajátítás iránti kérelmet terjesztett elő a B.-i Repülőtérhez vezető bekötő út építése közérdekű célra.

Ebben részben kisajátítani kérte a VI. rendű felperes tulajdonában álló, sz.-i 020415/16 hrsz.-ú, 1 ha 9434 m2 területű, szántó művelési ágú külterületi ingatlant, a területkimutatás és a kisajátítási terv szerint.

Az I. rendű alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) határozatával a kérelemnek helyt adott, és az ingatlant megosztotta úgy, hogy a megosztást követően létrejött 020415/63 hrsz.-ú, 1 ha 8870 m2 területű, szántó művelési ágú ingatlan a VI. rendű felperes tulajdonában visszamarad, míg a sz.-i 020415/64 hrsz.-ú, 564 m2 területű, szántó művelési ágú ingatlan Sz. Megyei Jogú Város Önkormányzata (a II. rendű alperes) javára kisajátításra kerül.

A II. rendű alperes azonos indokokra hivatkozással kisajátítási kérelmet nyújtott be a VII. rendű felperes tulajdonában álló, sz-i 020415/15 hrsz.-ú ingatlanrész kisajátítása érdekében, melyre nézve az I. rendű alperes határozatával a kérelemnek helyt adva a 020415/15 hrsz.-ú, 2 ha 4459 m2 területű, szántó művelési ágú ingatlant megosztotta a 030415/61 hrsz.-ú, 2 ha 3759 m2 nagyságú ingatlanra, valamint a 020415/62 hrsz.-ú 700 m2 területű ingatlanra, és azt a II. rendű alperes javára terület- és településrendezés közérdekű célra kisajátította.

Az I. rendű alperes - ugyancsak a II. rendű alperes kérelmére - azonos közérdekű célból a VII. rendű felperes tulajdonában álló, 020415/17 hrsz.-ú, 1 ha 7157 m2 területű, szántó művelési ágú külterületi ingatlan egy részének kisajátításáról is döntött a 03/1045-27/2008. számú határozatával olyképpen, hogy azt megosztotta a 020415/65 hrsz.-ú, 1 ha 7141 m2 területű szántó művelési ágú, valamint a 0204 15/66 hrsz.-ú, 116 m2 területű ingatlanra, és ez utóbbit terület- és településrendezés közérdekű célra a II. alperes javára kisajátította.

A kisajátításról szóló határozatok meghozatala során figyelemmel volt a Közép-Dunántúl Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség 25123/2005. számú - a B.-i Repülőtér létesítésére és üzemeltetésére vonatkozó - környezetvédelmi engedélyére, a Nemzeti Közlekedési Hatóság Közép-dunántúli Regionális Igazgatósága építési engedélyt adó határozatára, a Közlekedésfejlesztés Mérnöki Iroda Kft. tervdokumentációjára is.

A határozatokkal szemben előterjesztett keresetükben a felperesek vitatták azok jogszerűségét, mert álláspontjuk szerint a kisajátítás jogalapja nem állt fenn.

A felperesek - nem vitatva azt, hogy a kisajátítás közérdekű célra történik - előadták, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-ának a Kstv. 4. § (1) bekezdés c) pontjával összefüggő alkalmazása, azaz a döntéshozatalhoz szükséges tényállás teljes körű tisztázása elmaradt.

Hivatkoztak arra, hogy a B.-i Repülőtér - melynek megközelítése céljából a II. rendű alperes kérelmére eljárt I. rendű alperes a határozatokat meghozta - jelenleg is megközelíthető két, a lakott területet nem érintő útról.

A hatóság - felperesek szerint - az erre vonatkozó felperesi nyilatkozatot figyelmen kívül hagyta, nem kísérelte meg tisztázni - az ügyfél által előadottakra figyelemmel -, hogy valóban fennállnak-e a kisajátítás törvényi feltételei, nem szólította fel az ügyfelet, hogy pontosítsa nyilatkozatát, és nem folytatott le bizonyítási eljárást e tény tisztázása érdekében.

Így a meghozott határozatok nem felelnek meg a Kstv. 4. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt azon feltételnek, mely szerint a közérdekű célt az adott ingatlanhoz szükséges megvalósítani, vagy más ingatlanon való megvalósítása a tulajdon nagyobb sérelmével járna.

Azzal, hogy az I. rendű alperes azt az álláspontot foglalta el, hogy a Szabályzási Tervben meghatározott nyomvonal célszerűségének vizsgálata nem tárgya a közigazgatási eljárásnak és nincs lehetőség annak megváltoztatására, az I. rendű alperes nem vizsgálta, hogy a Kstv.-ben megjelölt célok és feltételek együttesen fennállnak-e.

Rámutatott, hogy a repülőtér megközelíthető a 62-es főút felől a 20 m nyomvonalú, 024 hrsz.-ú útról és az ugyancsak 20 m nyomvonalú, 20319 hrsz.-ú útról, továbbá a 63. sz. főút felől a 020433 hrsz.-ú útról.

A kereset folytán eljárt megyei bíróság jogerős közbenső ítéletével a felperesek keresetét elutasította.

A bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a kisajátítás jogalapjának hiánya tekintetében a felperesek keresete nem volt megalapozott.

Hangsúlyozta, hogy a kisajátítási eljárást megelőzte a repülőtéri bekötőút és a kapcsolódó létesítmények építési engedélyezése, és az erre irányuló eljárásban kellett vizsgálnia a Nemzeti Közlekedési Hatóságnak, hogy a kérelmező II. rendű alperes által benyújtott építési engedély iránti kérelem a jogszabályi feltételeknek megfelel, az annak alapjául szolgáló tervdokumentáció alapján az engedély megadható-e.

A meghozott építési engedély-határozatot a Nemzeti Közlekedési Hatóság valamennyi érintett ingatlan tulajdonosának kézbesítette, és amennyiben a nyomvonallal a tulajdonosok nem értettek volna egyet, a rendelkezésükre álló jogorvoslati határidő alatt fellebbezéssel élhettek volna. Ilyet nem nyújtottak be, így a határozat jogerőre emelkedett, és - az eljárt megyei bíróság álláspontja szerint - ettől az időponttól kezdődően a továbbiakban már nem lehet vita tárgya a Sz.-B. repülőtéri bekötőút, és a kapcsolódó létesítmények nyomvonala.

A bíróság álláspontja szerint a Kstv. 4. § (1) bekezdés c) pontja szerinti azon feltételt, mely szerint célját az adott ingatlanon szükséges megvalósítani, a Nemzeti Közlekedési Hatóság Közép-Dunántúli Regionális Igazgatóságának említett számú jogerős építési engedély-határozata támasztja alá.

A felpereseknek - amennyiben a bekötőút tervezett vonalvezetésével nem értettek volna egyet - az út-építési, engedélyezési eljárásban kellett volna ezt az igényüket érvényesíteni, mert kisajátítási eljárásban a tervezett út nyomvonala már nem vizsgálható; az erre vonatkozó szakértői bizonyítás iránti felperesi kérelmet is ebből az okból utasította el a bíróság.

A bíróság megállapította, hogy ez eljárt I. rendű alperes megsértette a Ket. 50. § (1) bekezdését és ezzel összefüggésben a 72. § (1) bekezdés ea) pontjában foglaltakat, mert a határozatból nem derül ki, hogy az alperes vizsgálta volna a Kstv. 4. § (1) bekezdés c) pontjának fennállását atekintetben, hogy az ott megfogalmazott célt az adott ingatlanon szükséges megvalósítani, és határozatában nem adta indokát annak sem, hogy a felperes által a kisajátítási tárgyaláson felvetett más nyomvonal szükségessége a kisajátítási eljárás során miért nem vizsgálható. Ugyanakkor azt is megállapította az eljárt megyei bíróság, hogy az alperesi jogszabálysértés a perbeli esetben jelentősnek nem volt tekinthető, a döntés érdemére nem hatott ki, ezért a bíróság csak a jogszabálysértés tényét állapíthatta meg, a Legfelsőbb Bíróság KK 31. számú állásfoglalása alapján.