A Veszprémi Törvényszék K.20089/2011/22. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 177. §, 328. §, 339. §, 340. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 2. §, 120. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 32. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 10. §, 65. §, 67. §, 120. §, 127. §, 2010. évi CXXII. törvény (NAV tv.) 87. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bíró: Hadnagyné dr. Göllén Mária

Veszprémi Törvényszék

6.K.20.089/2011/22.

A Veszprémi Törvényszék dr.Pokó Diána ügyvéd/felperesi jogi képviselő címe/ által képviselt felperes cégneve /felperes címe/ felperesnek - dr.Kecskeméti Mária jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága, mint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Közép-dunántúli Regionális Főigazgatóságának jogutóda /alperes címe/ alperes ellen, adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a bíróság felperest, 15 napon belül fizessen meg alperesnek 400.000 /Négyszázezer/ Ft perköltséget, valamint külön felhívásra az Államnak 900.000 /Kilencszázezer/ Ft eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

Az első fokú adóhatóság felperesnél a 2009. év III. negyedévére vonatkozóan a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló, kiutalás előtti ellenőrzést folytatott le általános forgalmi adónemben. Ennek eredményeként a 1577948094/2010. iktatószámú határozatával felperes terhére 78.089.000 Ft adókülönbözetet állapított meg jogosulatlan visszaigénylésként, erre tekintettel annak kiutalását elutasította. Ezen túlmenően 39.544.000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte az adózót.

A felperesi fellebbezés alapján eljáró alperes a 3763387812/2010. iktatószámú határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.

Az adókülönbözet megállapításának alapját a gazdasági társaság 1 /a továbbiakban: Zrt./ által kibocsátott számlák áfa tartalma alapozza meg, amelyek szerint felperes a Zrt-től pénzügyi lízing keretében 84 db gépkocsit szerzett be.

Az adóhatóság megállapította, hogy a gépjárművek üzembentartójaként a gépjármű nyilvántartásban a felperesi gazdasági társaság szerepel, ebből következően az ügylet megfelel az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény /Áfa.tv./ 10. §-ának a./ pontjában szabályozott, határozott időre szóló bérbeadási ügyletnek. A cég tevékenységi körében azonban a vizsgált időszakban a bérbeadás még nem szerepelt.

A tényállás tisztázása során az adóhatóság meghallgatta a Zrt. ügyvezetőjét, akinek a nyilatkozata szerint a gépjárművek átadása a korábbi lízingbevevő és az új lízingbevevő között bonyolódott, vagyis a tényleges átadás a gazdasági társaság 2 és a felperesi gazdasági társaság között történt meg. A vizsgált időszakban egyébként mindkét cégnek a cím 1 szám volt a székhelye, és mindkét társaságnak ugyanazok voltak a tulajdonosai és ugyanaz az ügyvezetője is.

A lízingbeadó oldalán az új szerződés megkötését az indokolta, hogy a gazdasági társaság 2 a kölcsönnel kapcsolatos általános szerződéses feltételeket nem tartotta be, több esetben késedelmesen fizetett, ettől függetlenül az opciós jog gyakorlására nem került sor. A kölcsönnyújtó hozzájárult ahhoz, hogy a járművek további harmadik személy részére kerüljenek értékesítésre, lényegében lemondott az opciós jogáról, a járműveket a gazdasági társaság 2 a pénzügyi lízingszerződés sajátosságaiból fakadóan leszámlázta feléjük, ők pedig hasonló számlaadat tartalommal a felperesi gazdasági társaság részére.

A lízingbeadó nyilatkozata szerint tehát az állapítható meg, hogy a korábbi lízing megszüntetésére került sor oly módon, hogy a gépkocsik a még fennálló tartozás összegében visszavételre kerültek és hasonló eladási árért /lízingdíjért/ azokat más cég részére adták át.

Az adóhatóság meghallgatta a gazdasági társaság 2, új nevén gazdasági társaság 3 ügyvezetőjét, akinek nyilatkozata szerint a gépjárművek értékesítésére azért volt szükség, mert a Zrt. a megváltozott környezet miatt a cégüket már nem találta hitelképesnek.

A kiegyenlítés egyébként kompenzációs megállapodás keretében történt, azaz az eladási árba a tartozás összegét beszámították.

Az adóhatóság értékelte azt, hogy az eladó gazdasági társaság 2-nek jelentős összegű áfa fizetési kötelezettsége keletkezett, ezt ugyan bevallotta, meg azonban nem fizette. Jogutóda, az gazdasági társaság 3 fizetési könnyítési kérelmet nyújtott be, ezt azzal indokolta, hogy a fizetési nehézségek fő oka az volt, hogy a bérbeadási célra használt autóikat devizában finanszírozták, így hatalmas árfolyamveszteségeik keletkeztek. A veszteség nagy része az autók eladásakor, a finanszírozási szerződés lezárásakor keletkezne, ezért azokat nem tudták eladni.

Az adóhatóság a kérelemben előadottakat úgy értékelte, hogy ez alátámasztja a megállapítás lényegét, amely szerint az autók független felek között nem voltak érvényesíthetők azon az áron, amennyibe azok a lízingbevevőnek a megemelkedett árfolyamok miatt kerültek, ezért adták el azokat a piaci érték megközelítőleg 150 %-áért. Ezzel azonban lehetőséget kívántak biztosítani a felperesi gazdasági társaság számára a közel 80 millió Ft összegű áfa visszaigénylésére úgy, hogy a hasonló nagyságú eladáshoz kapcsolódó áfa nem került megfizetésre.

Az adóhatóság megállapította, hogy a kölcsönszerződés szerint a hitelező amennyiben a vételi jogával él, úgy a jármű visszaszolgáltatását követően meg kell határozni annak forgalmi értékét, ez képezi a felek elszámolásának alapját. A szerződés szerint a forgalmi érték megegyezik az Eurotax katalógusban a hasonló korú, kivitelű és állapotú gépjárműveknél feltüntetett forgalmi érték 10 %-kal csökkentett mértékével, ettől azonban a felek közös megegyezéssel eltérhetnek.

A számlázás a kompenzációs megállapodásban foglaltaknak megfelelően történt, a 84 gépjármű a tartozás összegével közel azonos összegben került továbbszámlázásra a vizsgált adózó felé, ez egyben azt is jelenti, hogy a gépjárművek összességében jóval az Eurotax katalógusban szereplő érték felett kerültek továbbadásra.

Az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /Art./ 1. §-ának /7/ bekezdése alapján a gazdasági eseményeket valós tartalmuk szerint minősítette, megállapította azt, hogy az ellenérték nem valós, illetve a lejárt kölcsöntartozású gépjárművek értékesítésének oka a gazdasági társaság 2 likviditási nehézsége volt, ennek megoldását pedig abban látták, hogy az áfa visszaigénylés kapcsán szabad pénzeszközhöz juthat a kapcsolt vállalkozás úgy, hogy közben a gazdasági társaság 2 a leszámlázott összeg után áfa fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, gyakorlatilag az áfa ténylegesen áthárításra nem is kerül.

Az Art. 2. §-ának /1/ bekezdésének előírásait alkalmazva állapította meg az adóhatóság azt, hogy felperes az adójogviszonyban a jogait nem rendeltetésszerűen gyakorolta, nem minősül ugyanis rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés, vagy más ügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése.