A Kúria Kfv.35275/2012/5. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 2. §] Bírók: Hajnal Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

Az Art. szabályozása általánosságban határozza meg a rendeltetésellenes joggyakorlást, pontos elhatárolást - hogy az milyen magatartással valósul meg és mely körülmények fennállása esetén állapítható meg -, nem ad. A jogalkalmazó feladata a konkrét eset releváns tényállási elemeinek értékelése alapján annak meghatározása.

Kapcsolódó határozatok:

Veszprémi Törvényszék K.20089/2011/22., *Kúria Kfv.35275/2012/5.*

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.I.35.275/2012/5.szám

A Kúria a dr. Pokó Diána egyéni ügyvéd (felperes címe) által képviselt (felperes címe, korábbi elnevezése...) felperesnek a dr. Kecskeméti Mária jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága (alperes címe) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Veszprémi Törvényszék 2012. január 12-én kelt 6.K.20.089/2011/22. sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 25. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a Veszprémi Törvényszék 6.K.20.089/2011/22. számú ítéletét, valamint az alperes 3763387812. számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 600.000 (hatszázezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.

A kereseti és a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a ... Zrt.-től (továbbiakban Zrt.) zárt végű pénzügyi lízing keretében 84 db gépjárművet szerzett be, melyek korábban a ... Kft. (továbbiakban Kft.) tulajdonát képezték. A Kft. a gépjárműveket a ... Kft-től vásárolta a Zrt-től nyújtott devizahitelből. A megváltozott gazdasági körülmények miatt a hiteltörlesztések havi összegének jelentős emelkedése okán fizetési kötelezettségeit határidőben nem tudta teljesíteni, szerződésszegést követett el. A kölcsönnyújtó Zrt. hozzájárult ahhoz, hogy a járművek harmadik személy részére kerüljenek értékesítésre, opciós jogáról lemondott. A járműveket a Kft. a Zrt. felé leszámlázta, majd a Zrt. pénzügyi lízing keretében azt változatlan áron továbbszámlázta a felperes felé. A gépjárművek átadása a két kft. között történt meg, tulajdonjogot rajtuk a felperes nem szerzett, csak a gépjárművek üzemben tartójaként került feltüntetésre. A felperes és a Kft.-é tulajdonosi köre és ügyvezetője azonos személyek.

A Kft. az értékesítés utáni áfa bevallási kötelezettségének eleget tett, de befizetési kötelezettségét nem teljesítette, annak teljesítésére fizetési könnyítési kérelmet nyújtott be. A felperes oldalán 78.089.000 Ft általános forgalmi adó-visszaigénylés keletkezett, melynek visszautalását az adóhatóság megtagadta és a felperes terhére jogosulatlan visszaigénylés miatt 39.544.000 Ft adóbírságot állapított meg. Érvelése szerint az értékesítések célja kizárólag az áfa-visszaigénylésben megjelenő adóelőny, a Kft. likviditási nehézségeinek megoldása, és szabad pénzeszközhöz történő jutás volt. Ez az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 2. § (1) bekezdése ütköző rendeltetésellenes joggyakorlás, ami miatt az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban Áfa tv.) 127. § (1) bekezdés a) pontja, 2. § (1) bekezdése alapján a számlák általános forgalmi adótartalma nem vonható le. Az alperes 3763387812. számú határozatával az első fokú hatóság álláspontjával egyet értve, a felperesi fellebbezést elutasította, és az első fokú határozatot helyben hagyta.

A felperes még az adóhatósági eljárás során előzetes bizonyítás keretében igazságügyi adó-és járulékszakértői vélemény beszerzését kezdeményezte. A szakvélemény összegzése szerint az alperes eljárása sérti az Art. 97. § (3)-(4) bekezdését, az adóhatóság a tényállást nem tisztázta, a rendelkezésre álló tényeket, körülményeket nem értékelte megfelelően és téves adójogi következtetésre jutott. A vizsgált gazdasági események a valóságban megtörténtek, a felek által alkalmazott ellenérték a szokásos piaci árhoz képest aránytalan eltérést nem mutatott.