BH 2000.4.179 Háborús bűntett miatt történt elítélés folytán végrehajtott szabadságvesztés miatt akkor sem jár kárpótlás, ha az elítélésről hozott ítéletet törvényességi határozatával a Legfelsőbb Bíróság törvénysértővé nyilvánította, és a terheltet a vád alól bűncselekmény hiányában felmentette [Be. 384-385. §, 1990. évi XXVI. tv. 1-3. §, 1992. évi XXXII. tv. preamb. 3. § (1) bek. a) pont, Pp. 339. § (2) bek. q) pont].

A Legfelsőbb Bíróság Elvi Tanácsa 1951. június 11. napján hozott elvi határozatával a felperes házastársát, P. Imrét ötévi börtönre és tízévi közügyektől eltiltásra ítélte, mert a nevezettet a 81/1945. (II. 5.) ME rendelet (a továbbiakban: Nbr.) 13. §-ának 3. pontja második fordulatában meghatározott háborús bűntettben mondta ki bűnösnek. Az ítélettel kiszabott szabadságvesztés büntetést végrehajtották.

A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa 1991. november 25. napján kelt határozatával az előbbi határozatot, mint törvénysértő döntést, hatályon kívül helyezte és a felperes házastársát az ellene háborús bűntett miatt emelt vád alól felmentette.

Ilyen tényállás alapján a felperes túlélő házastárs jogán 1994. március 12-én benyújtott adatlapon házastársának 1951. június 11. és 1956. május 5. napja között elszenvedett személyi szabadság korlátozása miatt terjesztett elő kárpótlási igényt. Az alperes határozatával a felperes igényét azért utasította el, mert a kérelmező a sérelem elszenvedését okmányokkal nem bizonyította.

A felperes a határozat felülvizsgálata iránti keresetében annak megváltoztatását és kárpótlás megállapítását kérte arra hivatkozva, hogy a szabadságelvonás tényét és időtartamát okiratokkal igazolta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a kárpótlásra jogosító sérelmeket az igénylő nem igazolta. Megfelelő igazolásnak nem tekinthető a felperes által hivatkozott törvényességi óvás folytán hozott elnökségi tanácsi határozat.

Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, kérve az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kárpótlás megállapítását. Fellebbezését arra alapította, hogy a sérelem elszenvedésének tényét és időtartamát okiratokkal megfelelően igazolta.

Az alperes a fellebbezésre észrevételt nem tett.

A felperes fellebbezése az alábbiak szerint nem alapos.