A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20810/2008/5. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Győriné dr. Maurer Amália, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.810/2008/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Lex András ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Rónay Éva ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2008. február 13. napján meghozott, 26.P.23.705/2007/3. számú ítélete ellen az alperes részéről 4. és 5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 6.000 (hatezer) forint másodfokú perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 24.000 (huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes magatartásával megsértette az emberi méltósághoz, becsülethez és az egészséghez fűződő személyiségi jogát. A jogsértés megállapításán túl kérte az alperes jogsértő magatartás abbahagyására és attól való eltiltására kötelezését, valamint 500.000 forint nem vagyoni kártérítés iránti igényt is előterjesztett.

Előadta, hogy az alperes több ízben zaklató tartalmú telefonhívásokat intézett hozzá, emiatt egészségi állapota megváltozott, és ez sértette személyiségi jogait is.

Az alperes a kereset elutasítására irányuló előadását azzal indokolta, hogy a felperes volt az, aki rendszeresen hívta őt telefonon, és tagadta, hogy a felperest zaklatta illetve, hogy sérelmére jogsértést követett volna el.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes becsülethez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy egy telefonbeszélgetés alkalmával a felperesnek azt mondta, hogy korábbi házastársa házasságuk alatt nem szerette és csak kényszerből házasodott össze vele, továbbá azzal, hogy a felperest hülyének, bunkónak, nőietlennek, hasznavehetetlennek, nem kívánatosnak és semmire sem jónak titulálta.

A bíróság az alperest a hasonló jellegű magatartástól eltiltotta.

Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 100.000 forintot és annak késedelmi kamatait 2004. január 6. napjától.

A költségekről úgy rendelkezett, hogy azt a peres felek maguk viselik.

Az ezt meghaladó keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy 15.000 forint kereseti illetéket fizessen meg az Államnak külön felhívásra, valamint 7.450 forint szakértői költséget a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatalának.

A fennmaradó 15.000 forint kereseti illetéket és a 7.450 forint szakértői díjat pedig az Állam viseli.

Az ítélet indokolásában ismertette a Ptk. 75. és 76. §-ában foglaltakat. Kifejtette, hogy nem talált adatot a rendszeres, zaklató tartamú hívások kezdeményezésére, illetve, hogy az alperes a hívások nagyobb számával is zaklatást követett volna el. Elfogadta azt a felperesi előadást, hogy a szövegszerűen is megismerhető közlés az alperestől származik, így kizárólag ezen egyetlen közlés tartalmát vizsgálta.

Kiemelte, hogy ... szakértő nem támasztotta alá, hogy az alperes telefonhívása a felperes egészségi állapotában változást eredményezett volna, pszichés zavarát alapvetően természetes kórokú megbetegedésként értékelte s mivel a felperes állapota valamint a telefonhívások között okozati összefüggés nem volt feltárható, így a bizonyítás e körben eredménytelen maradt, ezért az elsőfokú bíróság az egészséghez fűződő személyiségi jog megsértését nem állapította meg.

A becsülethez fűződő jog sérelme körében kifejtette, hogy a felperes személyére tett megjegyzések nyilvánvalóan bántóak és sértőek, sommás negatív tartalmú megállapításnak tekinthetők, olyan indokolatlan tartalmú és stílusú minősítések, amelyek a felperes önértékelését negatív irányba mozdították, ezért a becsülethez fűződő személyiségi jogsérelem megállapítható volt.

A Ptk. 84. § (1) bekezdésének b) pontja alapján a további jogsértéstől az alperest eltiltotta.

Rámutatott, hogy egy egyedi személyiségi jogsérelem került megállapításra, ezért általános tartalmú személyiségi jogsérelem megállapítására nem kerülhetett sor. Kiemelte azonban, hogy az alperesi kijelentések nyomán a felperest olyan lelki sérelem érte, amely - a jogsértés idején irányadó értékviszonyoknak megfelelő - nem vagyoni kártérítéssel kompenzálható. Figyelemmel volt a sérelem mértékére és közegére is és ennek megfelelően a Ptk. 84. § (1) bekezdésének e.) pontja, a 355. § (1) bekezdése és (4) bekezdése, valamint a 339. § (1) bekezdése alapján 100.000 forint nem vagyoni kártérítést állapított meg. A késedelmi kamat fizetési kötelezettségről a Ptk. 360. § (1) bekezdése és a Ptk. 301. § (1) bekezdése alapján határozott.

Az elsőfokú bíróság a pervesztesség-pernyertesség arányát egyenlőnek ítélte, így rendelkezése szerint a felek a költségeiket maguk viselik a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján. A felperesre eső költségről - költségmentessége folytán - a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján határozott, míg az alperes a rendelet 13. § (2) bekezdése szerint köteles az őt terhelő kereseti illeték és szakértői költség-rész megfizetésére.