A Győri Ítélőtábla Bf.30/2014/10. számú határozata kábítószerrel visszaélés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 285. §, 348. §, 371. §, 381. §, 408. §, 413. §, 414. §, 415. §, 416. §] Bírók: Németh Balázs, Szalay Róbert, Vajda Edit

Kapcsolódó határozatok:

Szombathelyi Törvényszék B.289/2008/278., Szombathelyi Törvényszék B.80/2010/13., Győri Ítélőtábla Bf.119/2010/20., Győri Ítélőtábla Bf.120/2010/5., Kúria Bfv.427/2012/7. (EH 2013.02.B1), 3077/2013. (III. 27.) AB végzés, 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Szombathelyi Törvényszék Bpi.359/2013/17., *Győri Ítélőtábla Bf.30/2014/10.*, 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, 3001/2025. (I. 21.) AB határozat

***********

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.30/2014/10.

A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Győrött, 2014. évi június hó 25. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

v é g z é s t :

A kábítószerrel visszaélés bűntette miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Szombathelyi Törvényszék 2014. február 26. napján kihirdetett 15.Bpi.359/2013/17. számú végzését helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban 125.000 (egyszázhuszonötezer) Ft költség merült fel, melyet a magyar állam visel.

I n d o k o l á s :

A Szombathelyi Törvényszék a 2014. február 26. napján kihirdetett 15.Bpi.359/2013/17. számú végzésével elítélt vonatkozásában a Vas Megyei Bíróságon 8.B.80/2010. és a Győri Ítélőtáblán, mint másodfokú bíróságon Bf.120/2010. szám alatt kábítószerrel visszaélés bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben elrendelt perújítást elutasította, megállapítva, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.

A törvényszék perújítást elutasító végzése ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség a Bf.93/2014/1. számú átiratában a jogorvoslati kérelmeket alaptalannak tartva rámutatott arra, miszerint az első fokon eljárt bíróság a megtámadott végzésében helytállóan állapította meg, hogy a lefolytatott perújítási eljárás eredményeként az alapügyben meghozott határozatok megváltoztatásának vagy hatályon kívül helyezésének nincs helye. Érdemben helyes következtést vont arra nézve, hogy a perújítási eljárás során nem merült fel olyan új bizonyíték, amely alapján a vádlottal szemben lényegesen enyhébb büntetést kellene kiszabni.

Az ügyészi álláspont szerint azonban tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a védelem által felhívott 8/2013. (III.1.) AB számú határozatban rögzített iránymutatásra történő hivatkozást alaptalannak minősítette. Ez utóbbiban foglaltak ugyanis a jogerős határozattal lezárt büntetőeljárásokban is alkalmazhatóak lennének, amennyiben kizárólag a terheltnek - a határozat szerint - figyelembe nem vehető, a védekezés jogának megsértésével, törvénysértő módon beszerzett vallomása szolgált volna egyedüli bizonyítékul a bűnösség megállapításához. A jelen folyamatban lévő perújítási eljárásban azonban a jogerős határozatot az esetlegesen felmerülő új bizonyítékokkal és egyéb körülményekkel is össze kell vetni, ennek során pedig az alkotmánybíróság hivatkozott határozata felhasználható és alkalmazandó. Ezért a fellebbezéssel támadott végzés indokolásának a 8/2013. (III.1.) AB számú határozatra történt hivatkozást alaptalannak minősítő részét mellőzni indítványozta.

Megállapítható azonban az is, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a terhelt bűnösségét nem kizárólag a védelem által mellőzni indítványozott első beismerő vallomására alapították, hanem számos más, részletesen értékelt objektív bizonyíték alapján jutottak erre a következtetésre, ezen összefüggő bizonyítékláncolatot a perújítás során feltárt adatok sem cáfolták, így az alkotmánybírósági határozatra figyelemmel az első nyomozati vallomás bizonyítékok köréből történő esetleges kirekesztése sem érintené a terhelt bűnösségére levont következtetés megalapozottságát.

Fentiekre figyelemmel a fellebbezésekkel támadott végzés helybenhagyására tett indítványt.

A perújítást elutasító végzés elleni fellebbezésének írásbeli indokolásában elítélt - az alapeljárásban előadott védekezésével megegyezően - ismételten arra hivatkozott, hogy az alapeljárás során nem biztosították a garanciális jogait. Az elfogása napján, az éjfélkor foganatosított kihallgatása során sem tolmács, sem ügyvéd, illetőleg hatósági tanú nem volt jelen, az ügy vizsgálója kihasználta a nyelvismeretének hiányát, visszaélt azzal, hogy sem írni sem olvasni nem tudott magyarul, és aláíratott vele egy valótlan tartalmú jegyzőkönyvet.

Utalt arra is, hogy az ügyében eljáró nyomozási bíró személye megegyezett a perbíróéval, álláspontja szerint pedig a nyomozási bíró elfogult magatartást tanúsított, az ügy vizsgálója mellé állt, minden érdekében előterjesztett indítványt elutasított, és kizárólag a jogszerűtlenül felvett első jegyzőkönyv tartalmára alapították az ítéletet.

Újfent hivatkozott az alapeljárás során beszerzett, első és második orvos-szakértői vélemény védelmi álláspontot erősítő tartalmára a kábítószerfüggése tekintetében, továbbá a védekezését ugyancsak alátámasztó tanúk vallomásaiban foglaltakra, és kifogásolta a további tanúk kihallgatásra vonatkozó bizonyítási indítványainak elutasítását, a javára szóló bizonyítékok teljes figyelmen kívül hagyását, a terhére rótt kábítószer mennyiség minden konkrét bizonyítékot nélkülöző meghatározását.

A saját használatára történő kábítószerrel visszaélést elismerve kifejtette azon álláspontját, miszerint a kábítószer-kereskedelem tényét megalapozó bizonyítékok hiányában került sor az alapeljárásban az elítélésére.

A fellebbviteli nyilvános ülésen tartott perbeszédében az elítélt védője a fellebbezést fenntartva a kétszeresen is speciális eljárásjogi helyzetre hívta fel a figyelmet. Egyrészről a büntetőügy perújítási eljárás keretei között, másrészről másodfokú eljárási szakaszban kerül elbírálásra. Az alapeljárásban alapos tényfelderítés történt, másodfokon is részletes felülvizsgálat tárgya volt, ehhez képest jelen perújításban olyan eljárási hibát kellett volna találni, illetőleg olyan új bizonyítékot, amely indokolja az alapügyben hozott döntés megváltoztatását. Kiemelte, hogy nem új bizonyíték felmerülése miatt zajlik a perújítás, hanem az ítéletnek a vádlott távollétében történt meghozatalára tekintettel. Hangsúlyozta, hogy a fellebbviteli főügyészség átirata némi bizakodásra ad okot annyiban, miszerint lehetőség van annak vizsgálatára, miszerint az eljárási szabályok maradéktalanul betartásra kerültek-e, vagy ha nem, akkor a mulasztások és szabályszegések befolyásolták-e érdemben az ítéletet, az megváltoztatható-e.

Védence terhére szóló egyetlen terhelő bizonyítéknak minősítve az első nyomozati vallomás során előadottakat, a védő ismételten hivatkozott a 8/2013. (III.1.) AB számú határozatban kifejtettekre, mert álláspontja szerint a védekezéshez való alapjog sérült az alapeljárásban, amennyiben a védőt úgy értesítették a gyanúsítotti kihallgatás időpontjáról, hogy nem volt esélye az azon való részvételre. Az értesítés megtörténtéről megfelelő dokumentációt kellet volna készíteni, ennek hiányában a védővel szembeni eljárás szabálytalannak tekintendő, mert a védőnek ténylegesen nem volt lehetősége részt venni az eljárási cselekményen és a feladatait nem tudta ellátni. Mindez nem egyeztethető össze az Alaptörvény XXVIII. cikkében írt garanciális jogosultsággal.