A Szombathelyi Törvényszék Bf.153/2008/14. számú határozata rongálás bűntette (MŰEMLÉK megrongálásának bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 216. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §] Bírók: Gombkötő Ottóné, Rácz József, Varsányi Gábor

Kapcsolódó határozatok:

Szombathelyi Járásbíróság B.82/2007/34., *Szombathelyi Törvényszék Bf.153/2008/14.*, Kúria Bfv.13/2009/5. (BH+ 2010.7.290)

***********

MÁSODFOKÚ BIRÓSÁG

3.Bf.153/2008/14.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a 2008. szeptember 2. napján megtartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

V É G Z É S T:

A műemlék megrongálásának bűntette miattellen indított büntetőügyben a Városi Bíróság 2008. március 31. napján kihirdetett 6.B.82/2007/34.számú ítéletét mindkét vádlott vonatkozásában helybenhagyja.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen I.r. és II.r. vádlottak, valamint védőik jelentettek be fellebbezést a bűnösség téves megállapítása miatt, felmentés végett.

I.r. vádlott védője a fellebbezés írásbeli indokolásában lényegében megismételte az elsőfokú eljárás során már előterjesztett érdemi védekezésüket, amelynek lényege szerint hiányzik a bűncselekmény tárgya, hiszen a M községbeli M-kastélyt műemlékké nyilvánító jogszabály nem volt fellelhető, ezen túlmenően téves az elsőfokú bíróság azon álláspontja, mely szerint a műemlék megrongálása mulasztásos magatartással is megvalósítható lenne, a törvényszöveg helyes nyelvtani értelmezése mindenképpen aktív magatartást feltételez. Ezt meghaladóan a védő fenntartotta az elévülés kapcsán már korábban előterjesztett álláspontját is.

Mindezek alapján a védő a bejelentett fellebbezést akként pontosította, hogy elsődlegesen bűncselekmény, illetve bizonyítottság hiányában a vádlott felmentését, másodlagosan a büntethetőséget kizáró (helyesen: megszüntető) ok, az elévülés címén a büntetőeljárás megszüntetését indítványozta.

A nyilvános ülésen a védő előadta azt is, hogy a közigazgatási eljárásban az örökségvédelmi bírságot kiszabó elsőfokú határozatot a másodfokú hatóság hatályon kívül helyezte. Hivatkozott arra is, hogy a műemlék megrongálásának büntette nem un. kerettényállás, ebből következően a tényállásban rögzített jogszabályi kötelezettségek elmulasztásával a bűncselekmény nem követhető el, amennyiben a jogalkotó ezen előírások elmulasztását kívánta volna pönalizálni, úgy másként fogalmazta volna meg a törvényi tényállást.

A védő nóvumként utalt arra is perbeszédében, hogy a vádirati és az ítéleti tényállásban eltérnek egymástól az ingatlan helyrajzi számai, így az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el.

Mindezek alapján a védő a törvényes vád hiányában történő eljárás, az indokolási kötelezettség elmulasztása és az ítélet indokolásában fellelhető számos logikai hiba miatt a bejelentett fellebbezést az ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében is fenntartotta.

II.r. vádlott védője a védőtársa által előterjesztett érvrendszeren túlmenően hivatkozott arra, hogy ugyan az egyetemi büntetőjogi tankönyv valóban nem jogi norma, viszont megalapozza a cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedést.

A Megyei Főügyészség a BF.971/2006/3-4.számú átiratában az ítélet helybenhagyását indítványozta.

A fellebbezések nem alaposak.

A Be.348.§ (1) bekezdésében meghatározott terjedelmű felülbírálat keretében a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta és ügyfelderítési kötelezettségének is eleget tett.

A vádirati tényállásban a M községbeli M-kastély (törzsszáma: 7951) vonatkozásában 0134/1. helyrajzi szám került megjelölésre, az ítéleti tényállásban az elsőfokú bíróság viszont azt rögzítette, hogy a volt M-kastély műemlék jellege a bejegyzés alapján jelenleg a 0134/1., 0134/2. és 0134/3. szám alatti hatályos helyrajzi számú ingatlanokon található.

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Védési és Nyilvántartási Irodája által kiadott 7951-es törzsszám a műemlékek nyilvántartására 1962.évben bevezetett rendszerben erre az objektumra kiosztott szám.

Egyértelműen megállapítható tehát az, hogy az ügyész a bűncselekmény elkövetési tárgyaként a M községbeli M-kastélyt mint műemléket tette vád tárgyává, amelyre utal az egységes törzsszám megjelölése is, az elsőfokú bíróság csupán pontosította a tényállást annyiban, hogy jelenleg az objektum három helyrajzi számon szerepel. Szóba sem kerülhet az, hogy ezzel a pontosítással az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett volna a vádon.

Egységes az ítélkezési gyakorlat annak megítélésében hogy ha a vád tárgyává tett cselekményt egyértelműen körülíró, leglényegesebb tények rögzítése megtörtént, kisebb tényállási hiányosságok miatt a törvényes vád hiánya nem állapítható meg.

Ugyancsak téves a védelemnek az elévülésre mint büntethetőséget megszüntető okra történő hivatkozása, a másodfokú bíróság maradéktalanul osztotta ebben a körben a városi bíróság álláspontját csupán az alábbiak kiemelése szükséges:

A törvény értelmében az elévülést félbeszakító eljárási cselekményt - amint ezt a Legfelsőbb Bíróság több alkalommal, így a Bfv.III.695/2004/5.számú felülvizsgálati határozatában is kifejtette - nem a terhelttel, hanem az elkövetővel szemben kell a hatóságnak foganatosítania. A nyomozás az elkövető felelősségre vonása érdekében folyik, a Be.164.§ (2) bekezdése szerint a nyomozás során fel kell kutatni az elkövető személyét. A nyomozás elrendelését és a nyomozati cselekményeket értelemszerűen az elkövető ellen foganatosítják, annak a körülménynek tehát, hogy az elkövető kiléte ismert vagy sem, az elévülési idő "folyása" szempontjából nincs jelentősége és az elévülést az ismeretlen tettes személyének felkutatása érdekében foganatosított eljárási cselekmény is félbeszakítja. (BH.2008.évi 204.számú eseti döntés I. pontja).

Az iratokból megállapíthatóan a nyomozás elrendelésére 2006. január 23.napján, az elkövetők felkutatása érdekében a cégadatok beszerzésére pedig 2006. július 27. napján került sor, a fenti iránymutatás szerint pedig ezen nyomozati cselekmények is félbeszakították az elévülést csakúgy mint a szakértő kirendelése.

Az ítéleti tényállást az elsőfokú bíróság a feltárt bizonyítékok helyes értékelésével állapította meg, azt lényegében fellebbezési támadás nem is érte, hiszen a felmentésre irányuló fellebbezések a vádlottak magatartásának büntetőjogi értékelésével vannak összefüggésben.

Kétségtelen, hogy az igazságügyi szakértői vélemény utalt arra, hogy az épületegyüttes állagának romlása tekintetében nem pusztán a vádlottakat terheli felelősség, ugyanis az objektum 1995. októberi magántulajdonba kerülése után a kialakult jogviták is abba az irányba hatottak, hogy a tulajdonosok nem törődtek a tulajdonukban lévő értékkel. A szakértő a GMT Rt. felelősségét emelte ki, amely annak tudatában is elindította a felújítási munkálatokat, hogy előtte is világos volt, hogy a helyreállítási munkálatok ellenértékét nem tudja kifizetni.

A vádlottak büntetőjogi felelősségét érintően azonban annak a szakértői megállapításnak van alapvető jelentősége, hogy bizonyíthatóan 2000. tavaszától 2006. augusztusáig terjedő időszakban az épületegyüttesen semmilyen kármegelőzési, kárelhárítási vagy karbantartási munkálatot nem végeztek.