BH 2001.1.29 I. A színlelés kétoldalú, tudatos magatartás, amikor a felek közös akarata arra irányul, hogy azt a szerződést, amely jognyilatkozataik alapján keletkezik, ne kössék meg [Ptk. 207. § (4) bek.].

II. A tévedés jogcímén történt alapos megtámadás folytán érvénytelen szerződés alapján felvett kölcsön összegét a kölcsön felvevője a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítása jogcímén, és nem kölcsön jogcímén köteles visszafizetni [Ptk. 210. § (1) bek., 235. § (1) bek., 236. § (3) bek., 237. § (1) bek.].

Az irányadó tényállás szerint a felpereseknek az 1992. április 4-e és május 11-e között kötött kölcsönszerződésekkel az I., V., VI., VII., VIII., IX. és X. rendű alperesek részére összesen 1 618 750 000 Ft kölcsönt nyújtott, amely kölcsönöket az alperesek lejáratkor nem fizettek vissza. A IV. rendű alperes a kölcsönszerződések biztosítására 800 000 000 Ft összeghatárig jelzálogjogot alapított a felperes javára a tulajdonában álló, Balatonföldváron a Somogyi B. u. 26/1. szám alatt fekvő ingatlanra. Az 1992. április 28-án kelt tartozásátvállalási szerződéssel a II. r. alperes az érdekeltségi körébe tartozó adósok tartozását - 924 854 117 Ft-ot -, a III. r. alperes pedig 900 000 000 Ft-ot és annak kamatait átvállalta. A tartozás átvállalásához a felperes képviseletében eljárva az igazgatóság elnöke írásban hozzájárult. A felperes és a IV. r. alperes a kölcsönszerződések biztosítékát képező zálogszerződést 1992. június 3-án felbontották, ezért a jelzálogjogot az ingatlan-nyilvántartásba be sem jegyezték.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az ismertetett tartozásátvállalási szerződések, a felperesnek ezekhez a szerződésekhez tett hozzájáruló nyilatkozata, valamint a jelzálogszerződés felbontását tartalmazó megállapodás semmis. A megállapodások semmissége okán kérte kötelezni az eredeti adósokat, az I., V., VI., VII., VIII., IX. és X. rendű alpereseket az általuk felvett kölcsön visszafizetésére.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az elsőfokú bíróság és a Legfelsőbb Bíróság a rész-közbenső ítéletében az I-IV. rendű alperesekkel szembeni kereset tárgyában a semmisség kérdésében elkülönített döntést hozott. Megállapította, hogy a perbeli tartozásátvállalási szerződések nem - az azokhoz adott felperesi hozzájárulás, továbbá a felperes és a IV. rendű alperes közötti jelzálogszerződés felbontására 1992. június 15-én létrejött megállapodás semmisek.

Az elsőfokú bíróság az I., V., VI., VII., VIII., IX. és X. r. alperesekkel szemben a kölcsönszerződésre alapított kereset tárgyában folytatta az eljárást. A felperes módosított keresetében az I. r. alperest 321 304 167 Ft, az V. r. alperest 277 620 899 Ft, a VI. és VII. r. alpereseket fejenként 195 000 000 Ft, a VIII. r. alperest 252 725 000 Ft, a IX. r. alperest 322 100 000 Ft, a X. rendű alperes 50 000 000 Ft megfizetésére kérte kötelezni. A tőkekövetelés után kamatot nem igényel.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték, a követelést összegében nem vitatták. Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy a kölcsönszerződés megkötésekor a felperes megtévesztette. Állította, hogy a kölcsönök túlnyomó részét a felperes nem a kölcsönszerződéseket aláíró adósok részére folyósította. A felperes azzal vette rá őket a kölcsönszerződés aláírására, hogy azok a gazdálkodó szervezetek, amelyek ténylegesen megkapják a kölcsönt, tartozásátvállaló nyilatkozatot tesznek, amelyhez a bank hozzájárul. Abban a tévedésben voltak, hogy a kölcsönszerződésekben a tartozásátvállalás folytán alanyváltozás következik be, ezáltal a tartozás jelentős részét nem nekik kell visszafizetni. A tartozásátvállaló nyilatkozatok nélkül a hitelszerződéseket meg sem kötötte volna. A tartozásátvállaló nyilatkozatokat a II. és III. r. alperesek még azt megelőzően megtették, hogy a kölcsönszerződések egy részét megkötötte volna, és a felperes a tartozásátvállalásához hozzá is járult. Hivatkozott továbbá a kölcsönszerződések színlelt voltára, valamint arra, hogy a felperes a kölcsönszerződések megkötésekor visszaélt az erőfölényével, mert a szükségletéhez igazodó kölcsönökhöz csak a lényegesen nagyobb összegeket tartalmazó kölcsönszerződések aláírása útján jutott hozzá.

Az V-X. r. alperesek arra hivatkoztak, hogy tartozásátvállalás folytán a fizetési kötelezettség nem őket, hanem az átvállalókat terheli.

Az elsőfokú bíróság ítéletében az I., V-X. rendű alpereseket a módosított kereset szerint a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdése alapján marasztalta.

Az ítélet ellen az I., IV., V., VI. és VIII. r. alperesek fellebbeztek. Az I. r. alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a marasztalás összegének a részére ténylegesen folyósított összegre történő leszállítását kérte. Megismételte a kölcsönszerződés színlelt voltára, ezáltal semmisségére vonatkozó korábbi előadását. Hivatkozott arra, hogy a szerződés megkötésekor tévedésben volt, amely tévedését a felperes okozta. A tévedés mibenlétére vonatkozóan megismételte a korábbi előadását. Kérte annak megállapítását is, hogy a felperes a kölcsönszerződés megkötésekor az erőfölényével élt vissza.

Az V., VI. és VIII. r. alperesek az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérték. Előadták, hogy őket a felperes a kölcsönszerződés megkötésekor tévedésbe ejtette. A hitelszerződéseket csupán azért írták alá, mert abban a téves feltevésben voltak, hogy tartozásátvállalások következtében mentesülnek a fizetési kötelezettség alól. A tartozásátvállalási szerződések nélkül a kölcsönszerződéseket maguk sem kötötték volna meg.