A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20524/2008/7. számú határozata hagyatéki hitelezői igény tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 677. §]

Pfv.II.20.524/2008/5. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága ügyvéd által képviselt felperesnek a ügyvéd által képviselt alperes ellen hagyatéki hitelezői igény érvényesítése iránt a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróságnál 6.P.XV.21.583/2004. számon megindított és a Fővárosi Bíróságnak 44.Pf.634.330/2006/22. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen az alperes által 65. és Pfv.4. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2008. október 14. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt napon belül 50.000 (Ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak, külön felhívásra 108.500 (Egyszáznyolcezer-ötszáz) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s:

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a 2000. november 18-án elhalt néhai R. I-né (továbbiakban: örökhagyó) hagyatékát: a b-i 133.234 hrsz. alatti - perbeli - ingatlan 1/1 tulajdoni hányadát a közjegyző az 1147/Kjő/16/2001/6. számú hagyatékátadó végzésével végrendeleti öröklés jogcímén ideiglenes hatállyal a felperesnek adta át a 2000. július 12. napján kelt, közokiratba foglalt végrendelet alapján.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság a jelen per alperese által a jelen per felperese ellen indított perben hozott - a Fővárosi Bíróság 43.Pf.23.596/2003/5. számú ítéletével helyben hagyott - 25.P.88.685/2001/15. számú ítéletével megállapította, hogy az örökhagyó 2000. július 12. napján kelt közokiratba foglalt végrendelete érvénytelen, míg az 1998. július 31. napján kelt végrendelete hatályos.

Ezt követően a közjegyző a 2004. május 17. napján jogerőre emelkedett 1147/Kjő/16/2001/11. számú hagyatékátadó végzésével az örökhagyó hagyatékát végrendeleti öröklés jogcímén 1/2 -1/2 arányban a felperes és az alperes részére adta át az örökhagyó 1998. július 31. napján kelt végrendelete alapján.

A felperes módosított keresetében az alperes arra való kötelezését kérte, hogy hagyatéki hitelezői igény jogcímén fizessen meg neki 2.300.000 forint tőkét, valamint annak 2000. november 19. napjától kezdődően járó törvényes kamatait oly módon, hogy az igényét alperes perbeli ingatlan tulajdoni hányadából elégítse ki. A keresetét azzal indokolta, hogy 1990-től ápolta, gondozta, mindenben segítette az örökhagyót, akit 1995-től kezdve az állapotának romlása miatt teljes ellátásban, gondozásban részesített. 1995., 1996. és 1997. években napi 4 órai, 1998. január 1-től az örökhagyó haláláig pedig napi 8 órai ápolási gondozási tevékenységet számolva a 1995. november 1-től 2000. október 2-ig kifejtett tevékenységének ellenértéke 6.663.600 forint volt, amelynek 1/2 része 3.331.800 forint. Az ingatlan értéke 4.000.000 forint, az alperesre jutó 1/2 hányad értéke pedig 2.000.000 forint. A további 300.000 forintos igényét a férje: N. L. által elvégzett, és reá engedményezett ház körüli munkák ellenértékeként érvényesítette.

Az alperes az érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, annak jogalapját és az összegszerűségét egyaránt vitatta. Előadta, hogy 1997-ig örökhagyó el tudta látni magát, 1990-1995. között ő maga legalább hetente egyszer, de előfordult, hogy többször is meglátogatta örökhagyót, és ilyenkor szükség szerint segítségére volt. A felperes 1997. nyarától napi másfél órát volt az örökhagyó segítségére. 1998. nyarán örökhagyó kórházba került, az elbocsátását követően pedig három hónapon át a felperes a saját lakásában ápolta őt, majd ismét kórházba került, ahol meghalt. Az alperes vitatta a felperes által megjelölt ápolásra fordított időtartamot, eltúlzottnak találta annak ellenértékét és csupán 300 forintos órabért tekintett elfogadhatónak. Hivatkozott arra is, hogy a felperes nem törvényes örököse örökhagyónak, ezért vitatta azt is, hogy az örökrészén felül még további vagy újabb követelése lehetne, hiszen az örökhagyó a végrendeletében világosan kifejezésre juttatta azt, hogy a felperest a gondozásáért és ápolásáért cserében juttatta a hagyaték 1/2 részéhez.

Viszontkeresettel élt a felperes arra való kötelezése iránt, hogy a közjegyzői ideiglenes hagyatékátadástól: 2001. januártól kezdődően az ingatlan kulcsának a részére történő átadásáig fizessen meg neki havi 37.000 forint többlethasználati díjat, valamint a hátralékos összeg törvényes kamatát. A kérelmét azzal indokolta, hogy az ingatlan kulcsait felperes a kérése ellenére nem adta át neki, és ezzel megkárosította őt, mivel nem jutott hozzá örökrésze használatához. Vitatta az ingatlan hagyatéki eljárás során meghatározott forgalmi értékét.

A felperes a viszontkereset elutasítását kérte, annak jogalapját és összegszerűségét egyaránt vitatta. A viszontkeresettel kapcsolatos érdemi ellenkérelmében előadta, hogy az ingatlant örökhagyó halála óta nem használja, a kulcsokat ügyvédi letétben helyezte el és ennek igazolására becsatolta a 2003. december 10. napján kelt letéti megállapodást.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 2005. január 19-től fizessen meg az alperesnek havi 27.000 forint többlethasználati díjat mindaddig, amíg felperes a B., J. utcai ingatlan használatához az alperes részére kulcsot nem biztosít, a viszontkereset ezt meghaladó részét pedig elutasította Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 57.000 forint részperköltséget, külön felhívásra az államnak pedig 138.000 forint le nem rótt kereseti illetéket. Úgy rendelkezett, hogy az alperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 26.600 forint viszontkereseti illetékből 19.400 forintot a felperes, további 7.200 forintot pedig az alperes köteles az államnak külön felhívásra megtéríteni.

Az ítéletének indokolása szerint a felperesnek a hagyatéki juttatása értékén felüli, általa elszámolt szolgáltatásai ellenértéke iránti igénye nem tekinthető hagyatéki tartozásnak, mert az örökhagyóval nem volt szerződéses jogviszonyban (Ptk. 677. § (1) bekezdése). Az esetleges szóbeli megállapodásra nem alapíthat igényt, mert az ingatlant érintő szerződést írásban kell megkötni. Ha szolgáltatásai megtérülését biztosítani kívánta volna, tartási vagy öröklési szerződést kellett volna kötnie az örökhagyóval. Ilyen szándék azonban nem merült fel. Ezért az elsőfokú bíróság a felperes hagyatéki hitelezői igényét - mint alaptalant - elutasította.

A felperes elzárta az alperest az ingatlan tulajdoni hányadának megfelelő mértékű használatának és hasznosításának a lehetőségétől azzal, hogy az alperes részére az ingatlanhoz nem biztosított kulcsot, ezért többlethasználati díjat köteles fizetni (Ptk. 140. § (1) bekezdése). A bíróság a többlethasználati díj mértékét az általa kirendelt igazságügyi szakértő véleménye alapján határozta meg. Nem fogadta el a felperes által becsatolt magánszakértői véleményt, mert a kirendelt szakértő kiegészítő szakvéleménye szerint a két szakértői vélemény közötti eltérés az alkalmazott módszerek különbözőségéből adódott. A fizetési kötelezettség kezdő időpontját - a viszontkeresetben megjelölt időponttól eltérően - az igényérvényesítés napjában határozta meg. Alaptalannak találta az alperesnek az állagmegtartó munkák elmaradása miatti havi díj igényét, mert az a forgalmi értéket nem befolyásolta. Késedelmi kamatot az alperes javára nem ítélt meg, mert csak jelen ítéletével kötelezte a felperest többlethasználati díj megfizetésére, így azzal a felperes nem eshetett késedelembe.