BH 2011.3.61 Magánvádas eljárásra tartozó ügyekben az ügyészség, illetve a nyomozóhatóság a feljelentést köteles átvenni, illetőleg jegyzőkönyvbe foglalni és a feljelentés elutasítása helyett azt a magánvádas eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak megküldeni [Be. 172. § (3) bek.].

Az elsőfokú bíróság a 2006. szeptember hó 8. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki rágalmazás vétségében, s ezért őt megrovásban részesítette.

A megállapított tényállás lényege szerint a terhelt ellen a bíróságon volt folyamatban veszélyes fenyegetés szabálysértésének elkövetése miatt szabálysértési eljárás. Ebben az eljárásban Cs. K.-t, a jelen ügy sértettjét tanúként hallgatta meg a bíróság, aki a 2003. május hó 6. napján megtartott tárgyaláson terhelő vallomást tett a terheltre. Ugyanezen a tárgyaláson a terhelt megkérdezte Cs. K. sértettet, hogy ismeri-e F. A.-t, majd azt állította Cs. K.-ról, hogy: "A kislányt egyébként zaklatta szexuálisan is a telefonban." Ezen állítását az eljáró bíró által a hamis vádra történő kioktatást követően is fenntartotta.

Az elhangzottak miatt Cs. K. 2003. június hó 4. napján feljelentést tett a terhelt ellen hamis vád miatt a rendőrkapitányságon. Feljelentését - a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező - megyei főügyészség nyomozó hivatala a 2003. július hó 21. napján kelt határozatával elutasította, mivel a hamis vádra vonatkozó gyanú hiányzott. Ugyanakkor felhívta a sértett figyelmét, hogy ez nem akadálya annak, hogy rágalmazás vétsége miatt eljárást kezdeményezzen. Ezt követően kezdeményezett magánvádas eljárást Cs. K. a terhelttel szemben a bíróságon.

Az elsőfokú bíróság e tényállás alapján a terhelt cselekményét a Btk. 179. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és aszerint minősülő rágalmazás vétségének minősítette.

Az elsőfokú ítélet ellen a védő által felmentés végett bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt bíróság a 2007. március hó 23. napján tartott nyilvános ülésen meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - egyebek mellett - azzal egészítette ki, hogy a magánvádló a feljelentést 2003. augusztus hó 1. napján nyújtotta be.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt és védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján arra hivatkozással, hogy a terhelt bűnösségének a megállapítására a büntetőeljárás szabályainak a megsértésével került sor. A sértett, mint magánvádló 2003. augusztus 1-jén tette meg az eljárást megindító feljelentését, amelynek tárgyát a 2003. május hó 6. napján a bíróság előtt folyamatban volt szabálysértési ügyben felvett jegyzőkönyv szerint a tanúra tett kijelentése képezte.

A Be. 173. §-ának (1) bekezdése szerint magánindítványra üldözendő bűncselekmény miatt csak a jogosult feljelentése alapján indítható büntetőeljárás. E szakasz (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a magánindítványt attól a naptól számított 30 napon belül kell előterjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bűncselekmény elkövetőjének a kilétéről tudomást szerzett.

A feljelentő 2003. május 6-án szerzett tudomást a bíróságon, a tanúkénti kihallgatása során a sérelmére elkövetett cselekményről. Ettől kezdve 30 nap állt a rendelkezésre a magánindítvány előterjesztésére, amely jogvesztő, tehát annak elmulasztása miatt igazolásnak nincsen helye. A magánvádló e határidőt elmulasztotta, így elveszítette azt a jogát, hogy rágalmazás miatt eljárást kezdeményezzen.

A terhelt és a védő mindezek alapján a marasztaló jogerős döntés megváltoztatását és a büntetőeljárás megszüntetését indítványozta.