A Kúria Köf.5045/2021/4. számú precedensképes határozata önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata tárgyában. [1990. évi C. törvény (Htv.) 7. §, 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) 12. § (1) bek.] Bírók: Balogh Zsolt, Horváth Tamás, Patyi András, Varga Eszter, Varga Zs. András

A határozat elvi tartalma:

A közteherviselés arányosságának követelményét tekintve, telekadó esetén, az alacsony adómérték, valamint a kedvezményekre vonatkozó szabályozás további differenciálást nem tesz szükségessé.

***********

A KÚRIA

Önkormányzati Tanácsának

h a t á r o z a t a

Az ügy száma: Köf.5045/2021/4.

A tanács tagja: Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke, Dr. Varga Eszter előadó bíró, Dr. Horváth Tamás bíró, Dr. Patyi András bíró, Dr. Varga Zs. András bíró

Az indítványozó: Győri Törvényszék

Az érintett önkormányzat: Tokodaltáró Község Önkormányzata

(település, József Attila u. 31.)

Az érintett önkormányzat képviselője: Dr. Knáb Gabriella ügyvéd

(cím1)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

- Tokodaltáró Község Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 20/2011. (IX.9.) önkormányzati rendelete - a 20/2019. (XI.29.) önkormányzati rendelet 2. §-ával megállapított - 3/A. §-a más jogszabályba ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói indítványt elutasítja;

- elrendeli, hogy határozatának közzétételére, a kézbesítést követő nyolc napon belül, az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] Tokodaltáró Község Jegyzője, mint elsőfokú hatóság 2020. július 8. napján hozta meg a 160-3/2020. számú határozatát, amiben a felperest a település helyrajzi szám1 ingatlan (a továbbiakban: perbeli ingatlan) után a 2020. évre 8.962.300 forint telekadó megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal, mint az alapügy alperese a 2020. augusztus 25. napján kelt KE/4/853-4/2020. számú határozatával az elsőfokú hatóság döntését megváltoztatta és a felperest 8.992.300 forint telekadó megfizetésére kötelezte.

[2] A felperes az alperes határozata ellen keresetet nyújtott be, melyben annak elsőfokú határozatra is kiterjedő megsemmisítését kérte. Állította, hogy a telekadó helyi szabályozása nem veszi figyelembe az egyes ingatlanok sajátosságait és az adóalanyok teherviselő képességét.

A bíróság indítványa és az érintett önkormányzat védirata

[3] A perben lefolytatott bizonyítás eredményeként, az indítványozó bíróság a kirendelt szakértő szakvéleményét elfogadva tényként rögzítette, hogy az ingatlan helyi adó alá tartozó értéke 53.600.000 forint, ehhez képest a 2020. évre kivetett adó 8.992.300 forint. A perbeli ingatlan az ingatlan-nyilvántartás szerint ipartelep megjelölésű, épülettel be nem épített, a telekadó hatálya alá tartozó területe 91.623 m2. A területen főként brikettgyártással, osztályozással, széntárolással, szénfeldolgozással, szénrakodással kapcsolatos ipari építmények találhatók. A termelés körülbelül 10 évvel ezelőtt végleg leállt. A terület elhanyagolt, kezeletlen, jelenlegi formájában - a felülépítmények elbontása, a közművek kiépítése nélkül - hasznosítása és forgalomképessége rendkívül korlátozott, bár hasznosításra a szabályozási terv lehetőséget ad. Állapota és piaci preferenciái alapján értékesíthetősége nehézkes.

[4] Az indítványozó utalt arra, hogy az érintett önkormányzat szabályzása az önkormányzat illetékességi területén elterülő valamennyi telket egységes adómértékrezsim alá helyezte a 2020. adóévben, ez évi 0-500 m2-ig 0 Ft/m2, 501-2000 m2-ig 20 Ft/m2, 2001 m2 felett 100 Ft/m2. Álláspontja szerint az érintett önkormányzat ezzel mellőzte bármilyen jellegű sajátosság figyelembevételét az adókötelezettség megállapításakor, így a szabályzás nem áll összhangban a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 6. § c) pontjával (ezzel összefüggésben az indítványozó a Htv. 2016. december 31-ig hatályos szövegét idézte). A Kúria Önkormányzati Tanácsa (a továbbiakban: Önkormányzati Tanács) joggyakorlata alapján utalt arra, hogy a helyi sajátosságok körében vizsgálni szükséges az illetékességi terület alá tartozó telkek rendeltetését, azok földrajzi elhelyezkedését, a településre jellemző forgalmi értékeket általánosságban és a településen belüli forgalmi értékekben jelentkező eltéréseket, valamint a telkek közművesítettségében, közúton történő megközelíthetőségében rejlő értékeket.

[5] Az indítványozó hivatkozott az Önkormányzati Tanács által hozott döntések alapján arra is, hogy az adómérték meghatározásának differenciáltsága és arányossága szorosan összefüggő kérdések. Ennek alapján indítványozta, hogy mennyiben az Önkormányzati Tanács nem osztja az álláspontját a differenciálási kötelezettség tekintetében, úgy állapítsa meg, hogy Tokodaltáró Község Önkormányzata Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 20/2011. (IX.9.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) módosításáról szóló 20/2019. (XI.29.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: módÖr.) 2. §-ában előírt adómérték konfiskáló jellegű, mivel az az ingatlan értékét nem egészen 6 év alatt teljes mértékben elvonná. Ezzel összefüggésben is hivatkozott az Önkormányzati Tanács több döntésére.

[6] Az indítványozó által támadott módÖr. 2. §-a a telekadó alapját és mértékét az Ör. 3/A. §-aként iktatta az Ör. rendelkezései közé.

[7] Az Önkormányzati Tanács a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 42. § (1) bekezdés alapján az érintett önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.

[8] Az érintett önkormányzat a védiratában az indítvány elutasítását kérte. Kifejtette, hogy a telekadó mértékét sávosan, a telekadó évi mértékének felső határát a Htv.-ben meghatározott maximum 50%-ában, azaz 100 Ft/m2 összegben határozta meg. Az alapügy alperesének előadásával egyező álláspontja szerint "a kifogásolt telekadó megfelel a jogszabályi kereteknek, az önkormányzat nem önkényesen, az adózó személyes tényeire szabva állapította meg az adót. Amennyiben ugyanezen adótárggyal más adózó rendelkezne, annak ugyanilyen mértékben fennállna az adózási kötelezettsége. Ebből következően nem bír jogi jelentőséggel, hogy a gyakorlatban mekkora arányt képvisel a települési adóbevételből az adózóra eső rész." Hivatkozott az Önkormányzati Tanács joggyakorlatára is, mely szerint az adómértéket önmagában nem teszi törvénysértővé az a tény, hogy az érintett adóköteles területekre kivetett telekadót csak kisszámú jogalany köteles megfizetni.