BH 2000.8.339 I. A közokirattal visszaélés vétségében a terhelt bűnössége megállapításának nincs helye, ha a terhelt a sértettnek az általa birtokban tartott közokirata átadását megtagadja, de néhány nap elteltével azt a rendőrségnek kiszolgáltatja [Btk. 277. § (1) bek., Be. 213. § (1) bek. a) pont].

II. A jogalkotó által tényállásszerűnek minősített magatartás rendszerinti következménye a jogi tárgy közvetlen sérelme, ezért a tilalom megszegése esetén a társadalomra veszélyesség - mint a bűncselekmény materiális ismérve - általában fennáll; lehetnek azonban olyan atipikus esetek is, amikor a konkrét cselekmény egyáltalán nem, vagy csak rendkívül csekély mértékben sérti a jogtárgyat, illetve a jogtárgy sérelme vagy annak veszélyeztetettsége egyáltalán nem következik be;

ilyen esetben büntethetőséget megszüntető okból a büntetőeljárás megszüntetésének van helye [Btk. 10. §, 32. § d) pont, 36. §, Be. 213. § (1) bek. a) pont].

A kerületi bíróság az 1997. október 1. napján kelt ítéletével az I. r. terhelt bűnösségét lopás bűntettében és közokirattal visszaélés vétségében állapította meg, és ezért halmazati büntetésül 8 hónapi - 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és 15.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A pénzmellékbüntetést meg nem fizetés esetén 1.000 forintonként egy-egy napi szabadságvesztésre rendelte átváltoztatni.

A másodfokú bíróság az 1998. december 1. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét csupán a polgári jogi igény elbírálása tekintetében változtatta meg, egyebekben azt helybenhagyta.

A jogerős ítéletnek a felülvizsgálati eljárás szempontjából lényeges tényállása a közokirattal visszaélésre vonatkozóan a következő.

A sértett 1995 márciusában élettársi kapcsolatot létesített az I. r. terhelttel 1995. szeptemberéig, és ez idő alatt az I. r. terhelt lakásában lakott. A sértett 1995. szeptember 4-től kórházi kezelés alatt állt, és 1995. szeptember 6-án a kórházból önkényesen eltávozott, hogy a személyes holmijait elhozza az I. r. terhelt lakásából. Ekkor az I. r. terhelt nem tartózkodott a lakásban, ezért a sértett szeptember 7-én 13 óra 30 perckor két rendőr kíséretében ismét megjelent az I. r. terhelt lakásán. Az I. r. terhelt ekkor a sértett kérésére az ajtó elé kidobált néhány ruhát, személyes holmit, és miután a sértett arra kérte, hogy adja ki az iratait is, az I. r. terhelt becsapta a lakás ajtaját, eltitkolva ezzel, hogy az iratok a birtokában vannak.

Ugyanezen a napon az I. r. terhelt megjelent a rendőrkapitányságon, végül azonban a magával vitt iratokat és értéktárgyakat az eljáró rendőr figyelmeztetése ellenére sem adta le. Az I. r. terhelt 1995. szeptember 11-én jelent meg ismét a rendőrkapitányságon, ahol átadta a sértett nevére kiállított útlevelet, valutalapot, a sértett karóráját, fényképeket és különböző iratait.

Az eljárt bíróságok szerint az I. r. terhelt ezzel a cselekményével megvalósította a Btk. 277. §-ának (1) bekezdésébe ütköző közokirattal visszaélés vétségét.

A jogerős ítélet ellen az I. r. terhelt és a védője a Be. 284/A. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontjaira tekintettel - az I. r. terhelt javára - felülvizsgálati indítványt nyújtott be az eljárt bíróságok ítéletei ellen, a Be. 284. §-a (1) bekezdése b) pontjának 2. fordulatában meghatározott anyagi jogszabálysértés miatt.

A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítvány elutasítását és a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

A felülvizsgálati indítvány hivatkozott arra, hogy a bíróság jogerős ítéletének a tényállása szerint az I. r. terhelt azzal a magatartásával valósította meg a közokirattal visszaélés vétségét, hogy a sértettnek nem 1995. szeptember 7-én, hanem 4 nappal később, szeptember 11-én vitte vissza az útlevelét a rendőrségre. Ezzel a magatartással a Btk. 277. §-ának (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény csak formailag valósult meg, a tényállásból levont jogi következtetés is kétséges, ugyanis itt legfeljebb jogtalan megszerzésről, de nem eltitkolásról lehetne szó, de a hátrány okozására irányuló szándék nélkül, a közokirat önkéntes visszaadásával a cselekmény társadalomra veszélyessége hiányzik. Így a Btk. 22. §-ának e) pontja alapján büntethetőséget kizáró ok áll fenn, ezért a Btk. 28. §-a alapján az elkövető nem büntethető. Az eljárt bíróságok azonban nem vizsgálták e cselekmény társadalomra veszélyességét, így e körben a bűnösség megállapítására és a halmazati büntetés kiszabására az anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.

A felülvizsgálati indítvány érdemben helytálló.

Ha egy cselekményt a törvény bűncselekménnyé nyilvánít, ezáltal ennek a magatartásnak az elkövetését megtiltja. A törvényi tilalom elsődleges és közvetlen célja pedig az élet, a testi épség és a helyesnek ítélt életviszonyok védelme, így a bűncselekménynek minősített magatartás elsősorban ezek megsértése vagy veszélyeztetése miatt veszélyes a társadalomra.