A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20315/2009/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/D. § (1) bek., (1) bek., 1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 84. §, 339. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §] Bírók: Besenyeiné dr. Varga Katalin, Havasi Péter, Kollár Márta

Pfv.III.20.315/2009/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Mátyás Brigitta ügyvéd által képviselt I.r., II.r., III.r., IV.r. és V.r. felpereseknek a dr.Nemes Ferenc ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Bács-Kiskun Megyei Bíróságnál 13.P.20.697/2006. szám alatt megindított és másodfokon a Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20.340/2008/8. számú közbenső ítéletével és ítéletével elbírált perében, amely perbe az alperes pernyertessége érdekében a dr.Kocsisné dr.Gyuris Ilona ügyvéd által képviselt Biztosító Zrt. beavatkozott, a jogerős közbenső ítélet és ítélet ellen az alperes részéről 59. sorszám, míg a II., a III. és az V.r. felperesek részéről 60. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2009. évi június hó 17. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

r é s z - és k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a közbenső ítélet és ítéletnek nevezett jogerős határozat ítéleti részének a II.r. felperes keresetét elutasító rendelkezését a perköltségre is kiterjedően hatályában fenntartja, és kötelezi a II.r. felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 5.000 (Ötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A III. és V.r. felperesek keresetét elutasító elsőfokú bírósági rendelkezést helybenhagyó részét hatályon kívül helyezi, ebben a körben a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 13.P.20.697/2006/52. számú ítéletét megváltoztatja és megállapítja az alperes kártérítő felelősségét az I.r. felperes önrendelkezési jogának sérelmét jelentő elmaradt terhességmegszakítással a III. és az V.r. felpereseknek okozott károkért. Mellőzi a III. és az V.r. felperesek első- és másodfokú perköltség fizetésére kötelező rendelkezését.

Az iratokat az elsőfokú bíróságnak küldi meg.

Az I. és IV.r. felperesek kárigényéről rendelkező közbenső ítéleti részt hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az együttesen jogosult I. és IV.r. felpereseknek 20.000 (Húszezer) forint, továbbá a III. és V.r. felpereseknek személyenként 20.000 (Húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, míg a le nem rótt illetékeket az állam viseli.

I n d o k o l á s

Az I. és IV.r. felperesek gyermeke, a III.r. és az V.r. felperesek féltestvére, M.F. II.r. felperes 2002. június 29-én Down-kór genetikai eredetű rendellenességgel született az alperes kórház szülészeti osztályán.

A felperesek keresetükben vagyoni és nem vagyoni káraikat érvényesítették az alperessel szemben, mert az volt az álláspontjuk, hogy a kórház orvosai az I.r. felperes terhes-gondozása során megsértették az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat; kellően gondos eljárás esetén a II.r. felperes károsodását felismerhették volna. Ebben az esetben tájékoztatniuk kellett volna a szülőket a rendellenességről, hogy dönthessenek a magzat további sorsáról. A felismerés és a tájékoztatás, valamint a szükségessé vált további vizsgálatok azonban elmaradtak, és a rendellenességgel született gyermek állapota a családtagok életét is jelentősen elnehezítette.

Előadták, hogy a kórház orvosai a magzat rendellenességének kimutatása szempontjából fontos ultrahangvizsgálatokat nem a protokoll szerinti időben, a terhesség 12-13., illetőleg a 18-19., hanem a 11., illetőleg a 16. hetében végezték el, így a 16. héten végzett vizsgálat idején még nem ismerték az AFP vizsgálat eredményét. Az ultrahang leleten nincs is adat a tarkóredő méretére, amelyből az következik, hogy ennek a mérése elmaradt, holott a protokoll szerint az orvosoknak a nyaki redőt mérniük kellett volna.

Rámutattak arra, hogy az AFP vizsgálat eredménye nem volt alkalmas érdemi következtetés levonására, mert elmaradt a MOM értékre való átszámítása. Ha az alperes ezt megteszi, akkor megállapíthatta volna, hogy az érték alacsony, ezért további vizsgálatok elvégzésével a rendellenesség felismerésére nagyobb esély lett volna. A második ultrahangvizsgálatot "C" típusú ultrahang képesítéssel rendelkező szakembernek kellett volna végeznie, de ez nem történt meg.

Sérelmezték, hogy az alperes nem vizsgálta meg a laborleleteken levő "++" jel feltüntetésének az okát, holott ez a normálistól való eltérésre utalhat.

Álláspontjuk szerint nem járt el kellő gondossággal az alperes akkor sem, amikor a 16. terhességi hetet követően csak a 26. héten végzett ultrahangvizsgálatot, és elmulasztotta az AFP-BHCG kettős vizsgálatot is. A két vizsgálat együttes eredményéből ugyanis már következtetés vonható le a Down-szindrómára. Ha az alperesnél ilyen vizsgálat nem volt elvégezhető, akkor tájékoztatnia kellett volna a felpereseket, hogy azt más intézetben elvégeztethessék. A biokémiai szűrés a terhes-gondozás kötelező része, s mert az alperes a kettős vizsgálatot nem végeztette el, a kromoszóma vizsgálat szükségességéről sem tudott dönteni.

Az alperes és a beavatkozó a kereset elutasítását kérték.

Az alperes arra hivatkozott, hogy a terhesség 11. hetében végzett ultrahangvizsgálaton a magzat tarkóredője normális méretű - 2 mm - volt, az orvosi protokoll pedig nem tartalmaz olyan előírást, amely szerint a terhesség 18-19. hetében végzendő második ultrahangvizsgálatnak ki kell terjednie a nyaki régióra is. Az ultrahang leleten csak a kóros eredményt tüntetik fel, a negatív eredményt nem, ezért abból a tényből, hogy a leleten ennek a dokumentálása elmaradt, nem következik, hogy a nyaki régió vizsgálata nem történt meg.

Az AFP lelet értékelésével kapcsolatban kifejtette, hogy nem szükséges a MOM értékre való átszámítás, mert egyszerű matematikai számítással megállapítható az alacsony érték. Az I.r. felperes AFP értéke normális volt, ezért további vizsgálatra, vagy "C" típusú jártassággal rendelkező szakember bevonására nem volt szükség.

A "++" jelzéssel kapcsolatban előadta, hogy az nem jelöl kóros elváltozást, mert a laboratórium a nem terhes felnőtt lakosság adataihoz viszonyít, amelynek a normális értéke más, mint a terhesek esetében. Erre bizonyítást ajánlott.

A terhesség 16-26. hetei között eltelt idő, és az AFP-BHCG kettős vizsgálat elmulasztása kapcsán arra hivatkozott, hogy a harmadik ultrahangvizsgálat sem utalt Down-szindrómára, így ha a vizsgálatot korábban, a 18-19. héten végezték volna el, akkor sem lehetett erre utaló jelet észlelni. A kettős biokémiai szűrés pedig nem része a protokollnak, erre csak a rendellenesség fennállásának gyanúja esetén kerül sor.

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Megállapította, hogy az I.r. felperes második ultrahangvizsgálatának időpontja - a terhesség 16. hete - nem kifogásolható, a Down-szindróma felismerése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy ez a vizsgálat a terhesség 16. vagy a 18. hetében történik. A tarkóredő vizsgálata a terhesség 11. hetében, megfelelő időpontban megtörtént, és negatív (2 mm) eredményt adott. A második ultrahangvizsgálat sem vetette fel a rendellenesség gyanúját, ezért további vizsgálat elvégzésére nem volt ok. A negatív lelet dokumentációjának hiányából pedig nem következik, hogy a nyaki régió vizsgálatát nem végezték el.