A Miskolci Törvényszék Bf.2221/2011/5. számú határozata testi sértés bűntette (SÚLYOS testi sértés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 37. §, 38. §, 85. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 258. §, 348. §, 351. §, 371. §, 381. §] Bíró: Szemán János

Kapcsolódó határozatok:

Miskolci Járásbíróság B.4540/2010/22., *Miskolci Törvényszék Bf.2221/2011/5.*, Kúria Bfv.1564/2012/5. (BH+ 2013.9.357)

***********

A Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság

2.Bf.2221/2011/5. szám

A Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság Miskolcon, a 2012. évi március hó 13. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

v é g z é s t:

A súlyos testi sértés bűntette és más bűncselekmények miatt

I.rendű vádlott neve és társa ellen indított büntetőügyben a Miskolci Városi Bíróság 2011. évi szeptember hó 26. napján kihirdetett 11.B.4540/2010/22. számú ítéletét mindkét vádlott vonatkozásában helybenhagyja.

A másodfokú eljárás során felmerült 3.000.- (háromezer) forint bűnügyi költséget II.r. vádlott viseli.

I N D O K O L Á S:

A városi bíróság ítélete ellen I.r. vádlott és meghatalmazott védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés végett, míg II.r. vádlott és kirendelt védője felmentés végett jelentett be fellebbezést.

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség Bf.5205/2010. számú átiratában indítványozta, hogy a törvényszék a városi bíróság ítéletét a Be.371.§ (1) bekezdése alapján nyilvános ülésen mindkét vádlott vonatkozásában hagyja helyben.

A nyilvános ülésen megjelent I.r., II.r. vádlott és védőik a korábban bejelentett fellebbezéseiket változatlan tartalommal fenntartották.

ÍÍÍÍÍ

A bejelentett perorvoslatok folytán a törvényszék az elsőfokú határozatot és az azt megelőző eljárást a Be.348.§ (1) bekezdése értelmében teljes terjedelmében felülbírálta.

Ennek kapcsán megállapította, hogy a városi bíróság a perrendszerűen lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen az ítéleti tényállást a bizonyítás anyagával összhangban, hibáktól és hiányosságoktól mentesen állapította meg.

Az így megállapított ítéleti tényállás a Be.351.§ (1) bekezdés alapján a másodfokú eljárás keretében is irányadó volt.

ÍÍÍÍÍ

I.r., II.r. vádlott és védőik azért támadták az elsőfokú határozatot, mert a városi bíróság a vádlottak tagadásával szemben az ítéleti tényállást más bizonyítékokra alapította.

Az elsőfokú bíróság azonban logikus és okszerű indokát adta annak, hogy az ítéleti tényállást a vádlottak tagadásával szemben milyen más bizonyítékokra alapozva állapította meg.

A városi bíróság az ügyben az összes szükséges és rendelkezésre álló bizonyítékot beszerezte, azokat külön-külön és összességükben és mérlegelési körébe vonta, értékelte.

Az elsőfokú bíróság igen részletesen megindokolta, hogy az ügyben meghallgatott személyek közül kinek melyik nyilatkozatát fogadta el és miért.

Az orvosi dokumentációk, az igazságügyi orvos-szakértői vélemények, a rendőri jelentés és a hivatalos feljegyzés is teljes mértékben a városi bíróság által megállapított ítéleti tényállást támasztja alá.

Sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem találta alaposnak a vádlottak és védőik által a vádlottak saját cselekvőségüket illetően jogos védelmi helyzetre való hivatkozását.

A városi bíróság részletesen megindokolta azt is, hogy mivel mind a két vádlott elfogadta az egymás irányába tett tettlegességre szóló felhívást, mindkét vádlott a jogtalanság talajára került, így a jogos védelem szóba sem kerülhetett.

Nem osztotta a törvényszék II.r. vádlott védőjének azon álláspontját sem, miszerint a védence vonatkozásában a garázdaság vétsége nem valósulhatott meg, mivel a felek között évek óta fennálló haragos viszony miatt csak kisebb atrocitás történt, így hiányzik a garázdaság vétségének törvényi tényállási eleme.

A garázdaság vétsége esetében a törvény a joggyakorlatban felmerülő értelmezési probléma esetében kimondja, hogy erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás is akkor is, ha a ráhatás nem alkalmas testi sérülés okozására.

Jelen esetben a vádlottak között ennél súlyosabb konfliktus alakult ki, kölcsönösen bántalmazták egymást, melynek során I.r. vádlott 8 napon belüli, II.r. vádlott 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett.

Ebből egyértelműen megállapítható, hogy magatartásuk erőszakos volt, mely ezáltal kihívóan közösségellenessé vált és nem csak alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást, riadalmat keltsen, hanem a jelenlévő tanúkban a riadalom és megbotránkozás ki is alakult.