A Kúria Bfv.842/2013/6. számú precedensképes határozata testi sértés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 170. §, 271. §] Bírók: Mészár Róza, Soós László, Vaskuti András

A határozat elvi tartalma:

Ha az elkövető az életveszélyt okozó testi sértés bűntettével időbelileg egybeesve, ugyanazon tevékenységgel valósítja meg a közösségellenes magatartás is, akkor a szubszidiaritás kizárja az életveszélyt okozó testi sértés és a garázdaság bűntettének bűnhalmazatban való megállapítását.

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Törvényszék Fk.121/2009/23., Fővárosi Ítélőtábla Fkf.141/2011/9., Kúria Bhar.1313/2012/5. (BH+ 2013.7.267), *Kúria Bfv.842/2013/6.*

***********

KÚRIA

Bfv.I.842/2013/6.szám

A Kúria Budapesten, a 2013. év október hó 29. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A testi sértés bűntette és más bűncselekmények miatt a terheltek ellen folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Fővárosi Ítélőtábla 2.Fkf.141/2011/9. számú ítéletének az I. rendű terheltre vonatkozó részét hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s:

A Fejér Megyei Bíróság a 2011. január 13-án kihirdetett 6.Fk.121/2009/23. számú ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében [1978. évi IV. törvény 271. § (1) és (2) bek. a) pont] és ezért őt egy év, végrehajtásában négy év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre és 80.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. Emellett rendelkezett a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a pénzmellékbüntetés meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról és a bűnügyi költség viseléséről.

Az ügyészi fellebbezés alapján eljárva a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2012. május 17-én nyilvános ülésen meghozott 2.Fkf.141/2011/9. számú ítéletével az I. rendű terhelt bűnösségét testi sértés bűntettében [Btk. 170. § (1) és (5) bek. I. ford.] is megállapította; büntetését halmazati büntetésként egy év tíz hónapi börtönbüntetésre súlyosította, mellékbüntetésül őt két év közügyektől eltiltásra is ítélte, egyben a szabadságvesztés felfüggesztésére, a pénzmellékbüntetés kiszabására és annak átváltoztatására vonatkozó rendelkezéseket mellőzte.

A Fővárosi Ítélőtábla jogorvoslati lehetőséget biztosított ítéletének az I. rendű terheltre vonatkozó része ellen.

Az ügyész a másodfokú ítéletet tudomásul vette; az I. rendű terhelt és védője a minősítés megváltoztatása és a büntetés enyhítése végett fellebbezett.

A Kúria a 2013. év február hó 12. napján hozott Bhar.III.1.313/2012/5.számú határozatával a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 2.Fkf.141/2011/9. számú ítélete ellen az I. rendű terhelt védője által benyújtott fellebbezést - mert az törvényben kizárt - elutasította.

A jogerős határozattal szemben az I. rendű terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapítva terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

Annak indokolása szerint az első fokú ítélet tényállásának kiegészítése és helyesbítése során az iratok tartalma és ennek során döntően a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyv és bűnjeljegyzék adataira hagyatkozott. Mivel ezeket az okirati bizonyítékokat az elsőfokú bíróság nem tette a tárgyalás anyagává, és így ezek nem képezték a bizonyítás részét, álláspontja szerint annak adatai a másodfokú ítélet alapjául nem szolgálhattak; amennyiben az ítélőtábla a helyszíni szemle jegyzőkönyvét bizonyítékként fel akarta használni, tárgyalást kellett volna tartania, és azon az okirati bizonyíték ismertetésével azokat a bizonyítás anyagává kellett volna tennie.

Az indítványozó szerint emellett - miután az okirati bizonyítékoknak a bizonyítás anyagává tételére a táblabíróságnak nyilvános ülés keretében nem volt törvényes lehetősége - megalapozatlanul állapította meg a másodfokú bíróság az I. rendű terhelt terhére a nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett, életveszélyt okozó testi sértés bűntettét halmazatban az egyébként három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett, csoportosan elkövetett garázdaság bűntettével és ezért törvénysértő büntetést szabott ki vele szemben.

Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott másodfokú határozatot a Be. 427. § (1) bekezdésének b) pontja alapján az I. rendű terhelt tekintetében helyezze hatályon kívül és az első fokon eljárt Fejér Megyei Bíróság 6.Fk.121/2009/23. számú ítéletét tartsa hatályban.

A Legfőbb Ügyészség szerint a védő a felülvizsgálati indítványt ugyan a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontjára alapította, indokolásában azonban nem a felhívott okhoz illeszkedő anyagi jogi törvénysértésekre, hanem a másodfokon eljárt bíróság általa vélelmezett eljárásjogi szabálysértésére hivatkozással kérte a jogerős ítélet megváltoztatását.

Azt nem vitatta, hogy az első fokú eljárásban a bizonyítás anyaga nem volt teljes, mert az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyv tartalmát és a lefoglalt tárgyi bizonyítási eszközöket, azt nem tette a tárgyalás anyagává és a tényállás megállapítása során nem is használta fel. A tényállásnak ez a részbeni felderítetlensége megítélése szerint valóban részleges megalapozatlansághoz vezetett, amit a másodfokú bíróságnak a tárgyaláson felvett bizonyítással kellett volna kiküszöbölnie. Miután azonban a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint kizárólag a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjában felsorolt eljárási szabálysértések (illetve e bekezdés d) pontja alapján a súlyosítási tilalom megszegése) esetén van helye, és a védő által sérelmezett eljárási szabálysértések nem ilyenek, a felhívott jogsértések miatt a jogerős ügydöntő határozat felülvizsgálattal nem támadható. Emellett utalt arra, hogy a rendkívüli jogorvoslat során a tényállás megalapozatlanságára sem lehet eredménnyel hivatkozni, miután a felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül.

Ezen túl álláspontja szerint a terhelt az életveszélyt okozó testi sértés bűntettét és a garázdaság bűntettét ugyanazon tevékenységgel valósította meg, ezért a garázdaság bűntettének bűnhalmazatban való megállapítására csak akkor kerülhetett volna sor, ha a terhelt a testi épség elleni cselekményt a garázdaságtól elkülönülten követte volna el; így tévesen minősítette a másodfokú bíróság a terhelt cselekményét bűnhalmazatban állóként és tévesen szabott ki vele szemben halmazati büntetést. Miután azonban a terhelt cselekménye - a helyes minősítés szerinti, életveszélyt okozó testi sértés bűntette - miatt az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 170. §-ának (5) bekezdése szerint két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel volt büntetendő, és a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a törvénysértő minősítés csak akkor felülvizsgálati ok, ha törvénysértő büntetést eredményezett, álláspontja szerint a terhelttel szemben az 1978. évi IV. törvény 87. § (2) bekezdésének c) pontjának alkalmazásával kiszabott egy év tíz hónapi börtönbüntetés nem törvénysértő.