A Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.136/2014/8. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. Bíró: Dudásné dr. Szomszéd Éva

éíááÉőáÉőáóööíA perben személyesen eljáró felperesnek - a jogtanácsos által képviselt Megyei Kormányhivatal Központja alperes elleni, közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság a felperes keresetét e l u t a s í t j a .

A felek felmerült költségeiket maguk viselik.

Felperes köteles megfizetni a Magyar Államnak - külön felhívásra - 30.000.- Ft (azaz harmincezer forint) állam által előlegezett illetéket.

Az ítélettel szemben fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A Megyei Kormányhivatal Járási Hivatal Járási Munkaügyi Kirendeltsége 2013. február napján kelt, XIII....-1201. Iktatószámú, I. fokú határozatával felperesnek a TÁMOP 1.1.2. program keretében nyújtható lakhatási támogatás iránti kérelmét elutasította. A határozat indokolása szerint az irányadó jogszabályok alapján felperes közszolgálati tisztviselői jogviszonya alapján nem jogosult a lakhatási támogatásra.

Felperes az I. fokú határozattal szemben a törvényes határidőn belül fellebbezést terjesztett elő. Ebben arra hivatkozott, hogy szerinte az I. fokú hatóság álláspontja téves, szűkítő jogértelmezésen alapul, mivel a vonatkozó Kormányrendelet a lakhatási támogatás kapcsán "munkaviszonyt, vagy közalkalmazotti jogviszonyt" említ támogathatósági feltételként, ennek ellenére - az irányadó jogszabályhely nyelvtani értelmezését logikai, szövegkörnyezeti, rendszertani és jogalkotói célzatos jogértelmezéssel kiegészítve - arra a következtetésre kell jutni, hogy a támogatás valamennyi munkavégzésre irányuló jogviszonyra, így a közszolgálati tisztviselői jogviszonyra is kiterjed és mivel a jogalkotó az 1991. évi IV. törvény felhatalmazása alapján alkotta meg a Kormányrendeletet, elsősorban az Flt. értelmező rendelkezéseire (58. § (5) bekezdés a) pontra) utalt, melynek értelmében munkaviszony alatt egyértelműen érteni kell valamennyi foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt is.

A felperes fellebbezése során eljárt Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja a kirendeltség I. fokú határozatát a 2013. április napján kelt, XIII....../2013. iktatószámú II. fokú határozatával helybenhagyta, mivel megállapította, hogy az I. fokú hatóság eljárása és határozata jogszerű volt.

A határozat indokolása értelmében: felperes lakhatási támogatásra irányuló kérelmet terjesztett elő a kirendeltségen, amelyben akként nyilatkozott, hogy foglalkoztatására közalkalmazotti jogviszony keretében fog sor kerülni. A kirendeltség felperest végzésében hiánypótlásra szólította fel. Felperes a hiánypótlási kötelezettségének eleget tett, ennek során csatolta többek között Budapest .... kerület Polgármesteri Hivatalától származó kinevezését, amelyben közszolgálati ügykezelővé nevezték ki 2013. február .... napjától. Mivel a kirendeltség megállapította, hogy felperest nem közalkalmazotti jogviszonyban, hanem közszolgálati jogviszonyban alkalmazzák, ezért utasította el I. fokú határozatával a felperes lakhatási támogatás iránti kérelmét.

Felperes a II. fokú határozattal szemben a jogszabályban írt határidőn belül kereseti kérelmet terjesztett elő a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz az alperes határozatainak bírósági felülvizsgálata és hatályon kívül helyezése iránt, egyúttal tárgyalás tartását is kérte. Perköltség igényt nem támasztott alperessel szemben.

Keresetében - az I. fokú határozattal szemben előterjesztett fellebbezésében foglaltakkal egyezően - jogszabálysértésekre hivatkozott, amelyek álláspontja szerint a jogszabályoknak az alperes hatóság téves, szűkítő értelmezéséből adódnak. Kifejtette továbbá, hogy szerinte a "munkaviszony" és "közalkalmazott" fogalmakat tágabban kell értelmezni és, hogy a 39/1998. (III.4.) Kormányrendelet (R.) ellentétes az Flt-vel, ezért nem érvényesül "lex superior derogat legi inferieori" jogelv, továbbá az R. 7. § (1) bekezdése egyértelműen előírja az Flt. alkalmazását, valamint az Flt. 54. § (3) bekezdése az Flt. alkalmazhatósága mellett foglal állást az R. szerinti eljárásban.

Véleménye szerint közszolgálati tisztviselőként megfelelt a rendelet kritériumainak, így a jogszabályok helyes értelmezésével és alkalmazásával jogosult a lakhatási támogatásra.

Alperes érdemi ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását, perköltség igényt nem támasztott felperessel szemben.

Arra hivatkozott, hogy a 39/1998. (III.4.) Kormányrendelet 2013. január 2. - 2013. június 5. napja között hatályban lévő lakhatási támogatásra vonatkozó szabályait kellett figyelembe vennie, mivel felperes lakhatási támogatás iránti kérelmét 2013. január 25. napján terjesztette elő, a kérelmet elutasító I. fokú határozat pedig 2013. február 21-én, míg az azt helybenhagyó II. fokú határozat 2013. április 12-én kelt. A Kormányrendelet ekkor hatályos 4. § (1) bekezdése határozta meg a lakhatási támogatás nyújtásának feltételeit, amelyek közül a b) alatt szerepel, miszerint "aki olyan legalább hat hónapi időtartamra szóló és legalább 20 óra munkaidejű munkaviszonyt, vagy közalkalmazotti jogviszonyt létesít, stb..." A rendelet egyértelműen fogalmaz a feltételeket illetően, nincs szükség és lehetőség sem tágabb értelmezésre, hiszen a munkaviszony, a közalkalmazotti jogviszony és a közszolgálati jogviszony egyértelműen elkülönülő három különböző jogviszonyt jelent. A Kormányrendelet szerint pedig támogatni a különböző jogviszonyok közül csupán a munkaviszonyt és a közalkalmazotti jogviszonyt lehetett.

A felperesnek az Flt. 58. § (5) bekezdésére vonatkozó hivatkozásával kapcsolatban pedig előadta, hogy ezen jogszabályhely szerint: "e törvény alkalmazásában ...." ebből pedig az következik, hogy az Flt. 58. § (5) bekezdésében meghatározott fogalmakat, így a munkaviszony meghatározását is, csupán az Flt. alkalmazásában kell elfogadni. Ezt igazolja az is, hogy az Flt. szerinti munkaviszony fogalmának része a közalkalmazotti jogviszony is, vagyis, ha a jogszabályalkotó az Flt.-ben szereplő fogalmat akarta volna a lakhatási támogatásra is alkalmazni, akkor a közalkalmazotti jogviszonyt sem emelte volna ki külön a Kormányrendelet szövegében az Flt.-ben figyelembe vett jogviszonyok közül.

Ezen kívül - alperes álláspontja szerint - a jogalkotói céllal sem ellentétes, ha a lakóhelyüktől távol munkát vállalók egy részét a jogszabály rendelkezései kizárják a támogatásból. A lakhatási támogatásnak is szűkítő feltételei vannak.

Megjegyezte továbbá, hogy a Kormányrendelet szabályai nem ellentétesek magasabb szintű jogszabállyal. Az Flt. és az R. szabályainak összevetése során egyetlen olyan bekezdés sem található, amely szerint a rendelet ellentétes lenne az Flt.-vel, vagyis megállapítható, hogy nincs szó a "lex superior derogat legi inferieori" jogelv megsértéséről.

Megjegyezte továbbá , hogy a Kormányrendelet 2013. június 6. napjától több pontot illetően is módosult. A módosítások egyikeként a rendelet szövegébe is bekerült egy olyan fogalmi meghatározás, hogy a rendelet szabályai szerint mi számít munkaviszonynak. A rendelet szerinti munkaviszony fogalma azonban jelentősen eltér az Flt. szerinti munkaviszony fogalmától.