A Kúria Kfv.37585/2017/4. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 5. §, 7. §, 8. §, 19. §, 21. §, 22. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 1. §, 50. §, 2012. évi I. törvény (Mt.) 66. §, 78. §] Bírók: Fekete Ildikó, Kovács András, Mudráné dr. Láng Erzsébet

A határozat elvi tartalma:

Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek a valószínűsítési és a másik félnek a kimentési esetek bizonyítási kötelezettsége konkrétan meghatározott.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélet

Az ügy száma: Kfv.III.37.585/2017/4.

A tanács tagjai: Dr. Kovács András a tanács elnöke

Dr. Fekete Ildikó előadó bíró

Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet bíró

A felperes:

()

Képviselője: Germus és Társai Ügyvédi Iroda

(ügyintéző: dr. Kékúti Ákos ügyvéd)

Az alperes: alperes neve

()

Képviselője: jogtanácsos

A per tárgya: esélyegyenlőségi ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az alperes

Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.34.092/2016/5.

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.34.092/2016/5. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a Kúria a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 80.000 (nyolcvanezer) forint együttes per- és felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - 30.000 (harmincezer) forint kereseti és 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] (a továbbiakban: kérelmező) panasszal fordult az alpereshez. Ebben előadta, hogy 2016. február 15. napján létesített munkaviszonyt a felperesnél, R2R specialista munkakörben. A felek a munkaszerződésben három hónapos próbaidőt kötöttek ki. A kérelmező arra hivatkozott, hogy a felperes várandóssága miatt szüntette meg a munkaviszonyát a próbaidő alatt, ugyanis 2016. április 11. napján tájékoztatta közvetlen felettesét a várandósságáról, aki ekkor még arról biztosította, hogy emiatt hátrány nem fogja érni, mert a munkájával maximálisan elégedett. A kérelmező 2016. április 22. napjától betegállományban volt, a táppénz időtartalma alatt 2016. május 5-én tájékoztatta a felettese, hogy a kérelmező munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntetik. A felmondás indokaként a felperes a kérelmező nem megfelelő munkavégzését jelölte meg és kifogásolta, hogy az állásinterjún nem tájékoztatta a munkáltatót arról, hogy lombikprogramban vesz részt, "bár nem ez volt a felmondás oka".

[2] Az alperes 2016. június 3. napján hivatalbóli eljárást indított a felperessel szemben. A bizonyítási eljárás során a felperest nyilatkozattételre hívta fel és személyesen meghallgatta a kérelmezőt, a felperest, valamint tanút. Az eljárás eredményeként az alperes a 2016. október 12. napján kelt EBH/415/12/2016. számú határozatával megállapította, hogy a felperes a kérelmező anyaságával összefüggésben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy a kérelmező munkaviszonyát a próbaidő letelte előtt azonnali hatállyal megszüntette. Ezzel a felperes közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmazott a kérelmezővel szemben várandóssága miatt. Megtiltotta a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását, elrendelte a jogsértést megállapító jogerős határozatnak 30 napra történő nyilvános közzétételét. A felperessel szemben 500.000 forint bírságot szabott ki. Határozatában az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 5. § d) pontjára, 8. § 1. pontjára, 7. § (1), (2) bekezdés b) pontjára, 21. § c) pontjára, 19. § (1) és (2) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság 17/2014.(V.30.) számú határozatára hivatkozott.

A kereset és ellenkérelem

[3] A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint az alperes határozata megsértette a a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1. § (1) és (2) bekezdését, 50. § (1) és (6) bekezdését. Az alperesi megállapítások több ponton is ellentmondanak tanúnyilatkozatának. Nem helytálló a határozatban az az alperesi megállapítás, miszerint a kérelmezőt egyetlen egyszer sem figyelmeztették arra, hogy nem eléggé önálló és hozzáállásán változtatni kell. Iratellenesen tartalmazta a határozat, hogy a kérelmező munkájával kapcsolatban csak két apró dolog merült fel kifogásként. A tanú számos különböző dologról nyilatkozott, csupán példálózó jelleggel emelt ki kettőt és utalt arra, hogy a csapattól érkezett visszajelzésekre alapította véleményét. Hangsúlyozta a felperes, hogy az eljárás során mindvégig állította, hogy a kérelmező munkaviszonyának megszüntetését az indokolta, hogy az adott munkakört megszüntette, ezt a tanúvallomás is alátámasztotta. Az alperes nem adta megfelelő indokát annak, hogy ezt miért nem fogadta el kimentésre alkalmasnak. Az alperes próbaidő alatti munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos jogi álláspontját minden alapot nélkülözőnek minősítette. Álláspontja szerint sem a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) X. fejezetéből, sem más vonatkozó jogszabályból nem következik az, hogy a próbaidő alatti munkaviszony megszüntetésre, az azonnali hatályú felmondás szabályait, így az Mt. 78. § (1) bekezdését vagy a rendes felmondási tilalmak szabályait kellene alkalmazni. Az Mt. 79. § (1) bekezdés a) pontja nem teremt indokolási kötelezettséget, ezért az alperes érvelése meg nem engedett kiterjesztő jogértelmezésnek minősül.