A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37453/2009/5. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (VERSENYÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 78. §] Bírók: Fehérné dr. Tóth Kincső, Kaszainé dr. Mezey Katalin, Sperka Kálmán

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.30456/2008/3., Fővárosi Ítélőtábla Kf.27484/2008/7., *Kúria Kfv.37453/2009/5.* (EH 2009.2095), 1/2024. (I. 9.) AB határozat

***********

Kfv.II.37.453/2009/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a felperesnek a dr. László Ildikó Katalin ügyvéd által képviselt Gazdasági Versenyhivatal alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróságon 3.K.30.456/2008. számon indult és a Fővárosi Ítélőtábla 2009. február 25. napján kelt 2.Kf.27.484/2008/7. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 6. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.484/2008/7. számú ítéletét hatályában fenntartja azzal, hogy mellőzi a másodfokú ítélet indokolási részéből azt a megállapítást, hogy

· az alperes saját jogalkalmazási gyakorlatára határozatai indokolásában nem hivatkozhat,

· nem lehet a bírság összegszerűségének alapja a jogsértő magatartás reklámköltsége,

· a korábbi jogsértések számát, mint szorzót a bírság összegszerűségének meghatározásánál az alperes nem alkalmazhatja.

A felek a felülvizsgálati eljárás során felmerült költségeiket maguk viselik.

A le nem rótt 36.000 (azaz harminchatezer) forint felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

Az alperes a 2007. július 17-én indult versenyfelügyeleti eljárásában a felperesnek a 2007. március 26-a és 2007. április 27-e, valamint a 2007. július 16-a és 2007. augusztus 17-e közötti időszakban televíziós reklámban, óriásplakáton, kültéri plakáton és számlakivonaton megjelenő, hat termékéhez kapcsolódó betétlekötési akciójára vonatkozó kommunikációs kampány jogszerűségét vizsgálta, majd a 2007. december 14-én kelt Vj-114/2007/19. számú határozatában megállapította, hogy a felperes e kommunikációs kampánnyal a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított, azzal, hogy a hat termékéhez kapcsolódó betét lekötési akciójáról - az elérhető maximális kamat feltételeiről - nem, illetve nem teljes körűen tájékoztatta a fogyasztókat, és azt hirdette, hogy "Az mindig a legjobb megtakarítási módot kínálja". A jogsértés miatt a felperest 132.000 forint bírság megfizetésére kötelezte. A határozat tartalmazta, hogy az alperes a bírság megállapítása körében a reklámköltségből indult ki. Értékelt körülményként hivatkozott arra, hogy a felperesi tájékoztatás csak részben volt jogsértő, a felperes a piac meghatározó szereplője, a fogyasztóknak kínált termék bizalmi jellegű, továbbá e körben jelölte a tájékoztatásokkal elért fogyasztói kör nagyságát, az elért piaci részesedés növekedésének mértékét, a jogsértéssel érintett időszak hosszát, valamint azt, hogy a reklámok rövid távon a felperes arculatának megítélését kedvező módon befolyásolták. Az alperes nyomatékosan súlyosbító körülményként értékelte, hogy az elmúlt években a felperes a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására alkalmas magatartást tanúsított. Enyhítő, a bírság összegét csökkentő körülménynek tekintette, hogy a szerződés megkötését megelőzően ismertté válhatott az akciós kamat elérésének feltételrendszere. Utalt arra is, hogy a bírság megállapított összege alkalmas arra, hogy a felperest visszatartsa hasonló jogsértések elkövetésétől. A "Mindig a legjobb megtakarítási mód" kijelentés jogsértő voltának megállapításán túl szankció alkalmazását nem tartotta indokoltnak.

A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy jogsértést nem követett el. Másodlagos kereseti kérelme a bírság összegének jelentős mértékű csökkentésére irányult, egyidejűleg állította, hogy az alperes a bírság összegének megállapítását határozatában nem indokolta, így döntése e körben megalapozatlan.

Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát részben, a jogkövetkezmény alkalmazása tekintetében hatályon kívül helyezte és e körben az alperest új eljárásra kötelezte. Egyebekben a felperes keresetét elutasította, megállapítva, hogy a vizsgált kommunikációs kampány fogyasztók megtévesztésére alkalmas volt. A szankció alkalmazása körében a határozatot hiányosnak és megalapozatlannak minősítette.