A Fővárosi Ítélőtábla Kf.27484/2008/7. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (VERSENYÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 78. §] Bírók: Bacsa Andrea, Borsainé dr. Tóth Erzsébet, Vitál-Eigner Beáta

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.30456/2008/3., *Fővárosi Ítélőtábla Kf.27484/2008/7.*, Kúria Kfv.37453/2009/5. (EH 2009.2095), 1/2024. (I. 9.) AB határozat

***********

Fővárosi Ítélőtábla

2.Kf.27.484/2008/7. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla a jogtanácsos által képviselt felperesnek a dr. László Ildikó Katalin ügyvéd által képviselt Gazdasági Versenyhivatal (1054 Budapest, Alkotmány u. 5. - hivatkozási szám: ...) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2008. évi május hó 29. napján kelt 3.K.30.456/2008/3. számú ítélete ellen az alperes által 4. sorszám alatt előerjesztett fellebbezés folytán az alulírott helyen 2009. évi február hó 25. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezését nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 30.000 (azaz harmincezer) forint másodfokú perköltséget.

A fellebbezési illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az alperes a 2007. december 14. napján kelt ... számú határozatában megállapította, hogy a felperes a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított, amikor a ... Folyószámla, a ... Folyószámla, a ...számla, a ...Számlacsomag, a ... Számlacsomag és a ... Takarékszámlához kapcsolódó 2007. március 26-tól 2007. április 27-ig, valamint 2007. július 16-tól 2007. augusztus 17-ig tartó betétlekötési akciói során televíziós reklámban, óriásplakáton, kültéri plakáton és számlakivonaton a fogyasztókat nem, illetőleg nem teljes körűen tájékoztatta arról, hogy a két hónapos, akciós forint alapú lekötési konstrukcióban a maximális kamat csak úgy érhető el, ha a megtakarítás a korábbi, 2007. március 22-i egyenleget meghaladó mértékű, továbbá a megtakarítás 5 millió forint, vagy azt meghaladja. Megállapította még, hogy a felperes a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított azzal is, hogy "Az ... Bank mindig a legjobb megtakarítási módot kínálja" állítást szerepeltette az egyes tájékoztatásaiban. A jogsértés miatt a felperest 132.000.000 forint bírság megfizetésére kötelezte. A határozat indokolásában az alperes részletesen kifejtette, hogy a vizsgált magatartások miért alkalmasak a fogyasztók megtévesztésére. Az indokolás 40. pontjában azt rögzítette, hogy a bírság összegének megállapítása során a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 78.§-át alkalmazva a televízió, óriásplakát, kültéri plakát, az ügyfeleknek megküldött számlakivonat reklámköltségéből indult ki. A bírság összegének meghatározásakor a Tpvt. 78.§-ának (3) bekezdésében foglaltak szem előtt tartásával járt el azzal, hogy a kiszabandó bírságnak egyrészt arányosnak kell lenni az elkövetett jogsértéssel, másrészt elrettentő erőt is kell hordoznia. A bírság összegének meghatározásakor figyelembe vette azt, hogy a tájékoztatások nem kizárólag jogsértőnek minősülő közléseket tartalmaztak, továbbá, hogy a felperes a piac meghatározó szereplője. Tekintettel volt még a tájékoztatásokkal elért fogyasztói kör nagyságára, a fogyasztóknak kínált termék bizalmi jellegére, a tájékoztatással elért piaci részesedés növekedésének mértékére, a jogsértéssel érintett időszak hosszára, és arra, hogy a reklámok alkalmasak a felperes imázsának, számára kedvező módon történő befolyásolására, amely nemcsak rövid távon jelentkezik. Súlyosító körülményként vette figyelembe azt, hogy az elmúlt években a felperes már tanúsított a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására alkalmas magatartást. A bírság összegét csökkentő körülményként értékelte azt, hogy a szerződés megkötését megelőzően ismertté válhatott az akciós kamat elérésének feltételrendszere. Az összeg meghatározásakor arra is tekintettel volt, hogy az alkalmas legyen arra, hogy a felperest visszatartsa hasonló jogsértések elkövetésétől. A határozat indokolásának 41. pontja szerint az alperes a "Mindig a legjobb megtakarítási mód" kijelentés tekintetében a felperes versenyjogi elvárásokhoz történő azonnali alkalmazkodása miatt a bírság kiszabásától eltekintett.

A határozat felülvizsgálata iránt előterjesztett keresetében a felperes elsődlegesen a határozat megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy nem követett el jogsértést. Másodlagosan a kiszabott bírság összegének jelentős mértékű csökkentését kérte. Álláspontja szerint az alperes a tényállásra vonatkozó jogszabályokat tévesen értelmezte, indokolás nélkül figyelmen kívül hagyta az általa előtárt bizonyítékokat és téves jogi következtetéseket vont le.

Az alperes fenntartva a határozatban foglaltakat állította, hogy a határozata megalapozott és jogszerű, ezért kérte a kereset elutasítását.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát részben, a jogkövetkezmény meghatározása körében hatályon kívül helyezte és e vonatkozásban az alperest új eljárásra kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az alperes a szükséges mértékben és megfelelő módon feltárt tényállásból okszerűen határozott a felperesi jogsértés megtörténtéről. A bírság körében a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B.§-ára hivatkozással megállapította, hogy az alperes felsorolta, hogy milyen feltételeket vett figyelembe, azonban a határozatból az már nem derül ki, hogy az egyes, hivatkozott körülményeket milyen módon és milyen súllyal vette súlyosbító vagy enyhítő körülményként figyelembe. Például a piaci részesedés növekedésének mértékét nem határozta meg, így nem lehet a határozatból kideríteni, hogy volt-e ilyen növekedés, és ha igen, milyen mértékben. Ugyancsak nem derül ki, hogy a kiszabott 132.000.000 forint bírság pontosan milyen kiindulási alapból, milyen számolási módszerrel jött ki. Kifejtette, hogy a mérlegeléssel meghatározott bírság esetében az összegszerűségnek okszerűnek, levezethetőnek, a mérlegelés szempontjainak megismerhetőnek kell lennie, nem elegendő e körben csupán a mérlegelt szempontok felsorolása. Megállapította, hogy az alperes által hivatkozott korábbi - a felperesi tevékenységre vonatkozó határozatok - bírósági felülvizsgálati szakaszban vannak, és azokban még jogerős ítélet nem született. Rögzítette, hogy az alperes nem bizonyította azt sem, hogy a tényleges marketing költségekhez viszonyítva a bírság összegszerűsége hogyan és milyen szempontok alapján került meghatározásra, ugyanakkor nem cáfolta a felperes azon állítását, hogy a figyelembe vett költségek nemcsak a kifogásolt reklám marketing költségeit tartalmazzák, hanem egyéb felperesi termékekre is vonatkoznak. Amennyiben ez tényleg így van, úgy a költségeket meg kellett volna osztani. Az új eljárásra iránymutatásul előírta, hogy az alperesnek a bírság összegszerűségét újból meg kell határoznia, és az összes figyelembe vett szempontot megfelelően, adatokkal alátámasztva, valaminr az e körben rendelkezésére álló bizonyítékokat pedig okszerűen kell értékelnie. Figyelembe kell vennie a felperes perbeli nyilatkozatait is, és meg kell indokolnia, hogy a felperes által előadottakat milyen okból vette vagy nem vette figyelembe. Meg kell határoznia az adott reklámokra vonatkozó felperesi marketing költséget, illetve figyelembe kell vennie a korábbi alperesi határozatok eredményeképpen tanúsított felperesi magatartást is.