A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20043/2007/20. számú határozata tulajdonjog megállapítása tárgyában. [1979. évi 13. törvényerejű rendelet (Nmjtvr.) 21. §, 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 62. §] Bírók: Kovács László, Pestovics Ilona, Ráczné dr. Gohér Angyalka

Fővárosi Ítélőtábla

3.Pf.20.043/2007/20.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a 167. számú Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Molnár Ágnes ügyvéd) által képviselt (felperes neve) felperesnek a Dr. Krasznai és Kollár Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Krasznai András ügyvéd) által képviselt (alperes neve) alperes ellen tulajdonjog megállapítása iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2006. október 30-án kelt, 15.P.25.457/2002/109. számú ítéletével szemben a felperes által 112. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés és az alperes által 115. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és az alperest annak tűrésére kötelezi, hogy a Budapest ... kerület, ... helyrajzi számú - természetben a Budapest ... kerület, ... szám alatti - ingatlanra vonatkozóan az ingatlan-nyilvántartásból - a tulajdoni lap II. rész 6. pontjában - az ... javára névváltozás jogcímén bejegyzett tulajdonjogot a földhivatal törölje és egyben a tulajdonjogot jegyezze vissza eredeti állapot helyreállítása jogcímén - a II. rész 1. pontja szerint - a ... javára.

Ennek megfelelően a bíróság megkeresi a Fővárosi Kerületek Földhivatalát (Budapest XI. kerület, Budafoki út 59; 1519 Budapest Pf. 415.), hogy a jogerős ítélet alapján a fenti változást az ingatlan-nyilvántartáson vezesse át.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy fizessen a felperesnek együttes elsőfokú és másodfokú részperköltség fejében 825.000 (Nyolcszázhuszonötezer) Ft-ot. Az ezt meghaladó költségeiket a peres felek maguk viselik.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét ezt meghaladóan helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alábbi tényállást állapította meg:

A budapesti ... és ... helyrajzi szám alatti ingatlanok a Szovjetunió tulajdonába kerültek az 1945. évi 11700. ME számú rendelet és a 6280/1946. ME rendelet alapján jóvátétel címén. Az ingatlanokra a Szovjetunió tulajdonjogát a telekkönyvbe bejegyezték. A Szovjetunió Magyarországi Kereskedelmi Képviseletének kérelmére 1947. február 7-én a budapesti egyéni cégek cégjegyzékébe a szovjet állami vállalat magyarországi fiókjaként bejegyezték annak Magyarországi Főügynökségét. A ... 1944. októberében alapított szovjet állami vállalat volt, önálló jogi személyiséggel rendelkezett. A külföldön található szovjet tulajdonban lévő vagyontárgyakat kezelő magyarországi szovjet vagyonkezelő főosztály a két budapesti ingatlant átadta a szovjet állami vállalat részére. A tulajdonjog a telekkönyvbe az 1947. szeptember 25-én kelt nyilatkozat alapján átruházás jogcímén lett bejegyezve a ..., tehát a Magyarországon egyéni cégként bejegyzett fiók nevére. A Szovjetunió Minisztertanácsa a 17667. számú, 1949. november 5-én kelt rendelettel engedélyezte az állami vállalat tulajdonát képező két budapesti ingatlannak a budapesti ... helyrajzi számú ingatlanra való elcserélését annak tulajdonosával, a ... Rt-vel. A ... Rt. beleegyezését adta ahhoz, hogy a ... és ... számú ingatlan a Magyar Állam tulajdonaként kerüljön bejegyzésre a telekkönyvbe, míg a ... helyrajzi szám alatti ingatlan tulajdonosaként a ... Vezérügynöksége legyen bejegyezve a telekkönyvbe. E megállapodásnak megfelelően a tulajdonjog változás a telekkönyvbe bejegyzést nyert. A budapesti ... helyrajzi szám alatti ingatlan a ... Vezérügynökség budapesti egyéni cég állóeszközei között volt kimutatva 1951-ben és 1994-ben is. A budapesti egyéni cég elnevezése a cégnyilvántartásban 1968. november 10-től ... Felső-Dunai Vezérügynöksége, 1992. március 1. és 1994. december 28. között Ukrán ... Vezérügynöksége, jelenleg pedig Ukrán ... Rt. Vezérügynöksége a Magyar Köztársaságban elnevezéssel szerepel.

Az Ukrán ... Rt. Vezérügynöksége 1994. december 1-jén a Fővárosi Kerületek Földhivatalánál névváltozás átvezetését kérte a Budapest ... kerületi, ... helyrajzi szám alatti ingatlanra vonatkozóan. A földhivatal a kérelmet és az 1998. április 9-én benyújtott újabb névváltoztatás iránti kérelmet is teljesítette. A földhivatal a felperes 1995. január 28-án államutódlás címén előterjesztett tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmet elutasította. A Fővárosi Földhivatal az elsőfokú határozatot megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására utasította. Az új eljárásban hozott 200.681/2/1999. számú határozattal csere jogcímén az ingatlan bejegyzett tulajdonosa ismét az Ukrán ... Rt. Vezérügynöksége a Magyar Köztársaságban elnevezésű egyéni cég lett, a felperes tulajdonjog bejegyzési kérelmét pedig elutasították. A Fővárosi Földhivatal az 1999. október 28-án kelt 31.148/1999. számú határozatával az elsőfokú határozatot megsemmisítette és elrendelte a korábban megsemmisített határozatokkal eszközölt bejegyzések előtti, a Bh.13288/1950/50.5.20. számú határozat szerinti bejegyzési állapot visszaállítását. A Fővárosi Bíróság a másodfokú közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási határozatot tartotta fenn hatályában. A Legfelsőbb Bíróság Kfv.VI.37.916/2001/10. számú ítéletével hatályában fenntartotta a Fővárosi Bíróság ítéletét. A földhivatal a felperes 2001. február 1-jén tulajdonjoga bejegyzésére irányuló kérelmét elutasította azzal, hogy az ingatlannak a ... Vezérügynöksége már nem tulajdonosa. A Fővárosi Földhivatal a felperes fellebbezésének elbírálására irányuló eljárást a jelen per jogerős befejezéséig felfüggesztette.

Az Ukrán ... Rt. Vezérügynöksége a Magyar Köztársaságban elnevezésű egyéni cég sem a cégjegyzékbe történt bejegyzésekor, sem azóta nem rendelkezett és nem rendelkezik önálló jogalanyisággal.

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperes arra irányuló keresetét, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a Szovjet ... Vezérügynöksége, az Ukrán ... Vezérügynöksége, illetve az Ukrán ... Rt. Vezérügynöksége a Magyar Köztársasában elnevezésű egyéni cégek önálló jogi személyiséggel, szerzőképességgel nem rendelkeztek, így ingatlan tulajdonjogát sem szerezhették meg; s hogy a csereingatlanok tulajdonjogának egyoldalú nyilatkozattal történő jogcím nélküli tulajdonjog átruházása szerzőképtelen egyéni cégre jogszabályba ütköző semmis jogügylet, így a csereingatlanok tulajdonosa a Szovjetunió maradt. E körben az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy a felperesnek az alperessel szembeni jogai megóvása végett a kért megállapítás szükségtelen, a jog megóvásra alkalmatlan a felperes által előterjesztett megállapítási kereset. Így a Pp. 123. §-ában foglalt feltételek hiányában megállapítási kereset előterjesztésének nem volt helye.

Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes arra irányuló keresetét is, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az 1950. március 23-án a ... Rt. és a ... Felső-Dunai Vezérügynöksége által kötött csereszerződés semmis, s hogy a bíróság a csereszerződést a Ptk. 237. § (2) bekezdése alapján tegye érvényessé oly módon, hogy megállapítja azt, hogy a csereingatlanok szovjet állami tulajdonban állása miatt a Budapest ... kerület, ... helyrajzi szám alatti ingatlanon szovjet állami tulajdon keletkezett. A csereszerződés a felperes álláspontja szerint a Ptk. 200. § (2) bekezdésében foglaltak szerint jogszabályba ütközik, mert a szovjet vezérügynökség - jogi személyisége hiányában - sem csereszerződés alanya, sem ingatlan tulajdonosa nem lehetett. A bíróság álláspontja e tekintetben az volt, hogy a szerződő felek személyének bíróság általi megváltoztatásával a szerződés nem tehető érvényessé. A felperesnek nem fűződik jogi érdeke a semmisség megállapításához és az érvénytelenség jogkövetkezményeként az eredeti állapot helyreállításához. A csereszerződésben a Szovjetunió nem volt közvetlenül szerződő fél. A szerződést a szovjet állami vállalat Magyarországon bejegyzett egyéni cége kötötte. Az egyéni cég a személyes joga, a magyar jog alapján önálló jogalanyisággal nem rendelkezett. Az, hogy egy szerződés jogszabályba ütközik-e, a szerződéskötéskor hatályban lévő jogszabályok alapján kell megítélni. A korabeli jog szerint a fióktelep által közvetlenül kötött ügyleteknél a jogi cselekményt végző félnek a jogi személyiséggel rendelkező cégbirtokost tekintették. A ... az alapszabálya és a szovjet jog szerint önállóan gazdálkodó jogi személyiséggel bíró állami vállalat volt, a gazdasági életben önálló, független jogi személyként szerepelhetett, a vagyonával jogosult volt rendelkezni. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a perben nem volt megállapítható az, hogy az 1950. márciusában kötött csereszerződés alapján az ingatlan tulajdonjogát a Szovjetunió szerezte volna meg.