A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40608/2017/12. számú határozata megállapítás iránti per tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 48. §, 121. §, 123. §, 157. §, 206. §, 252. §, 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (Nmjtvr.) 62/F. § (1) bek.] Bírók: Bleier Judit, Koday Zsuzsanna, Pusztai Anita

A Fővárosi Ítélőtábla a Kutasi Ügyvédi Iroda (felperesi jogi képviselő címe, ügyintéző: dr. Kutasi Balázs ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Gárdos, Mosonyi, Tomori Ügyvédi Iroda (alperesi jogi képviselő címe, ügyintéző: dr. Gárdos Péter ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen bankgarancia-fizetési kötelezettség hiányának megállapítása iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2017. szeptember 15-én kelt 29.G.42.778/2016/38. számú ítélete ellen az alperes 39. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését az elsőfokú perköltség viselésére is kiterjedően megváltoztatja, és a felperes keresetét elutasítja;

kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 4.500.000 (négymillió-ötszázezer) forint + áfa összegű együttes első- és másodfokú perköltséget és 2.500.000 (kétmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illetéket.

A Fővárosi Ítélőtábla az alperes előzetes döntéshozatal kezdeményezése iránti kérelmét elutasítja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az alperes javára kibocsátott ...-garancia alapján nem tartozik az alperesnek többé semmilyen kifizetés teljesítésével, a rendelkezésre állási kötelezettsége végérvényesen megszűnt. Eshetőlegesen előterjesztett másodlagos kérelme annak megállapítására irányult, hogy az alperesnek az ....-garancia lejártáig (2013. augusztus 30.) benyújtott lehívásai, a líbiai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 2011. március 2-i 204/2011/EU rendelet (a továbbiakban: I. Embargó rendelet) 12. cikke és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 199. § és 200. § (2) bekezdése alapján érvénytelenek voltak.

Az alperes ellenkérelme a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 157. § a) pontja alapján - figyelemmel a 130. § (1) bekezdés e) pontjára - elsődlegesen a per megszüntetésére irányult, mert állítása szerint a felperes nem rendelkezik perbeli jogképességgel.

Érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a megállapítási keresetnek a Pp. 123. §-ban írt törvényi feltételei fennállnak, ugyanakkor a Ptk. 239/A. §-a a felek jogviszonyára nem alkalmazható. Ezt meghaladóan a keresetben kért megállapítások tartalmát is vitatta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a .....felperest az általa az alperes alperes neve javára 2009. november 24. napján kibocsátott 69.499.610. líbiai dollár összegre vonatkozó 2013. augusztus 30. napján lejáró előleg-visszafizetési viszontgarancián alapuló, az alperes felé fennálló fizetési és rendelkezésre állási kötelezettség nem terheli. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes javára 20.981.800 forint perköltséget. R. I. ügyvéd ügygondnoki munkadíját bruttó 431.800 forintban állapította meg. Felhívta a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalát, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követően az ..... elnöki letéti számon bevételezett 500.000 forintból 431.800 forintot utalja ki R. I. ügyvédnek ügygondnoki díj címén, a fennmaradó 68.200 forintot utalja vissza a letevőnek.

Ítéletének indokolásában idézte a Pp. 206. § (2) bekezdését, a 3. § (5) bekezdését és a 249. §-át, valamint a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: tvr.) 55. §-át. Megállapította, hogy a teljesítés helye Magyarország, ezért a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara bankgaranciákról rendelkező 758. számú szokványának (a továbbiakban: URDG 758) 20. cikk c) pontjára és 35. cikkére is figyelemmel, és a tvr. 62/F. § (1) bekezdésének alkalmazásával a magyar bíróság joghatósága fennáll.

Megállapította, hogy az alperesnek a per megszüntetése iránti kérelme nem alapos. Idézte a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény (a továbbiakban: Fióktelep törvény) 2. § b) pontját, a 3. § (1a) bekezdését, a 11. § (2) bekezdését és a 24. § (1) bekezdését, valamint a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló 2013. június 26-i 575/2013/EU rendelet (a továbbiakban: CRR rendelet) 4. cikk (1) bekezdés 17. pontját. Megállapította, hogy a fióktelep jogképességét az Európai Unió szabályai nem zárják ki, jogi személyiségének hiányából ez nem következik.

A Fióktelep törvény alapján a felperes a pert önállóan megindíthatta, és nem minősül perbizománynak, hogy a perbeli jogviszony alapján keletkező jogokat és kötelezettségeket az anyavállalatnál is figyelembe veszik. Mindezekre tekintettel nem értett egyet az alperes perbizományra történő hivatkozásával sem.

A per érdemét érintően megállapította, hogy a felperes marasztalást nem kérhet. Idézte az I. Embargó rendelet 1. cikk a) pont v) alpontját és az 1. cikk b) pontját, az 5. cikk (1)-(3) bekezdéseit és a 12. cikkét. Megállapította, hogy az I. Embargó rendeletet módosításáról szóló 2014. január 20-i 45/2014/EU rendelet (a továbbiakban: II. Embargó rendelet) 1. cikk 2. pontja szabályozta az I. Embargó rendelet 12. cikk helyébe lépő rendelkezést. A líbiai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 204/2011/EU rendelet 16. cikke (2) bekezdésének végrehajtásáról szóló 2014. január 28-i 74/2014/EU végrehajtási rendelet tartalmazta, hogy egy szervezetet törölni kell az I. Embargó rendelet III. mellékletében foglalt természetes és jogi személyek vagy szervezetek vagy szervek jegyzékéből, és ez a szervezet a Libyan Housing and Infrastructure Board (a továbbiakban: HIB). Idézte az I. Embargó rendelet 9. cikk (1) bekezdését, és megállapította, hogy 2014. január 28-tól a 12. cikk (1) bekezdés b) pontja alapján volt tiltott a líbiai szervezeteknek, jogi személyeknek pénzügyi teljesítést foganatosítani. Az alperes és a HIB líbiai szervezetek, ezért részükre semmilyen pénzügyi teljesítést nem lehetett és nem lehet foganatosítani. Ez utóbbi rendelkezés jelenleg is hatályban van, amely kiterjed a HIB és a N. V. Zrt. (a továbbiakban: Zrt.) közötti szerződésre. Mindebből következik, hogy a HIB mint líbiai szervezet továbbra is az embargó hatálya alá tartozik, függetlenül attól, hogy 2014. január 28-ával nincs a II-III. számú listákon, ezáltal a viszontgarancia szerződés lejárati dátumának (2013. augusztus 30.) időpontjában is az embargó hatálya alatt állt.

Az építési szerződésből fakadó fizetési kötelezettségek láncolatának végén a HIB állt, így a HIB és a Zrt. közötti vállalkozási szerződés teljesítését az I. Embargó rendelet intézkedései érintették. A megbízó líbiai entitás, ezért az I. Embargó rendelet 12. cikkét alkalmazni kell. Az építési szerződés embargóval érintettsége folytán az annak biztosítására kötött megállapodások is érintett szerződéseknek minősülnek, ígyt az I. Embargó rendelet alapján azok még közvetve sem teljesíthetőek. Mindezt a bíróság jogerős végzése is megerősítette, mert megtiltotta az alperesnek történő kifizetéseket. Az alperes líbiai szervezet, ezért részére semmiféle pénzügyi teljesítést nem lehetett és nem lehet foganatosítani.