A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40608/2017/12. számú határozata megállapítás iránti per tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 48. §, 121. §, 123. §, 157. §, 206. §, 252. §, 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (Nmjtvr.) 62/F. § (1) bek.] Bírók: Bleier Judit, Koday Zsuzsanna, Pusztai Anita

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.42778/2016/38., *Fővárosi Ítélőtábla Gf.40608/2017/12.*, Kúria Gfv.30045/2019/9., 3329/2020. (VIII. 5.) AB határozat

***********

A Fővárosi Ítélőtábla a Kutasi Ügyvédi Iroda (felperesi jogi képviselő címe, ügyintéző: dr. Kutasi Balázs ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Gárdos, Mosonyi, Tomori Ügyvédi Iroda (alperesi jogi képviselő címe, ügyintéző: dr. Gárdos Péter ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen bankgarancia-fizetési kötelezettség hiányának megállapítása iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2017. szeptember 15-én kelt 29.G.42.778/2016/38. számú ítélete ellen az alperes 39. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését az elsőfokú perköltség viselésére is kiterjedően megváltoztatja, és a felperes keresetét elutasítja;

kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 4.500.000 (négymillió-ötszázezer) forint + áfa összegű együttes első- és másodfokú perköltséget és 2.500.000 (kétmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illetéket.

A Fővárosi Ítélőtábla az alperes előzetes döntéshozatal kezdeményezése iránti kérelmét elutasítja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az alperes javára kibocsátott ...-garancia alapján nem tartozik az alperesnek többé semmilyen kifizetés teljesítésével, a rendelkezésre állási kötelezettsége végérvényesen megszűnt. Eshetőlegesen előterjesztett másodlagos kérelme annak megállapítására irányult, hogy az alperesnek az ....-garancia lejártáig (2013. augusztus 30.) benyújtott lehívásai, a líbiai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 2011. március 2-i 204/2011/EU rendelet (a továbbiakban: I. Embargó rendelet) 12. cikke és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 199. § és 200. § (2) bekezdése alapján érvénytelenek voltak.

Az alperes ellenkérelme a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 157. § a) pontja alapján - figyelemmel a 130. § (1) bekezdés e) pontjára - elsődlegesen a per megszüntetésére irányult, mert állítása szerint a felperes nem rendelkezik perbeli jogképességgel.

Érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a megállapítási keresetnek a Pp. 123. §-ban írt törvényi feltételei fennállnak, ugyanakkor a Ptk. 239/A. §-a a felek jogviszonyára nem alkalmazható. Ezt meghaladóan a keresetben kért megállapítások tartalmát is vitatta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a .....felperest az általa az alperes alperes neve javára 2009. november 24. napján kibocsátott 69.499.610. líbiai dollár összegre vonatkozó 2013. augusztus 30. napján lejáró előleg-visszafizetési viszontgarancián alapuló, az alperes felé fennálló fizetési és rendelkezésre állási kötelezettség nem terheli. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes javára 20.981.800 forint perköltséget. R. I. ügyvéd ügygondnoki munkadíját bruttó 431.800 forintban állapította meg. Felhívta a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalát, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követően az ..... elnöki letéti számon bevételezett 500.000 forintból 431.800 forintot utalja ki R. I. ügyvédnek ügygondnoki díj címén, a fennmaradó 68.200 forintot utalja vissza a letevőnek.

Ítéletének indokolásában idézte a Pp. 206. § (2) bekezdését, a 3. § (5) bekezdését és a 249. §-át, valamint a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: tvr.) 55. §-át. Megállapította, hogy a teljesítés helye Magyarország, ezért a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara bankgaranciákról rendelkező 758. számú szokványának (a továbbiakban: URDG 758) 20. cikk c) pontjára és 35. cikkére is figyelemmel, és a tvr. 62/F. § (1) bekezdésének alkalmazásával a magyar bíróság joghatósága fennáll.

Megállapította, hogy az alperesnek a per megszüntetése iránti kérelme nem alapos. Idézte a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény (a továbbiakban: Fióktelep törvény) 2. § b) pontját, a 3. § (1a) bekezdését, a 11. § (2) bekezdését és a 24. § (1) bekezdését, valamint a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló 2013. június 26-i 575/2013/EU rendelet (a továbbiakban: CRR rendelet) 4. cikk (1) bekezdés 17. pontját. Megállapította, hogy a fióktelep jogképességét az Európai Unió szabályai nem zárják ki, jogi személyiségének hiányából ez nem következik.

A Fióktelep törvény alapján a felperes a pert önállóan megindíthatta, és nem minősül perbizománynak, hogy a perbeli jogviszony alapján keletkező jogokat és kötelezettségeket az anyavállalatnál is figyelembe veszik. Mindezekre tekintettel nem értett egyet az alperes perbizományra történő hivatkozásával sem.

A per érdemét érintően megállapította, hogy a felperes marasztalást nem kérhet. Idézte az I. Embargó rendelet 1. cikk a) pont v) alpontját és az 1. cikk b) pontját, az 5. cikk (1)-(3) bekezdéseit és a 12. cikkét. Megállapította, hogy az I. Embargó rendeletet módosításáról szóló 2014. január 20-i 45/2014/EU rendelet (a továbbiakban: II. Embargó rendelet) 1. cikk 2. pontja szabályozta az I. Embargó rendelet 12. cikk helyébe lépő rendelkezést. A líbiai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 204/2011/EU rendelet 16. cikke (2) bekezdésének végrehajtásáról szóló 2014. január 28-i 74/2014/EU végrehajtási rendelet tartalmazta, hogy egy szervezetet törölni kell az I. Embargó rendelet III. mellékletében foglalt természetes és jogi személyek vagy szervezetek vagy szervek jegyzékéből, és ez a szervezet a Libyan Housing and Infrastructure Board (a továbbiakban: HIB). Idézte az I. Embargó rendelet 9. cikk (1) bekezdését, és megállapította, hogy 2014. január 28-tól a 12. cikk (1) bekezdés b) pontja alapján volt tiltott a líbiai szervezeteknek, jogi személyeknek pénzügyi teljesítést foganatosítani. Az alperes és a HIB líbiai szervezetek, ezért részükre semmilyen pénzügyi teljesítést nem lehetett és nem lehet foganatosítani. Ez utóbbi rendelkezés jelenleg is hatályban van, amely kiterjed a HIB és a N. V. Zrt. (a továbbiakban: Zrt.) közötti szerződésre. Mindebből következik, hogy a HIB mint líbiai szervezet továbbra is az embargó hatálya alá tartozik, függetlenül attól, hogy 2014. január 28-ával nincs a II-III. számú listákon, ezáltal a viszontgarancia szerződés lejárati dátumának (2013. augusztus 30.) időpontjában is az embargó hatálya alatt állt.