A Kúria Kfv.35067/2018/7. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 206. §, 213. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 99. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 120. §, 127. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

A határozat elvi tartalma:

A felülvizsgálati eljárásban nem kerülhet sor a bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésre, ha az elsőfokú bíróság eljárása és ítélete megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. EUB C-184/05., C-446/05.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

í t é l e t e

Az ügy száma: Kfv.V.35.067/2018/7.

A tanács tagjai: Dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke

Dr. Kárpáti Magdolna előadó bíró

Dr. Kurucz Krisztina bíró

A felperes: felperes neve.

A felperes képviselője: Szabó Dudás Hargita Ügyvédi Iroda

(ügyintéző: dr. Szabó Levente Antal ügyvéd,

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága

Az alperes képviselője: dr. Farkas Ervin jogtanácsos

A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2017. november 15. napján kelt 19.K.30.890/2017/5. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 19.K.30.890/2017/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 500.000 (azaz ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 3.500.000 (azaz hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az adóhatóság a felperesnél 2010. január 1-31. és 2010. április 1 - június 30. közötti időszakokra, általános forgalmi adó (áfa) adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott határozatban az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 170.643.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 10.263.000 Ft folyószámlát érint. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 10.273.000 Ft adókülönbözetet, adóbírságot nem szabott ki, késedelmi pótlékot nem számított fel. A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2015. december 4. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot - az indokolás kiegészítésével - helybenhagyta.

[2] Az alperes határozatában megállapította, hogy a felperes a vizsgált időszakban bevallásaiban a R. s.r.o. (szlovák társaság) részére kiállított számlákon feltüntetett gazdasági események kapcsán olyan adómentes Közösségen belüli értékesítéseket tüntetett fel, amelyeket az elsőfokú adóhatóság jogszerűen nem fogadott el. A számlákon vevőként feltüntetett szlovák társaság nem végzett valós gazdasági tevékenységet, az adómentes értékesítés törvényi feltételei nem álltak fenn, ezért a felperes értékesítései belföldinek minősülnek. A felperes által a teljesítés igazolására bemutatott CMR-ek hiteltelenek, ezek alapján a kiszállítás valódisága nem igazolt. A felperes nem teljesítette az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 89. § (1) bekezdése szerinti igazolási kötelezettségét.

[3] Az alperes hangsúlyozta, hogy a felperes az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 99. § (2) bekezdése, továbbá 89. § (1) bekezdése alapján eljárva nem igazolta hitelt érdemlő módon a termék más tagállamba történő megérkezését. Az adómentes Közösségen belülre történő termékértékesítést a CMR-ekkel, továbbá az általa kibocsátott számlákkal, valamint H. T. (HT) fuvarozótól befogadott számlákkal kívánta alátámasztani, de ezek hiteltelenek a szlovák adóhatóság megkeresésre adott válaszára, a fuvarozók ellenőrzése során feltárt, továbbá egyéb adatokra, illetve ellentmondásokra figyelemmel.

[4] A felperes bevallásaiban levonható adóként szerepeltette a G. T. Kft. (Kft1.), a C.T.Kft. (Kft2.), a L. Kft. (Kft3.) és a T. Kft. (Kft4.) által kibocsátott számlák adótartalmát. Az elsőfokú adóhatóság azonban e körben egy számlázási láncolatot tárt fel, amely kapcsán vizsgálta nemcsak a számlák kiállítóinak, befogadóinak gazdasági kapcsolatát, hanem az ezt megelőző, követő gazdasági eseményeket is. Ennek eredményeként megalapozottan állapította meg, hogy a felperes számlák szerinti beszállítói nem végeztek tényleges gazdasági tevékenységet, nem rendelkeztek a felperesnek továbbszámlázott gabonával. A feltárt tények, körülmények, bizonyítékok egyenként és összességükben történő értékelése azt igazolja, hogy a számlákon feltüntetett gazdasági események a számlákon szereplő felek között nem jöttek létre, ezért a bizonylatok tartalmilag hiteltelen dokumentumok, fiktívek. A felperes az általános forgalmi adóról szóló Áfa tv. 120. § a) pontja, 127. § (1) bekezdése, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számtv.) 15. § (3) bekezdése, 165. § (2) bekezdése, 166. § (1) és (2) bekezdései értelmében nem volt jogosult az adólevonási jog gyakorlására.

[5] Az elsőfokú adóhatóság nem a számlakibocsátó társaságok "elégtelen magatartását" írta elő felperes terhére, hanem azt állapította meg, hogy a számlákon feltüntetett felek között, a számlákon feltüntetett módon nem történtek meg a gazdasági események. Egyértelműen bizonyításra került, hogy a felperes beszállítói valós gazdasági tevékenységet nem végeztek, a felperes részére továbbszámlázott gabonával nem rendelkeztek, állítólagos beszerzéseiket nem vallották be. Az adóhatóság vizsgálta a felperes beszállítóinak, a fuvarozó társaságnak a tevékenységét is, de ezek sem támasztották alá a beszállítók termékbeszerzéseit, ezért azt sem, hogy a számlák szerinti társaságok értékesíthettek a felperes részére.