A Debreceni Ítélőtábla Bhar.581/2014/12. számú határozata személyi szabadság megsértésének bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 21. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 381. §, 385. §, 387. §, 388. §, 393. §, 397. §, 398. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 38. §] Bírók: Diószegi Attila, Ficsór Gabriella, Szabó József

Debreceni Ítélőtábla

Bhar.III.581/2014/12.

A Debreceni Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a Debrecenben, 2014. november 6. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

ítéletet:

A személyi szabadság megsértésének bűntette és más bűncselekmény miatt I. r. vádlott és társai ellen indított büntető ügyben a Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2014. május 29. napján kihirdetett 2.Bf.2476/2013/10. számú ítéletét a fellebbezéssel érintett vádlott vonatkozásában megváltoztatja annyiban, hogy IV. r. vádlott testi sértés bűntetteként értékelt mindkét cselekményét bűnsegédként elkövetettnek minősíti.

Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletének jelzett részét helybenhagyja.

A harmadfokú eljárásban 14 000 (tizennégyezer) Ft, a vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel.

Indokolás:

A Kazincbarcikai Járásbíróság a 2013. szeptember 25. napján kelt 1.B.470/2012/37. számú ítéletével IV. r. vádlottat 2 rb. társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette és 1 rb. társtettesként elkövetett testi sértés bűntette miatt, mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül 3 év 8 hónap fegyházbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte, egyben felmentette az ellene 1 rb. társtettesként elkövetett testi sértés bűntette miatt emelt vád alól. Elrendelte a Pesti Központi Kerületi Bíróság 16.Fk.25021/2008/63. számú ítéletével kiszabott, végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett 6 hónap börtönbüntetés utólagos végrehajtását.

Az elsőfokú bíróság marasztaló határozatot hozott még I. r., II. r. és III. r. vádlottakkal szemben.

A Miskolci Törvényszék 2014. május 29. napján kelt 2.Bf.2476/2013/10. számú ítéletével megváltoztatta a Kazincbarcikai Járásbíróság ítéletét IV. r. vádlott vonatkozásában, és őt bűnösnek mondta ki további bűnsegédként elkövetett testi sértés bűntettében, egyebekben helybenhagyva az elsőfokú bíróság döntését, amely az I., II., valamint III. r. vádlottakra ezzel jogerőre emelkedett, míg IV. r. vádlott és a védője a bűnösség megállapítása miatt, felmentés végett fellebbezést jelentett be a törvényszék ítéletével szemben.

Az ügyész tudomásul vette a másodfokú bíróság határozatát.

A fellebbviteli főügyészség az átiratában a tényállást megalapozottnak, a jogi minősítést helytállónak tartva a másodfokú ítélet IV. r. vádlottra vonatkozó részének helybenhagyását indítványozta.

Az ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott másodfokú ítéletet a Be. 393. §-a alapján nyilvános ülésen bírálta felül. A Be. 387. §-ának (1) bekezdése értelmében megállapította, hogy mind az első-, mind a másodfokú bíróság a perjogi szabályokat betartva folytatta le a büntető eljárást.

A Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság IV. r. vádlott esetében a beszerzett erkölcsi bizonyítvány adataival egészítette ki a tényállást, egyebekben megalapozottnak tartva azt.

Az ítélőtábla álláspontja szerint sem szenved megalapozatlansági hibában a tényállás, ezért az a Be. 388. §-ának (1) bekezdése értelmében a harmadfokú eljárásban irányadó.

Ezen irányadó tényállás alapján helytálló a másodfokú bíróság azon jogi álláspontja, hogy IV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki további 1 rb. bűnsegédként elkövetett testi sértés bűntettében a 1.sz.sértett vonatkozásában. Kétségtelen, hogy a négy vádlott által a személyi szabadságától megfosztott két fiatalkorú sértett bántalmazásával az abban részt nem vevő vádlott is egyetértett, szándékerősítő hatással volt a társaira, és ez nyilvánvaló volt a sértettek számára is.

A 2.sz.sértett sérelmére elkövetett cselekményt az első fokú bíróság társtettesként, aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntettének minősítette az ítéletének 10. oldalán szereplő indokolás szerint: a vádlott-társak általi bántalmazásba IV. r. vádlott úgy kapcsolódott be, hogy "több alkalommal megütötte 2.sz.sértett vállát ököllel" és a közös bántalmazás következtében keletkeztek a sértettnek 8 napon belül gyógyuló sérülései.

Ez a megállapítás azonban ellentétes a másodfokú bíróság által megalapozottnak tekintett tényállásban foglaltakkal, mely szerint: "II. r. vádlott ezután 2.sz.sértetthez lépett, akit IV. r. vádlott szorosan a sarokba szorított, és II. r. vádlott több alkalommal megütötte 2.sz.sértett mellkasát.".

A tényállás és az indokolás ellentétes volta azzal oldható fel, hogy a bíróság a vádon túl nem terjeszkedhet, és ennek az értelmezési alapját a vádirati tényállás, nem pedig a vádirati minősítés jelenti, mely utóbbi a bíróságot nem köti.

A Kazincbarcikai Városi Ügyészség B.266/2011/6-I. számú vádirata ugyan társtettesként elkövetett testi sértés bűntettében indítványozta kimondani a vádlott bűnösségét, a törvényes vádként értékelhető vádirati tényállás azonban a következőket tartalmazta: "II. r. gyanúsított ezután 2.sz.sértetthez lépett oda - akit IV. r. gyanúsított szorosan a sarokba szorított - és több alkalommal megütötte a sértett mellkasát."