A Debreceni Ítélőtábla Bf.871/2013/8. számú határozata emberölés bűntette (14. ÉLETÉVÉT BE NEM TÖLTÖTT személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 160. §, 166. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 351. §, 361. §, 372. §, 373. §, 381. §] Bírók: Elek Balázs, Gömöri Olivér, Háger Tamás

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.871/2013/8.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2014. január 15. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í t é l e t e t :

A tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Nyíregyházi Törvényszék 2013. október 11. napján kihirdetett 2.B.876/2012/19. számú ítéletét megváltoztatja a következők szerint.

A vádlott által elkövetett bűncselekmény törvényhelye Btk.160.§. (1) (2) bekezdés i) pont.

A vádlott legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja azzal, hogy sértett születési éve helyesen 2012.

A másodfokú eljárásban a vádlottat terhelő 4000 (négyezer) forint bűnügyi költség merült fel.

I n d o k o l á s:

A Nyíregyházi Törvényszék első fokú határozatával vádlottat a Btk. 166. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés i) pontja szerint minősülő emberölés bűntettének kísérletében mondta ki bűnösnek, ezért őt 3 év fegyházbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett arról, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetés 4/5 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A vádlott szülői felügyeleti jogát nevű gyermeke vonatkozásában megszüntette. Rendelkezett továbbá a felmerült bűnügyi költség vádlott általi viseléséről.

Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, a kiszabott fegyházbüntetés és közügyektől eltiltás tartamának lényeges felemelése érdekében, míg a vádlott enyhítés, védője pedig enyhébb minősítés és enyhítés végett jelentett be fellebbezést.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.519/2013/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Indítványozta, hogy az ítélőtábla állapítsa meg, hogy a vádlott a terhére rótt bűncselekményt egyenes szándékkal követte el, és a vele szemben kiszabott fegyházbüntetés és a közügyektől eltiltás tartamát lényegesen emelje fel.

A másodfokú bíróság a fellebbezéseket a Be. 361. § (1) bekezdése alapján, nyilvános ülésen bírálta el, melyen a vádlott nem vett részt. Az ügyész a fellebbezésben és az átiratában foglaltakat fenntartotta. A védő az első fokon kiszabott szabadságvesztés büntetés enyhítésére tett indítványt.

Sem a vádhatósági, sem pedig a védelmi oldalról bejelentett fellebbezések nem alaposak.

A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. Az ítélet tényállásának megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseket arra tekintet nélkül bírálta felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. A revízió elvének szem előtt tartásával ellenőrizte, hogy az elsőfokú bíróság megtartotta-e az eljárási szabályokat és vizsgálta az ítélet megalapozottságát is.

Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt nem sértett, így a Be. 373. §-ának (1) bekezdés II. pontjában felsorolt, valamint a Be 375. § (1) bekezdésében meghatározott okokból az ítélet hatályon kívül helyezése fel sem merülhetett.

A törvényszék a perrendi szabályokat megtartotta, az ügyfelderítési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. Az általa megállapított tényállás megalapozott, és mentes a Be. 351. §-ának (2) bekezdésében felsorolt hiányosságoktól, ezért azt a másodfokú bíróság az eljárása során irányadónak tekintette.

A megalapozott tényállás eredményesen nem támadható, a tényállás helyessége esetén a Be. 351-352. §-ai alapján a másodfokú perben eltérő tények megállapítására, a bizonyítékok felülmérlegelésére nincsen perjogi lehetőség, de valójában a megállapított tényállást senki sem támadta.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelése során okszerű és logikus mérlegeléssel állapította meg a tényállást, főként a vádlott beismerő vallomása és tanú vallomása alapján.

Ítéletszerkesztési hiba folytán azonban a törvényszék tényállásba foglalta a vádlott tudattartamára vonatkozó megállapítását. A törvényszék ugyanis a történeti tényállásban rögzítette azt, hogy " vádlott belenyugodott abba, hogy az általa magára hagyott és el nem látott sértett halála bármikor bekövetkezhet". Ez a megállapítás valójában a történeti tényekből a bűnösségre levont következtetés, ezért az ítélőtábla az első fokú ítélet 3. oldal 5. bekezdésének utolsó mondatát, a jogi indokolás részének tekinti. Az elkövető tudattartalma - a cselekmény megvalósulása során átélt pszichikus, akarati, érzelmi viszonyulás - nem ténybeli, hanem jogi következtetés tárgya, a vádlott bűnösségére vagy ártatlanságára vont következtetés ez okból kívül esik a tényállás megállapítása körén. Mindebből adódóan e jogi természetű következtetés megváltoztatása kapcsán a tényállás mérlegelése, felülmérlegelése - ekként annak eljárásjogi tilalmazottsága - szóba sem jöhet. Nincs tehát eljárásjogi akadálya annak, hogy a másodfokú bíróság azonos történeti tényállás alapján a vádlott szándékosságát vagy gondatlanságát érintően (a bűnössége kérdésében) az elsőfokú bíróság álláspontjától ellentétes következtetésre jusson. (BH 1998.526)

Az elsőfokú bíróság a tényállásból helyes következtetést vont a vádlott bűnösségére, és megfelelő a bűncselekmény jogi minősítése, és a vádlotti tudattartalomra levont jogi következtetés is.