BH 1996.5.238 A végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltet a bíróság csak az ítéletében részesítheti előzetes bírósági mentesítésében, a határozat jogerőre emelkedése után, különleges eljárásban erre nincsen törvényes lehetőség [Btk. 104. §, 102. §, Be. 381. §].

A terheltet a városi bíróság az 1995. május 17. napján jogerőre emelkedett ítéletével segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntette és a közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt halmazati büntetésül 6 hónapi börtönbüntetésre és 2 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte, a börtönbüntetés végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette.

Az elítélt védője útján a bírósághoz 1995. június 6-án benyújtott kérelmében kérte, hogy a bíróság a Be. 381. §-ának (1) bekezdése alapján utólagosan mentesítse a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól. Előadta, hogy a büntetőeljárás és a kiszabott büntetés komoly tanulságot jelent számára. Hatvanéves koráig nem volt büntetve, nyugdíjazásáig felelősségteljes beosztásokban dolgozott, és most lehetősége nyílna nyugdíjasként is munkát vállalnia, ennek azonban előfeltétele a "tiszta erkölcsi bizonyítvány". Csatolta leendő munkahelye igazolását arról, hogy milyen munkakörben kívánják foglalkoztatni.

Az ügyész arra hivatkozva, hogy a Btk. 103. §-a értelmében a felfüggesztett szabadságvesztés büntetés esetén az utólagos bírósági mentesítésnek nincs helye, a Btk. 104. §-ának (1) bekezdése alapján pedig a bíróság csak az ítéletben részesíthette volna előzetes mentesítésben a terheltet, a mentesítés iránti kérelem elutasítását indítványozta.

Az elsőfokú bíróság végzésével mentesítette a terheltet a városi bíróság ítéletével jogerősen kiszabott 6 hónapi, végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetéshez fűződő "jogkövetkezmények" alól. Indokolásában rámutatott arra, hogy a Btk. 104. §-ának (1) bekezdése szerint az előzetes mentesítés esetében semmivel sem támasztható alá, hogy az csak az ítélet meghozatalával egy időben történhet. Álláspontja szerint a elítélt a próbaidő alatt bármikor benyújthatja ezt a kérelmét és egyéb feltételek fennállása esetén a bíróság az elítéltet előzetes mentesítésben részesítheti, mivel az eljárást semmi sem zárja ki. Nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely ezt tiltaná. A Btk. 104. §-a (1) bekezdésének a megfogalmazásából pedig logikai úton az következik, hogy a mentesítésnek előzetesnek kell ugyan lennie, de nem kell feltétlenül a felfüggesztés teljes időtartamára vonatkoznia, csak legalább egy részére. Vagyis semmi sem zárja ki azt, hogy ha az elítélt a próbaidő teljes tartamára mentesíthető, akkor ne lenne mentesíthető a próbaidőből még hátra levő időtartamra.

Ez ellen a végzés ellen az ügyész jelentett be fellebbezést anyagi, és eljárásjogi szabálysértés miatt, a végzés hatályon kívül helyezése érdekében. A főügyészség átiratában az ügyész fellebbezését fenntartotta, és a végzés megváltoztatását indítványozta akként, hogy az elítélt előzetes mentesítésben nem részesíthető.

A fellebbezés alapos.

A Btk. 101. §-a értelmében az elítélt a törvény erejénél fogva, bírósági határozat alapján, illetve kegyelem útján részesülhet mentesítésben az elítéléséhez jogszabály által fűzött hátrányos következmények alól.

A közkegyelmi mentesítését - amelynek törvényi feltételei nincsenek, vagyis a köztársaság elnökének a jogköre e tekintetben korlátlan - figyelmen kívül hagyva megállapítható, hogy főszabályként a törvényi mentesítés az irányadó, ehhez képest a bírósági mentesítés kivételes.