A Fővárosi Ítélőtábla Kbf.19/2017/6. számú határozata hivatali visszaélés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 311. §, 332. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 305. §, 423. §] Bírók: Mészáros László, Ruzsás Róbert, Szabó Éva

Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa

6.Kbf.19/2017 /6. szám

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2017. április hó 28. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A hivatali visszaélés bűntette miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa 2017. január 6. napján kihirdetett KB.II.41/2015/6. számú ítéleté t megváltoztatja.

A vádlott cselekményét folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntettének [Btk. 305. § c.) pont] minősíti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s:

A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa a 2017. január 6. napján kihirdetett Kb.II.41/2015/6. számú ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 305. § c) pontjába ütköző hivatali visszaélés bűntettében, ezért 180 napi tétel, napi tételenként 1.500,- forint, összesen 270.000,- forint pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés meg nem fizetése esetére rendelkezett annak szabadságvesztésre történő átváltoztatására. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 18.440,- forint bűnügyi költség megfizetésére. Ellenben a vádlott ellen a Btk. 423. § (1) bekezdésébe ütköző információs rendszer megsértésének vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette.

A tárgyaláson a katonai ügyész a kihirdetett ítéletet tudomásul vette. A vádlott és védője egyaránt felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.105/2017/1. számú átiratában arra tett indítványt, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, mellőzze az eljárás megszüntetésére vonatkozó rendelkezést, egyebekben az ítéletet hagyja helyben. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az információs rendszer megsértésének vétsége miatt vádelejtés folytán a büntetőeljárást megszüntette, mert megállapítható, hogy a katonai ügyész a vádirati tényállást és a jogi minősítést a végindítványában módosította akként, hogy a vádat 1 rb. hivatali visszaélés bűntette miatt tartotta fenn. A határozathozatal idején tehát az információs rendszer megsértése már nem képezte a vád tárgyát, ezért e tekintetben a vád elejtése, illetve emiatt az eljárás megszüntetése szükségtelen volt. Utalt továbbá arra, hogy a vádlott javára nem azt kell értékelni, hogy hosszabb ideje áll büntetőeljárás hatálya alatt, hanem az időmúlást. A büntetlen előélet nem értékelhető a javára, mert a rendőr vádlott esetében alkalmazási feltétel volt. A ténybeli beismerés és a szolgálati viszony megszűnése viszont enyhítő körülmény.

A védő az ítélőtábla katonai tanácsánál előterjesztette fellebbezése részletes, írásbeli indokolását. Ebben elsődlegesen arra tett indítványt, hogy a másodfokú bíróság a Be. 352. § (1) bekezdés b) pontja alapján az eljárás során kétséget kizáróan meg nem cáfolt vádlotti védekezéssel egyezően az ítéletitől eltérő tényállást állapítson meg, melynek lényege, hogy a vádlott bűnüldözési célból a megkárosított sértettek felkutatása érdekében hajtott végre lekérdezést. Ennek során a rá vonatkozó iratkezelési, dokumentálási feladatait nem hajtotta végre, ezzel azonban csak fegyelmi vétséget követett el. Viszont az eltérő tényállás alapján a Be. 6. § (3) bekezdés b) pontja alapján a vádlott felmentésének van helye. Másodsorban arra tett indítványt, hogy az ítélőtábla katonai tanácsa az elsőfokú ítéletet helyezze hatályon kívül a tényállás és az indokolás hiányosságaira tekintettel a Be. 376. § (1) bekezdése és a Be. 373. § (1) bekezdés III/a. pontja alapján. A megismételt eljárásra vonatkozóan kérte előírni a törvényszék részére a védelem által indítványozott G.Cs., valamint az ügyész által indítványozott P.T. tanúkénti kihallgatását. A védelem beadványában kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem alkalmazta a büntetőeljárási törvénynek a kiemelt bűncselekményekre vonatkozó szabályait, pedig a vádtól eltérés lehetőségének megállapítása és a vádmódosítás ezt szükségessé tette volna. Utalt arra, hogy a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének tényállása a Be. 351. § (2) bekezdés b) pontja szerint hiányos, megalapozatlan, továbbá a törvényszék indokolási kötelezettségének sem tett eleget. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor bizonyítottnak látta a kölcsönadás tényét, és a vádlott által végrehajtott lekérdezéseket a kölcsönadott pénz visszaszerzése érdekében végrehajtott cselekménynek értékelte. A védő a tényállás hiányosságát abban látta, hogy az elsőfokú bíróság nem határozta meg, hogy mi az a jogtalan előny, amelyet a vádlott megszerezni kívánt, vagy megszerzett a lekérdezések során. Nem állapítható meg, hogy a vádlott a lekérdezett adatokkal valamit kezdett volna, hogy azt felhasználta volna a pénz visszaszerzése érdekében. Ezen vádlotti magatartás hiánya pedig a hivatali visszaéléshez megkívánt jogellenes célzat hiányát támasztja alá.

A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében az írásbeli indokolásban írt mindkét irányú fellebbezését fenntartotta, azok indokaival együtt. Utalt arra, hogy a vádlott a megismert adatokat nem használta fel, csak tanú1-el beszélt, mivel náluk volt folyamatban az eljárás. tanú1 azonban egyértelműen ellenérdekelt volt a vallomástétele során. Bár P.T. a vádlottnak is tartozott, de ez nem zárja ki a vádlotti védekezés megalapozottságát. A védő a beadványában írtak lényegét megismételte.

A vádlott az utolsó szó jogán úgy nyilatkozott, hogy nem követett el bűncselekményt és csatlakozott a védője által előadottakhoz.

A vádlotti és védői fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. § (1) bekezdésében foglaltak alapján felülbírálta. A Be. 348. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel azonban mellőzte az érdemi felülbírálatot az elsőfokú ítélet eljárást megszüntető rendelkezése tekintetében, figyelemmel arra, hogy azt fellebbezés nem támadta.

A hatályon kívül helyezésre és felmentésre irányuló vádlotti és védői fellebbezések nem alaposak.