A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21142/2017/9. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 247. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 6. §, 339. §, 349. §, 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (Nmjtvr.) 17. §, 56/A. §] Bírók: Békefiné dr. Mózsik Tímea, Lesenyei Terézia, Pullai Ágnes

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.20737/2017/10., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21142/2017/9.*, Kúria Pfv.20761/2018/12. (BH 2020.4.105), 3193/2021. (V. 19.) AB végzés, 3105/2022. (III. 10.) AB végzés

***********

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf.21.142/2017/9.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Varga Zoltán ügyvéd (...) által képviselt felperes neve (felperes címe,) felperesnek, a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda (...., ügyintéző: dr. Kovács Orsolya ügyvéd) által képviselt Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (1011 Budapest, Fő u. 44-50.) által képviselt alperes neve alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2017. június 28. napján kelt, 35.P....../2017/10. számú ítélete ellen a felperes 11. sorszám alatti fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 75.000 (Hetvenötezer) forint + áfa ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget.

Köteles a felperes 406.700 (Négyszázhatezer-hétszáz) forint fellebbezési illetéket az államnak külön felhívásra megfizetni.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 190.500 forint perköltséget, valamint az államnak külön felhívásra 305.000 forint eljárási illetéket.

Az ítélet tényállása szerint a felperes pénznyerő automatákat adott bérbe a K.T. Kft. szerencsejáték-szervezői tevékenységet végző gazdasági társaságnak. A felperes és a K.T.Kft.. tulajdonosi köre, valamint ügyvezetése a perbeli időszakban megegyezett.

Az Országgyűlés 2011. szeptember 29. napján elfogadta az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításáról szóló 2011. évi CXXV. törvényt (a továbbiakban: Módtv.I.), melynek 27. §-a a korábbi játékhelyenkénti 100.000 forintnyi játékadót 2011. november 1. napjától 500.000 forintra emelte, valamint százalékos mértékű játékadó-fizetési kötelezettséget is előírt amennyiben egy pénznyerő automata (a továbbiakban: PA) negyedéves tiszta játékbevétele a 900.000 forintot elérte.

Az Országgyűlés 2012. október 9. napján elfogadta továbbá a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (Szjtv.) módosításáról szóló 2012. évi CLXV. törvényt (a továbbiakban: Módtv.II.), amelynek 8. §-a szerint a hatályba lépést megelőzően kiállított játékterem engedélyek, valamint a pénznyerő automata üzemeltetésére jogosító engedélyek a Módtv.II. hatályba lépését követő napon hatályukat vesztik.

A K.T.Kft.. 2011. november 1. napjától egyes pénznyerő automaták után nem fizetett bérleti díjat a felperesnek, ezért a felperes 2011. december 20-án írásban többször felszólította a K.T.Kft..-t a bérleti díj megfizetésére. A K.T.Kft.. felszámolással megszűnt, a felszámolási eljárásban a felperes hitelezői igényt nem jelentett be.

A felperes keresetében az alperes kötelezését kérte 5.083.628 forint megfizetésére. Elsődlegesen a Ptk. 339. §-ára hivatkozott, és alperesi károkozó magatartásként a Módtv.I. 27. §-án alapuló játékadó emelést jelölte meg. Álláspontja szerint a játékadó emelés az Európai Unió működéséről szóló szerződés (továbbiakban: EUMSZ) 34. és 56. cikkeit sértő tagállami rendelkezést tartalmaz, mert sérti az áruk szabad mozgásának jogát, miközben igazoló indokot az alperes nem tudott felmutatni, illetve a szükségesség-arányosság tesztet nem megfelelően alkalmazta. Előadta, hogy az Európai Unió Bíróságának (továbbiakban: EUB) gyakorlata szerint a PA-k üzemeltetésére vonatkozó szerencsejáték-szervezői tevékenység határon átnyúló szolgáltatásnak minősülhet az EUMSZ 56. cikkének alkalmazása körében. Állította, hogy az alperesi jogalkotással sérültek az EU általános jogelvei, az EU Alapjogi Chartája, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezménye. Másodlagosan a Ptk. 349. §-ára hivatkozott, előadva, hogy államigazgatási jogkörben okozta az alperes a felperes kárát azzal, hogy a jogalkotásról szóló törvényben foglaltakat nem vette figyelembe.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az állam a jogalkotással okozott károkért polgári jogi felelősséggel nem tartozik, jogalkotói tevékenységére a közjogi szabályok vonatkoznak, a jogszabályok alkotása pedig nem hoz létre magánjogi jogviszonyt és nem szolgál kártérítési igény alapjául. Az uniós jogra alapított bármely kártérítési igény előfeltétele, hogy az uniós jogból fakadó alanyi jogsértés történjen, a szerencsejáték azonban olyan terület, amellyel kapcsolatban nem engedett át hatásköröket az Európai Uniónak az állam, így az ezzel kapcsolatos szabályozást tagállamként korlátozástól mentesen jogosult megalkotni. Hivatkozott arra is, hogy a felperes vesztesége szokásos vállalkozói kockázat volt. Előadta, hogy az Alkotmánybíróság a 26/2013. (X.4.) AB határozatában az Szjtv. 26. § (3) bekezdés első mondata és 40/A. § (1) bekezdése Alaptörvény ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt és alkotmányjogi panaszokat elutasította.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak. Határozatát a Pp. 206. § (1) bekezdésére, a Ptk. 339. §-ára, 349. §-ára, 423. §-ára és a PK. 42. számú állásfoglalásra alapította.

Egyetértett az alperessel abban, hogy a alperes neve ot a jogalkotással kapcsolatosan kártérítési felelősség a belső jogrendszer alapján nem terheli. Hangsúlyozta, hogy a jogalkotásra, mint az általános és absztrakt szabályok létrehozására irányuló tevékenységre nem alkalmazhatók a polgári jogi kárfelelősség szabályai, és önmagában a jogszabály hatályba lépésével esetleg bekövetkezett károsodás nem keletkeztet a jogalkotó és a károsult között polgári jogi jogviszonyt.

Kifejtette ugyanakkor, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, amelyre tekintettel arra is figyelemmel kell lenni, hogy a felperes által sérelmezett alperesi jogalkotás tiszteletben tartja-e az uniós szabályokat. E körben mindkét fél az EUB C-98/14. számú, ún. Berlington ítéletére hivatkozott, amely szerint az esetleges uniós jogsértés esetén a jogsértés következményeit a nemzeti jog felelősségi szabályainak keretei között, a nemzeti bíróságnak kell orvosolnia. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a Ptk. 339. §-ából kiindulva, az ott szabályozott tényálláselemek vonatkozásában tekintette át a felperes keresetét.

Logikai okból elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az állított ok-okozati összefüggés a jogellenesnek állított magatartás - az alperesi jogalkotás - és a kár - azaz a meg nem fizetett bérleti díj - között fennáll-e. Utalt arra, hogy a felperes szerződéses jogviszonyban a K.T.Kft..-vel állt, amely szerződés alapján a bérlő kötelessége volt a bérleti díj megfizetése. Hangsúlyozta, hogy a bérlő gazdasági tevékenységét érintő, azt befolyásoló jogszabályok változása nyilvánvalóan kihatással van a bérlő gazdasági helyzetére, így a teljesítőképességére is, ezért ezek között összefüggés mutatkozik. A Ptk. 339. § (1) bekezdése szerinti ok-okozati összefüggéshez azonban az elsőfokú bíróság nézete szerint nem elégséges a ténybeli okozatosság, ugyanis ennek esetleges elfogadása esetén egy magatartásnak végtelen számú következménye lenne, amely által a magatartást tanúsító olyan következményekért is felelne, melynek bekövetkezte reálisan nem volt várható. Hangsúlyozta, hogy a gazdasági élet szereplői szerződések esetén a saját kockázatukra vállalnak kötelezettséget. Kifejtette, hogy ha egy bérlő nem fizeti a bérleti díjat, ennek oka lehet többek között az, hogy nincs rá anyagi forrása, ennek kockázatát azonban a bérbeadó viseli. A bérlő gazdasági helyzetét érintő jogalkotás és a bérleti díj meg nem fizetése között az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nincs olyan jellegű ok-okozati összefüggés, amely a jogalkotás jogellenessége esetén megalapozná a kártérítési felelősséget. A felperes és a K.T.Kft.. közötti tulajdonosi és ügyvezetői átfedés miatt a felperes előtt ismert volt a K.T.Kft.. gazdasági helyzete és az is, hogy a bérleti díjakhoz 2011 novemberétől hozzá fog-e jutni vagy sem. Ezen tények ismeretében a felperest semmi nem zárta el attól, hogy a szerződéseket akár 2011 októberében megszüntesse és a pénznyerő automatákat akár Magyarországon, akár más országban bérbe adja és így a bérleti díjakhoz más társaságtól hozzájusson. Mivel tehát a kártérítés egyik tényállási eleme nem valósult meg a perbeli esetben, így az elsőfokú bíróság a többi tényállási elemet nem vizsgálta.