BH 1998.1.10 Megvalósítja a csalást, aki az országos napilapokban közzétett hirdetés alapján jelentkezési díj megfizetése mellett munkaközvetítésre ajánlkozik, és megrendeléseket vesz fel anélkül, hogy a munkaközvetítésre módja, lehetősége és szándéka lett volna [Btk. 318. § (1) bek.].

A terheltet a kerületi bíróság az 1993. július 14-én meghozott ítéletével 563 rb. csalás vétsége miatt 2 évi fogházbüntetésre és 2 millió forint pénzmellékbüntetésre ítélte, a fogházbüntetés végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt 1991 januárjában megállapodott a társával, hogy annak vállalkozása keretében munkaközvetítést végez. 1991. márciustól kezdve országos napilapokban munkaközvetítést ajánlva hirdetéseket adott fel, és ezekben válaszlevél esetén külföldi munkalehetőségeket kínált; a válaszlevelek fogadására postafiókot bérelt. A jelentkezőknek a terhelt kétféle szórólapon konkrét ajánlatokat küldött. A szórólap szerint különféle munkalehetőségek vannak, melyeket lehet főállásban és mellékállásban végezni, munkakönyvvel és megbízásos alapon; ezenkívül vállalnak külföldi munkaközvetítést reklám-, divat- és fizikai szakmában. Kiemelte, hogy ez nem címközvetítés. Az egyik szórólapon hazai és külföldi, a másikon külföldi munka ígérete szerepelt, az utóbbi 500-5000 DM közötti fizetést is megjelölt. A jelentkezés díja az előbbi esetben 1.000 forint vagy 500 forint és az első fizetés 20%-a, a másodikban 1.800 forint és az első fizetés 5%-a volt.

A terheltnek munkaközvetítést lehetővé tevő kapcsolata sem külföldi, sem belföldi cégekkel nem volt, s a beérkező nagyszámú jelentkezés feldolgozására megfelelő apparátussal nem rendelkezett. Ennek ellenére 1991 júniusában újabb szórólapok terjesztését kezdte meg, s ezekben már igen kedvező fizetési lehetőségekkel konkrét osztrák és kuvaiti cégek is szerepeltek. A jelentkezési díj itt már 1.070 forint volt. A jelentkezési díjakat a terhelt postafiókjához vagy az OTP-számlájára kellett befizetni.

A terhelt 1991 júliusában megpróbált külföldi cégekkel kapcsolatot teremteni, az eljárás megindulásáig azonban ez eredményre nem vezetett. A jelentkezések feldolgozását a szomszédja lakásán megkezdte, ez abból állt, hogy a jelentkezéseket szakma szerint csoportosította.

A terhelt 563 jelentkezőtől összesen 5.558.708 forintot vett fel. Vásárolt ebből 2 db személygépkocsit, írógépet, telefaxot, videót, televíziókészüléket, ebből fedezte a költségeit, egy részét bankban helyezte el, 754.243 forintot pedig ismeretlen célra fordított.

A terhelt az ajánlattételi leveleiben vállalta, hogy ha a jelentkezőnek nem tud állást szerezni, a befizetett pénzt visszafizeti.

A kerületi bíróság álláspontja szerint a terhelt ajánlata vállalati kapcsolatok nélkül minden alapot nélkülözött, ezért az ajánlatával a jelentkezőket megtévesztette, az a tény pedig, hogy a befolyt összeg jelentős részét más célra használta fel, s a visszafizetésre sem szándéka, sem lehetősége nem volt, a károkozási szándékát bizonyítja.

A másodfokú bíróság az 1994. július 5-én meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a fogházbüntetés végrehajtásának felfüggesztését mellőzte, s a terheltet további mellékbüntetésként 2 évre a közügyektől eltiltásra is ítélte.

A bűnösség kérdésében egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, és e körben a következőket fejtette ki.

A terheltnek a hirdetések feladásakor nem volt lehetősége, és nem is állt szándékában a hirdetésben ígértek teljesítése. Minden valós alapot nélkülözött az az állítása, hogy nemcsak címközvetítést vállal, hanem konkrét munkalehetőségek vannak. 1991 márciusától folyamatosan adott fel hirdetéseket, a különböző nyugat-európai munkaközvetítő hivataloktól, egyéb cégektől pedig csak 4 hónappal később érdeklődött először, hogy tudnak-e magyar munkavállalókat alkalmazni.

A terhelt mindvégig abban bízott, hogy a viszonylag csekély összeg befizetése miatt a konkrét munkaajánlatra sokan jelentkeznek, és a későbbiek során éppen az összeg csekély volta miatt kevesen kérik majd vissza a pénzüket. Ezt támasztja alá a terheltnek a másodfokú tárgyaláson tett az a nyilatkozata is, hogy aki jelentkezett volna, annak visszafizette volna a pénzét.

Mindebből az következik, hogy alaptalan az az álláspont, mely szerint a terheltet egy működő vállalkozás beindításának a szándéka vezette, hogy nem történt károkozás, mivel a visszafizetésre megjelölt 6 hónapos határidő az eljárás megindulásáig nem telt el.

A jogerős határozatok ellen a terhelt felülvizsgálati indítványt nyújtott be, mert álláspontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg a bűnösségét, és a felmentésére tett indítványt. Az indokolása szerint a tényállás hiányos, egy része nem felel meg a valóságnak, mivel a javára szóló tényeket, azt, hogy rendelkezett nyugat-európai kapcsolatokkal, nem derítették fel, s a nyomozás során megfélemlítést is alkalmaztak vele szemben. Nem történt ezenkívül károkozás, mivel vállalta a meghiúsulás esetén a befizetett összegek visszafizetését, ennek határideje az eljárás megindulásakor nem járt le, s a visszafizetésre a teljes vagyona biztosítékot jelentett; cáfolja a károkozásra irányuló szándékát az is, hogy lépéseket tett külföldi kapcsolatok megteremtésére, így munkahelyek szerzésére.

A védő a nyilvános ülésen azt is kifejtette, hogy a polgári jogviszony keretében kár nincs, mivel a sértettek igénye nem nyílt meg.