BH 1995.9.504 Nem jelenti a tettazonosság sérelmét és a vádtól való eltérést, ha a bíróság a lopás miatt emelt vád alapján orgazdaságot állapít meg [Be. 9. § (2) bek., 163. § (2) bek., Btk., 316. §, 326. §].

Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlottat orgazdaság bűntette és társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt halmazati büntetésül - mint többszörös visszaesőt - 1 év 2 hónapi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Az irányadó tényállás szerint, a vádtól eltérően, a vádirat 1. pontjában rögzített dolog elleni erőszakkal elkövetett lopást nem az I. r. vádlott valósította meg két részletben, hanem egy ismeretlen személy. A tárgyalás adatai alapján nem nyert bizonyítást, hogy a lopás tettese az I. r. vádlott volt. Ezzel szemben tényként nyert bizonyítást, hogy az I. r. vádlott a betöréses lopásból származó áruféleségeket - azok eredetéről tudva - a lopási részcselekmények utáni napokon egy piacon megvásárolta az elkövetőtől; az áruk egy részét az I. r. vádlottnál lefoglalták. Ezért a bíróság a vádlott bűnösségét - a vádtól eltérően - lopás helyett orgazdaságban állapította meg.

Az ítélet ellen e vonatkozásban az ügyész fellebbezett az I. r. vádlott terhére a tényállás téves megállapítása, a vádtól eltérő minősítés miatt és súlyosítás végett.

A főügyészség a fellebbezési eljárás során a fellebbezést visszavonta. A vádirat 1. pontja alatti lopás vonatkozásában a vádlott felmentését indítványozta bizonyítottság hiánya okából azzal, hogy a tettazonosság, illetve a vádmódosítás hiányában nem lehetett volna megállapítani a vádlott bűnösségét lopás helyett orgazdaságban.

A másodfokú bíróság a tényállást a megszerzett dolgok értékének a rögzítésével kiegészítette, és a két részcselekmény folytán az orgazdaság bűntettét folytatólagosan elkövetettnek minősítette.

A tettazonosság kérdését, illetve a vád és ítélet viszonyát illetően a másodfokú bíróság jogi álláspontja a következő. A másodfokú bíróság nem értett egyet a főügyészségnek azzal az álláspontjával, hogy a tényállás 1. pontjánál tettazonosság nem állapítható meg, és így nem a vádtól eltérő minősítés esete áll fenn. Az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállásban e tekintetben I. r. vádlott előadását tényként elfogadta, és azt állapította meg, hogy a vádiratban szereplő, a Kft. sértett sérelmére elkövetett betörésből származó dolgok egy részét ismeretlen személytől két alkalommal vásárolta meg, tudva azt, hogy azok bűncselekményből származnak. A vádirati tényállás szerint az I. r. vádlott birtokába a kft. tulajdonában levő tárgyak oly módon kerültek, hogy 1992 decemberében két alkalommal a nevezett vádlott betört a Kft. raktárába, és onnan összesen 1 300 000 forint értékű tárgyakat tulajdonított el.