A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20207/2010/4. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása (szerződés RÉSZLEGES érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 228. §, 229. §, 237. §, 239. §, 1994. évi LV. törvény (Földtörvény) 13. §] Bírók: Czukorné dr. Farsang Judit, Magosi Szilvia, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.40906/2005/78., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20207/2010/4.*, Kúria Pfv.21930/2010/5. (BH 2012.2.35)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.207/2010/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Gordos Csaba ügyvéd (3300 Eger, Törvényház u. 7. I/7.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Koppány Tamás ügyvéd (6100 Kiskunfélegyháza, Zrínyi u. 13. IV/12.) és a Bárándy és Társai Ügyvédi Iroda (1137 Budapest, Szt. István krt. 18., ügyintéző: dr. Bárándy Péter ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében a Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégiuma 2009. november 9. napján meghozott 18.G.40.906/2005/78. szám alatti ítélete ellen az alperes részéről 80. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és a felek közötti 1995. június 29-én kelt, annak 7. pontja folytán részben érvénytelen haszonbérleti szerződést érvényessé nyilvánítja, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasítja.

Az alperes által a felperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 2.000.000 (kétmillió) forintra leszállítja.

Az alperest a terhére megállapított kereseti és felülvizsgálati illeték térítése alól mentesíti, és megállapítja, hogy azokat az állam viseli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt a felperesnek 521.700 (ötszázhuszonegyezer-hétszáz) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az 1995. június 29. napján kötött haszonbérleti szerződés 7. pontjában rögzített szerződéses időtartam jogszabályba ütközik, ezért semmis. Kérte továbbá, hogy a bíróság állapítsa meg azt is, hogy a perbeli haszonbérleti szerződés 10 évre szól. Keresete jogalapjaként a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésére, valamint a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban Tftv.) 1995. június 29-én hatályos 13. §-ának (2) bekezdésére hivatkozott.

Előadta, hogy az alperessel 1995. június 29-én megkötött haszonbérleti szerződés 7. pontjában rögzített időtartam a szerződés megkötésekor hatályos jogi szabályozás szerint jogszabálysértő volt, mivel túllépte a haszonbérlet időtartamának törvényben rögzített maximumát. A haszonbérleti szerződés megkötésére az 1995. június 28-án kelt kezelői jog átadásáról szóló szerződés alapján volt jogosult és köteles, mert e szerződésben felfüggesztő feltételként szerepel: csak abban az esetben szerezheti meg a perbeli területek kezelői jogát, ha az alperes által már aláírt haszonbérleti szerződést aláírja. A haszonbérleti szerződést az alperes és a felszámoló jogászai szövegezték meg, előtte ismeretlen okból 20 évben határozva meg annak időtartamát. Neki semmi köze nem volt a szerződési feltételek kialakításához, ezért az érvénytelenséget nem idézhette elő. A Tájvédelmi Körzet magját képező több ezer hektár terület kezelői jogára szüksége volt, ezért mindenképpen elfogadta volna az ajánlatot akár 10, akár 20 év szerepelt volna abban. Ennek azonban nincs jelentősége, hiszen a 20 éves időtartamra vonatkozó kikötés az akkori jogszabályi rendelkezésekbe ütköző volt. Ez a semmisségi ok nem enyészhet el, mert a termőföldről szóló jogi szabályozás több elemében megváltozott a szerződéskötés óta eltelt idő alatt, így a szerződés a jogszabályok változása miatt ma már 10 évre sem lenne megköthető versenyeztetés, közbeszerzés, stb. nélkül.

Az alperes a kereset elutasítását kérte és perköltség igényét is. Nem vitatta, hogy 1995. június 29-én a hatályos törvényi rendelkezések szerint csak 10 évre lehetett haszonbérleti szerződést kötni. Arra hivatkozott azonban, hogy jogszabályváltozás folytán már lehet 20 évre is haszonbérleti szerződést kötni: ennél fogva, ha volt semmisségi ok, az elenyészett. Az 1995-ben kötött szerződés érvénytelenségére hivatkozni 2004-ben eredménnyel nem lehet, erre csak az elévülési idő alatt lett volna lehetőség. Hivatkozott arra is, hogy a felperes az érvénytelenséget maga idézte elő, illetve az érvénytelenségről mindenképpen tudomása volt; az érvénytelenségre ezért a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel nem hivatkozhat. Hangsúlyozta, hogy a felperes a 20 éves lejárat jogszabálysértő voltáról tudva azért kötötte meg a haszonbérleti szerződést, hogy annak révén - közvetve - ingyenes előnyhöz jusson. A haszonbérleti szerződést 10 évre csak más kondíciókkal kötötte volna csak meg. Az eredeti tartalommal 10 évre nem kötötte volna meg a haszonbérleti szerződést, és nem vásárolta volna meg a tulajdonába került egyéb ingatlanokat sem. A beruházások megtérülését ugyanis csak egy hosszabb tartalmú, legalább húsz évre szóló haszonbérleti szerződés biztosíthatta. Indítványozta, hogy a bíróság a jelenlegi tartalommal nyilvánítsa érvényessé a felek közötti haszonbérleti szerződést.

Az alperes viszontkeresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze a felperest 160.000.000 forint tényleges kára és 680.000.000 forint elmaradt haszna megfizetésre abban az esetben, ha a keresetnek helyt adna.

A felperes a viszontkereset elutasítását kérte. Vitatta a viszontkereset joglapját, és összegszerűségét is.

Az elsőfokú bíróság részítéletében megállapította, hogy a felek közötti 1995. június 29. napján kelt haszonbérleti szerződés 7. pontjának azon része, melyben a felek úgy rendelkeznek, hogy a szerződést határozott időre, a szerződés aláírásától számított 20 évre kötik, semmis. A bíróság az érvénytelen kikötést a szerződés megkötésének időpontjára visszamenőleg érvényessé nyilvánította.

Az ítélet jogi indokolása szerint a felek által kötött haszonbérleti szerződés 7. pontja az 1994. évi LV. törvény 13. §-ának (2) bekezdésébe ütközött a szerződés megkötésének időpontjában. Ekkor ugyanis a haszonbérleti szerződés leghosszabb időtartama legfeljebb 10 év lehetett, míg a felek szerződésében 20 éves időtartamra vonatkozó kikötés szerepel. A törvény kógens előírást tartalmazott, így az azzal ellentétes kikötés semmis (Ptk. 200. § (2) bekezdés). Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azonban az érvénytelenség oka önmagában kiküszöbölődött akkor, amikor a termőföldről szóló törvény 13. §-ának (2) bekezdése úgy módosult, hogy a haszonbérleti szerződés 20 évre is megköthető. Erre figyelemmel a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdését alkalmazta és a felek szerződését érvényessé nyilvánította. Utalt arra, hogy az érvénytelenségi okot nem kellett kiküszöbölni, hiszen a szerződéskötéskor fennállt érvénytelenségi ok utóbb elhárult.

A Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.361/2006/5. számú részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel érintett részét helybenhagyta.