A Fővárosi Ítélőtábla Mf.31037/2020/14. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [2012. évi I. törvény (Mt.) 28. §, 64. §, 65. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 77. §, 78. §, 80. §, 82. §, 276. §, 365. §, 383. §, 525. §, 2017. évi CXXVIII. törvény (Kmt.) 3. §] Bírók: Kovács Edit, Mihalics Klaudia, Vajas Sándor

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.825/2018/14., *Fővárosi Ítélőtábla Mf.31037/2020/14.*, Kúria Mfv.10193/2020/4. (BH 2021.7.206)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

mint másodfokú bíróság

1.Mf.31.037/2020/14.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Dobrocsi Ügyvédi Iroda (felperesi képviselő címe.; ügyintéző: dr. Dobrocsi Krisztián Ervin ügyvéd) által képviselt felperes neve (felprees címe felperesnek a Dr. Oros Csaba Ügyvédi Iroda (alperesi képviselő címe.;ügyintéző: dr. Oros Csaba ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen megállapodás megtámadása, illetve munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezménye tárgyában indult perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 77.M.825/2018/14. számú ítéletével szemben a felperes által 16. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000.- (százezer) Ft + ÁFA másodfokú perköltséget.

A fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A fellebbezés alapjául szolgáló elsőfokú ítéleti tényállás

[1] Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes 2016. szeptember 12-től állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel "financial analyst" munkakörben. Az alperes kiszervezte külföldre azt a szervezeti egységét, amelyben a felperes a munkáját végezte, erre tekintettel 2017. novemberében az érintett munkavállalóknak, köztük a felperesnek ajánlatot tett a munkaviszony felmondással vagy közös megegyezéssel történő megszüntetésére. Ezután a felek között egyeztetések zajlottak, majd 2017. december 1-jei keltezéssel, ténylegesen azonban 2017. december 15-én létrejött megállapodással a felek közös megegyezéssel, 2018. március 15. napjával megszüntették a felperes munkaviszonyát a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 64. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással. A megállapodás tartalmazta, hogy a felperes két hónap felmentési időre távolléti díjra jogosult a jogviszony megszűnéséig terjedő időszakra.

[2] A felperes a 2018. január 2-ai ultrahangos vizsgálaton szerzett bizonyosságot a várandósságáról, melynek tényéről, illetőleg erre tekintettel a megállapodás megtámadásáról 2018. január 12-én e-mailben tájékoztatta az alperest. Arra hivatkozással támadta meg a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló megállapodást, hogy annak aláírásakor gyermeket várt, azonban erről a lényeges tényről az aláíráskor nem volt információja. Ennek ismeretében azonban a megállapodást nem kötötte volna meg a munkáltatóval. Az alperes a válaszlevelében 2018. január 24-én arról tájékoztatta a felperest, hogy nem fogadja el a megállapodás megtámadását.

A felperes keresete, az alperes ellenkérelme

[3] A felperes a keresetében a 2017. december 1. napján kötött megállapodás érvénytelenségére figyelemmel kérte, hogy állítsa helyre a bíróság a megszüntetett munkaviszonyt, és kötelezze az alperest 2018. március 16. napjától a helyreállításig terjedő időtartamra elmaradt munkabérének, - figyelembe véve a havi bruttó 653.250 forintos összeget - valamint perköltségének megfizetésére is. Előadta, hogy 2018. január 2-án jutott tudomására a várandóssága, a megállapodás aláírásakor mind ő, mind a munkáltató lényeges körülményben, ugyanabban a téves feltevésben voltak, miszerint nem várandós. A felperes hivatkozott az Mt. 28. § (1) bekezdésére, miszerint a megállapodást bármelyik fél megtámadhatja, ha a szerződéskötéskor lényeges körülményben, ugyanabban a téves feltevésben voltak. Mivel az aláírás napján egyikük sem tudott a várandósságáról, azaz mindketten lényeges körülményben, ugyanabban a közös téves feltevésben voltak. Amennyiben a megállapodás aláírásának a napján nem lett volna tévedésben, azaz tudomása lett volna a várandósságáról, nem kötötte volna meg a munkaviszony közös megszüntetésére vonatkozó megállapodást.

[4] Az alperes az érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Vitatta, hogy a felek a megállapodás megkötésekor lényeges körülményben, ugyanabban a téves feltevésben lettek volna. Hivatkozott arra, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel akkor is megszüntethető, ha a munkavállaló várandós, mivel jogi akadály híján az alperesi munkáltató a megállapodást akkor is megkötötte volna, ha tudomása van arról, hogy a felperes várandós, a munkáltató részéről fel sem merült a tévedés lehetősége. Ebből fakadóan nincs közös téves feltevés, a felperesi várandósság ténye önmagában nem vezet a megállapodás érvénytelenségéhez.

Az elsőfokú bíróság ítélete

[5] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2018. november 6-án hozott 77.M.825/2018/14. számú ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az elsőfokú bíróság az Mt. 28. §-a, továbbá 64. § (1) bekezdése, és 65. § (1) és (3) bekezdése alapján vizsgálta a kereseti kérelem megalapozottságát. A felperes személyes előadását is értékelve kifejtette, hogy a perben a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, a szerződéskötéskor azaz a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésének aláírásakor mindkét fél tévedett-e ugyanabban a lényeges körülményben.

[6] A tévedés az elsőfokú bíróság érvelése szerint vonatkozhat a szerződés tárgyára, alanyára, tartamára, indokára, vagy valamilyen jogkérdésre. Figyelembe kellett venni azt is, hogy a felek a szerződés megkötésekor, milyen nyilatkozatokat tettek, továbbá a szerződéskötést kísérő körülményekből, milyen szerződéskötési akarat ismerhető fel, a szerződés megkötése körülményei tekintetében mit tartottak a felek lényeges körülménynek. (BH2006.61.) Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes terhessége nyilvánvalóan lényeges körülmény volt, hiszen ennek tudatában a felperes nem kötötte volna meg a megállapodást, azaz nem járult volna hozzá a munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetéséhez.

[7] Az elsőfokú bíróság ugyanakkor az Mt. 28. § (1) bekezdésének rendelkezése alapján azon feltétel fennállását is szükségesnek találta, hogy a lényeges körülményben a megállapodást megkötő mindkét fél tévedjen. Jelen esetben ezért azt is vizsgálni kellett, hogy a felperes terhessége vagy annak hiánya vonatkozásában mindkét fél tévedett-e. Az elsőfokú bíróság azt állapította meg a felek perbeli nyilatkozatai alapján, hogy a közös megegyezést megelőzően lezajlott tárgyalások és egyeztetések során a felperes terhessége nem merült fel kérdésként a felek között, ezzel kapcsolatban a feleknek nem volt semmilyen feltevése, hipotézise. A felek egyezően állították azt, hogy a felperes terhességéről a megállapodás aláírásakor nem volt tudomásuk. A felperes várandóssága tehát, nem bírt jelentőséggel a megállapodás megkötésekor, ezért ebben a körben tévedésben sem lehettek a felek. Emiatt nem volt jelentősége a terhesség kezdő időpontjának sem, kizárólag annak, hogy arról a szerződés aláírásakor a felek tudomással bírtak-e vagy sem. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a terhesség kezdő időpontjának szakértő által történő megállapítására irányuló bizonyítási indítványt elutasította.