A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20445/2008/4. számú határozata kártérítés (BIZTOSÍTÁSI kártérítés) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 313. §, 340. §] Bírók: Csánitzné dr. Csiky Ilona, Horeczky Károly, Kiss Mária

Kapcsolódó határozatok:

Egri Törvényszék G.20135/2004/64., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20797/2007/5., *Kúria Pfv.20445/2008/4.*

***********

Pfv.VIII.20.445/2008/4.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Kovácsné dr. Henter Ágnes ügyvéd (3200 Gyöngyös, Kossuth út. 1.) által képviselt .................. felperesnek a dr. Kristonné dr. Dusza Gabriella ügyvéd (3531 Miskolc, Avasalja u. 65.) által képviselt ................. alperes ellen biztosítási helytállás és kártérítés megfizetése iránt a Heves Megyei Bíróság előtt G.20.135/2004. számon megindított, és a Fővárosi Ítélőtábla 2007. november 28-án 6.Pf.20.797/2007/5. számon hozott jogerős ítéletével befejezett perében a felperes 74. sorszámú felülvizsgálati kérelme folytán tárgyaláson kívüli eljárásban meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy az alperesnek 15 napon belül fizessen meg 150.000,- (Egyszázötvenezer) forint + ÁFA felülvizsgálati perköltséget. A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam, saját felülvizsgálati perköltségét a felperes maga viseli.

I n d o k o l á s :

A felperes ingatlanán 2001. október 16-án tűz keletkezett, melyben a melléképület teljesen megsemmisült, a lakóház tetőszerkezete, födéme és a melléképülettel közös falazata is jelentős mértékben károsodott. Megsemmisültek a felperes által tárolt termények, a gazdálkodásához szükséges felszerelések és bizonyos háztartási ingóságok is. A peres felek között fennálló vagyonbiztosítási szerződés alapján az alperes 2001. év végén és 2002. év elején összesen 8.279.743,- forintot térített a felperesnek. A felperes a kártérítésből a jelzálogjoggal biztosított hiteltartozását fizette vissza és albérletbe költözött. 2002. januárjában az addig őstermelőként folytatott vállalkozási tevékenységét beszüntette.

Keresetében a biztosítási szerződés alapján helytállásra, továbbá a teljesítés megtagadása miatt kártérítés fizetésére kérte az alperest kötelezni.

A jogerős ítélet - az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatva - az alperest 9.371.810,- forint és kamatai megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

A bíróság a lefolytatott szakértői bizonyítás alapján megállapította, hogy az alperesnek a lakás helyreállítására 7.864.590,- forintot, a melléképület helyreállítására 7.267.763,- forintot, a törmelék elszállítására 322.500,- forintot, járulékos költségekre 760.000,- forintot, továbbá az ingóságokban keletkezett károkat kellett volna megtérítenie. Mivel 9.000.000,- forintot meghaladó mértékben a helyreállítási költségek megfizetésétől elzárkózott, a bíróság az alperes kártérítési felelősségét is megállapította a Ptk. 318. § (1) bekezdése, 339. § (1) bekezdése alapján. A felperes kárenyhítési kötelezettsége körében megállapította, hogy kereső tevékenységét anélkül szüntette meg, hogy kísérletet tett volna az alperes által fizetett összegből a vállalkozói tevékenység feltételeinek a biztosítására. Tevékenysége beszüntetésében gazdasági megfontolások is jelentős mértékben közrejátszottak. Minimálisra szoríthatta volna a lakhatási feltételek biztosításával kapcsolatos költségeit is. A bíróság a felperes kártérítési követeléséből a 2002. év első félévére kifizetett 146.000,- forint bér, 500.000,- forint nem vagyoni kártérítés és 500.000,- forint erejéig vagyoni kár megfizetésére kötelezte az alperest.

A peres felek fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság a felperes fellebbezésével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az alperes a további kifizetést a kár igazolásához kötötte. Ezért jogosan tagadta meg a térítését meghaladó biztosítási szolgáltatás kifizetését. Késedelme folytán a Ptk. 301. § (4) bekezdése alapján a felperes a késedelmi kamatot meghaladó kárának a megtérítését igényelhette. Mivel a beszerzett igazságügyi szakértői vélemények szerint a lakóépület helyreállítható volt, a helyreállításhoz szükséges mértéket meghaladó bontási munkák elvégzése, valamint az állagmegóvás elmulasztása miatt került olyan állapotba a felépítmény, hogy annak elbontása és újjáépítése vált szükségessé. A felperes az alperes által folyósított térítés birtokában és egyéb módon pl: hitelfelvétellel a kárát mérsékelhette volna. Mivel kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, a felperes további, elsősorban az ingatlan újjáépítésével kapcsolatos kártérítési követelését a másodfokú bíróság is alaptalannak találta.