BH 2004.6.229 I. A perújítás megengedhetőségének, eldöntésekor a bíróság az indítványban felhozott bizonyítékok bizonyító erejét nem értékelheti, csupán azt vizsgálhatja, hogy azok valóságuk esetén alkalmasak-e a perújítási cél elérésére [Be. 399. §].

II. Téves (megalapozatlan) az olyan perújítási indítvány elutasítása, amelyben a felhozott bizonyítékok elfogadása a terheltre kedvezőbb jogi minősítést tartalmazó döntés megállapítását eredményezheti [Be. 392. §, 397. §].

Az ítélőtábla 2004. január 8. napján meghozott - perújítási indítványt elutasító - végzése ellen a terhelt jelentett be fellebbezést.

A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában a sérelmezett határozat helybenhagyását indítványozta.

A fellebbezés alapos.

Az ítélőtábla a terhelt perújítási indítványának téves tartalmat tulajdonított és az ehhez igazodó indokolása is tévesnek bizonyult.

Az indítvánnyal támadott jogerős ítéleti tényállás lényege szerint az alkoholista sértettet többnapos ismeretlen helyen történő tartózkodása után 1999. június 9­én este erősen ittas állapotban F. S. vitte haza élettársához, a terhelthez, akinek zavarosan válaszolgatott. Így azt is mondta, hogy a terhelttel együtt ő is otthon tartózkodott.

A terhelt este 22 óra tájban - a tényállásban írt sértetti kijelentés után - az ágyon ülő sértettnek 5-6 pofont adott, majd 5-6 esetben ököllel ütötte a fejét. Az ütések következtében földre került sértettet ezután edzőcipős lábával testszerte rugdosta, fojtogatta is.

A bántalmazás után mentőt akart hívni, de azt a sértett elhárította. Éjszaka - mert álmában bevizelt - a terhelt tiszta nadrágot adott a sértettre. Másnap délelőtt 10 órától ébresztgette, vízzel locsolta, kétszer is hívta a mentőket, de 13 óra körül a sértett meghalt.

A sértett az elsőfokú ítélet 5. oldalán felsorolt 36 külső és ott leírt belső sérüléseket szenvedte el.

A sérülések legkevesebb 36 közepesnél nagyobb erőbehatásra jöttek létre.

A sértett halálát a törések, szervkárosodások nyomán kialakult sokk, keringési elégtelenség idézte el.

A sokk kialakulásában három egymással konkuráló helyzetben lévő haláloki tényező játszott szerepet. Így a nyak megragadása és az azzal járó belső sérülések; az agysérülés; a bordatörések nyomán kialakult tüdőszakadás.

A terhelt a perújítási indítványában - szemben az ítélőtábla végzésében írtakkal - nem arra hivatkozott, hogy a sértett halálának "kizárólagos oka" az idegen nő által elkövetett fojtogatás volt, hanem a tényállás felderítetlen voltát, a felderítetlen tényálláson alapuló törvénysértő minősítést és a minősítésből eredő eltúlzottan súlyos büntetéskiszabást sérelmezte.

A terhelt a sértett bántalmazását az alapeljárásban végig beismerte. A bíróság a tényállást jórészt a beismerő vallomására alapozta. A fojtogatást és az ölési szándékot azonban - hivatkozva arra, hogy szerette a sértettet és utóbb is mindent megtett, hogy megmentse - következetesen tagadta.

Perújítási indítványának lényegesnek tekinthető részei szerint a boncolást végző dr. Sz. L. és dr. B. I., valamint az elsőfokú eljárásban kirendelt dr. H. J. orvos-szakértők (de a sértettet elsőként vizsgáló rendőrorvos is) egyezően állapították meg, hogy a sértetten régebbi sérülések is voltak. A szakértők kitértek arra is, hogy ezeknek a differenciálása csak kórszövettani vizsgálattal lehetséges.