BH 1995.1.71 Ha az Alkotmánybíróság a határozatával jogszabályt vagy annak egy részét alkotmányellenesnek minősíti, és ezért megsemmisíti, a megsemmisítés hatálya a határozat közzétételének napjától veszi kezdetét, kivéve, ha a határozat a közzététele napjától eltérő időpontban jelöli meg a jogszabály megsemmisítésének időpontját. A megsemmisítés nem érinti a határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyokat és a belőlük származó jogokat, kötelezettségeket [1989. évi XXXII. törvény 42. § (1), (2) bek., 43. § (4) bek.].

A felperes 1979. november 8-án szenvedett üzemi balesetet az alperessel fennállott munkaviszonya keretében. A nem vagyoni kártérítésre is kiterjedő kártérítési igényét 1982. november 5-én jelentette be az alperesnél.

A munkaügyi jogvita során a munkaügyi döntőbizottság 20.600,-Ft kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest, a nem vagyoni kártérítés iránt előterjesztett kérelmét elutasította. A felperes nem vagyoni kártérítés iránt benyújtott keresetét a munkaügyi bíróság ítéletével mint nyilvánvalóan alaptalant - az Mt. V. 101. §-ának (3) bekezdésére utalással - szintén elutasította, mert a baleset 1980. január 1. előtt következett be.

A felperes 1986. április 14-én kártérítési járadék megállapítása, általános kár és nem vagyoni kár megtérítése iránt nyújtott be kérelmet az alpereshez. Az ezzel kapcsolatban indult jogvitában a munkaügyi bíróság közbenső ítéletével a nem vagyoni kártérítés iránti igényt mint alaptalan kereseti kérelmet ismét elutasította.

A megyei bíróság részítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó rendelkezését helybenhagyta, egyéb rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban hozott másodfokú ítélet a hátralékos kártérítési összeg (229.030,-Ft) és 1989. augusztus 1-jétől havi 2860,-Ft kártérítési járadék megfizetésére kötelezte az alperest.

A felperes 1991. november 4-én ismét keresetlevelet nyújtott be az üzemi balesetével kapcsolatban egymillió forint nem vagyoni kártérítés iránt, arra hivatkozással, hogy az Alkotmánybíróság 12/1991. (IV. 11.) AB határozatával az Mt. V. 101. §-ának (3) bekezdését, amely miatt korábban nem vagyoni kártérítés iránti igényét elutasították, alkotmányellenesség miatt megsemmisítette.

A munkaügyi bíróság végzésével - a követelés elévülésére hivatkozással - a pert megszüntette. A végzés indokolásában megállapította, hogy a felperes az üzemi balesetből eredően érvényesítette nem vagyoni kártérítés iránti igényét az 1987. november 20-án e tárgyban hozott jogerős részítéletet követően csak 1991. november 4-én jelentette be ismét, és az eltelt több mint három év alatt az elévülést megszakító cselekmény nem történt.

A felperes a fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a megelőző perben nem a részítélet, hanem a pert lezáró 1989. november 29-én kézbesített jogerős döntés időpontját kell figyelembe venni az elévülés szempontjából. Továbbá az elévülés nyugvása is bekövetkezett, amennyiben a részítélet alkotmányellenes jogszabályon alapult, és csak az Alkotmánybíróság határozatát követően került olyan helyzetbe, hogy az igényét újra érvényesíthesse.

A megyei bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését - módosított indokolással - helybenhagyta.

A végzésének indokolásában kifejtette, hogy a felperes nem vagyoni kárigényét elutasító részítélet jogerőre emelkedett, az anyagi jogerő pedig kizárja ugyanabból a tényalapból származó, ugyanazon jog iránt új kereset benyújtását. Az Alkotmánybíróság határozata alapján sincs jogi lehetőség a jogerősen elutasított kárigény újabb érvényesítésére, mert a megsemmisített jogszabály csak a határozat közzététele napján vesztette hatályát, ezért a megsemmisítés a korábbi jogerős ítéleti döntést nem érintette.