12/1991. (IV. 11.) AB határozat

a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény végrehajtására kiadott 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság dr. Várhelyi András (budapesti 20. sz. Ügyvédi Munkaközösség, 1027. Budapest, Mártírok útja 3.) indítványozó által jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt kezdeményezett eljárásban meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény végrehajtására kiadott 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 101. § (3) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét. A megsemmisített jogszabályrész e határozat közzétételének napján veszti hatályát.

INDOKOLÁS

I.

A Munka Törvénykönyvéről szóló, többször módosított 1967. évi II. törvény (a továbbiakban: Mt.) 62. §-a értelmében a munkáltató a dolgozójának a munkaviszony keretében okozott kárért vétkességére tekintet nélkül teljes anyagi felelősséggel tartozik.

A Polgári Törvénykönyv 1978. évi módosítása után a nem vagyoni kárért való helytállás szabályait több jogszabály - így a munkajogi szabályozás is - felvette rendelkezései közé. Az Mt. végrehajtására kiadott, többször módosított 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet (a továbbiakban: Mtv.) 83. § (5) bekezdése értelmében a munkáltató köteles megtéríteni a dolgozó nem vagyoni kárát, ha a károkozás a társadalmi életben való részvételét, vagy egyébként életét tartósan, vagy súlyosan megnehezíti.

Az Mtv. 101. § (3) bekezdése alapján a nem vagyoni kárral kapcsolatos fenti felelősségi szabályt csak akkor lehet alkalmazni, ha a károkozó magatartás az Mtv. hatályba lépése (1980. január 1.) után következett be.

Az Mtv. 83. § (3) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a megtérítendő károk köréről a 26/1980. (XII. 20.) MüM rendelet intézkedett, amely 1. §-ában kimondta, hogy a munkáltató az élet, a testi épség vagy az egészség megsértése esetén a Mt. 62. § alapján a dolgozó, halála esetén a hozzátartozók teljes kárát - a sérelem folytán elmaradt jövedelmet, a dolgokban keletkezett károkat, a sérelemmel kapcsolatos költségeket, valamint a nem vagyoni kárt - e rendelet szabályai szerint köteles megtéríteni.

II.

Az indítványozó az Mtv. 101. § (3) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítását és a jogszabály-rész megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a hivatkozott jogszabályi rendelkezés időbeli hatálya ellentétben áll magasabb szintű jogszabály (a Polgári Törvénykönyv illetve annak hatályba léptető rendelkezése) időbeli hatályával.

III.

Az Alkotmánybíróságnak az 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Ab. tv.) 1. § b) pontja alapján, a 31. § (1) bekezdés, valamint a 25. § (2) bekezdés rendelkezései figyelembe vételével lefolytatott eljárásban, a rendelkezésre álló adatok alapján abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felülvizsgálni kért jogszabályi rendelkezés megvalósít-e az Alkotmánybíróság által orvosolható alkotmányellenességet.

Alkotmányellenesség - az Alkotmánybíróság eddig kialakult gyakorlata értelmében - akkor állapítható meg, ha a jogszabály a Magyar Köztársaság Alkotmányának valamely konkrét rendelkezésébe ütközik, vagy a jogalkotásról szóló előírások megsértésével, vagy megkerülésével alkották, és ez az eljárási szabálysértés anyagi alkotmánysértéshez vezetett.

A felülvizsgálni kért jogszabály megalkotásakor is érvényes volt az - a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény által utóbb rögzített - jogelv, hogy

1. alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal;

2. végrehajtási jogszabály alkotására adott felhatalmazás kereteit a felhatalmazás jogosultja nem lépheti túl;

3. alapvető jogok és kötelességek érvényesítésének lehetősége e felhatalmazás körében hozott jogszabállyal nem korlátozható.

IV.

1. A nem vagyoni kár intézményét először a Ptk. 354. §-a rendezte. A hatálybalépésről és a végrehajtásáról rendelkező 1978. évi 2. törvényerejű rendelet 14. §-a szerint a nem vagyoni kárral kapcsolatos, felelősségi szabályokat csak akkor lehetett alkalmazni, ha a károkozó magatartás a jogszabály hatálybalépése 1978. március 1. után történt.

Ezt követően más jogágakban - így a polgári jogtól elkülönülő munkajogi szabályozás keretében - is rendezve lett a nem vagyoni kár intézménye.

Az Mtv. 101. §-a az Mtv. által meghatározott nem vagyoni kártérítés vonatkozásában a jogszabály alkalmazhatóságának feltételeként az 1980. január 1. után történt károkozást jelölte meg.

Jogrendszerünkön belül a jogágak viszonylagos önállósága érvényesül. Így előfordulhat, hogy egyes jogintézményeket a különböző jogágak eltérően szabályoznak. Önmagában az a körülmény, hogy a polgári jog és a munkajog a nem vagyoni kár megtérítése körében eltérő szabályokat tartalmaz, nem eredményez alkotmányellenességet.

A kártérítési rendszert azonban a károsult szempontjából egységes rendszerként kell kezelni. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogrendszer jogágak szerinti tagozódása, egyes jogintézmények jogágankénti eltérő szabályozása nem járhat azzal a következménnyel, hogy a károsult véletlenszerű körülmények miatt hátrányosabb helyzetbe kerül.

Jelen esetben az 1978. március 1. és 1980. január 1. között eltelt időszakban bekövetkezett balesetek sérültjei között különbségtétel érvényesül aszerint, hogy munkavégzés közben vagy más módon (helyen és időben) sérültek-e meg. Ez a jogi megoldás alkotmányellenes.

2. Az Mtv. - kártérítésre vonatkozó - szabályainak megalkotása a Mt. 62. § (3) bekezdésében írt felhatalmazáson alapul, amely szerint a Minisztertanács a felelősség alapját, körét és mértékét korlátozhatja, illetve a munkáltató felelősségét vétkességhez kötheti. A végrehajtásra adott felhatalmazás tehát nem biztosít jogot a kártérítési igény érvényesíthetőségének időbeli korlátozására.

3. A nem vagyoni kártérítés intézménye - az Alkotmánybíróság álláspontja szerint - szorosan kapcsolódik az élethez, testi épséghez, az emberi méltósághoz fűződő alapvető jogokhoz. A károsultaknak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként életét súlyosan vagy tartósan nehezítő helyzetével kapcsolatos igénye ezért kormányrendeleti szinten nem korlátozható.

Az indítványozó által felülvizsgálni kért jogszabályrész alkotmányellenessége az indítványban jelzett okokból tehát valóban fennáll.

Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság - az Ab. tv. 40. §-a alapján, a 42. § (1) bekezdésének alkalmazásával - a rendelkező rész szerint határozott.

Budapest, 1991.03.05

Dr. Ádám Antal

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre

előadó alkotmánybíró