34/1967. (X. 8.) Korm. rendelet
a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény végrehajtásáról
A törvénykönyv hatálya
1. § A kisipari szövetkezetek tagjainak munkavégzésére vonatkozó szabályokat a Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetsége állapítja meg.
A munkaviszonyra vonatkozó szabályok
2. § (1) Az általános óvórendszabályt (Általános Balesetelhárító- és Egészségvédő Óvórendszabályt) minden vállalatra kiterjedően a Szakszervezetek Országos Tanácsa az egészségügyi miniszterrel egyetértésben adja ki.
(2) A szakmai óvórendszabályok (Szakmai Balesetelhárító- és Egészségvédő Óvórendszabály), valamint a vállalati munkavédelmi szabályzatok kiadásának rendjét és alkalmazásukkal kapcsolatos kérdéseket a Szakszervezetek Országos Tanácsa az egészségügyi miniszterrel egyetértésben szabályozza.
3. § (1) A kollektív szerződést minden állami és szövetkezeti vállalatnál, valamint - saját dolgozóira kiterjedő hatállyal - minden trösztnél meg kell kötni.
(2) Nem lehet kollektív szerződést kötni a pénzintézeteknél, az államhatalom és államigazgatás szerveinél, a fegyveres erőknél és testületeknél, a rendészeti szerveknél, valamint a költségvetésből gazdálkodó egyéb szerveknél, a kisipari és mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél, továbbá a magánmunkáltatóknál.
(3) A miniszternek a szakszervezettel együtt tett javaslatára a munkaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben az (1)-(2) bekezdésben foglaltaktól eltérést engedélyezhet.
(4) Mindazokat a kérdéseket, amelyekben a rendezés a Munka Törvénykönyve vagy a végrehajtására vonatkozó rendeletek szerint a kollektív szerződésbe tartozik, azokon a területeken, ahol kollektív szerződés kötésére nem került sor, a miniszter, ha több ágazatot érintenek, a munkaügyi miniszter az érdekelt miniszterrel egyetértésben, rendelettel szabályozza.
4. § Minden vállalat egy kollektív szerződést köt. A vállalathoz tartozó nagyobb egység vezetője a vele együttműködő szakszervezeti szervvel az egységre vonatkozó eltéréseket a kollektív szerződésben meghatározott keretek közt a kollektív szerződés függelékében rendezheti.
5. § (1) A kollektív szerződés tervezetét a vállalat a szakszervezet vállalati szervével közösen készíti elő és szervezi meg a tervezetnek a dolgozókkal való megvitatását.
(2) A kollektív szerződést a vállalat igazgatója és a szakszervezet vállalati szervének titkára írja alá. Ha a kollektív szerződés másként nem rendelkezik, szabályait a kihirdetését követő tizenötödik naptól kell alkalmazni.
(3) A vállalat köteles gondoskodni arról, hogy a dolgozók a kollektív szerződés szabályait megismerjék, a kollektív szerződés könnyen hozzáférhet helyen (helyeken) legyen elhelyezve és az elhelyezésre vonatkozó tájékoztatást kifüggesszék. A kihirdetés e kifüggesztéssel történik meg.
(4) A kollektív szerződést kihirdetésével egyidejűleg meg kell küldeni a vállalat munkaügyi vitáinak eldöntésére illetékes minden területi munkaügyi döntőbizottságnak, valamint - ha kívánja - a vállalat felügyeleti szervének és a vállalati szakszervezeti szerv felettes szervének.
6. § (1) Ha a kollektív szerződés valamely rendelkezése jogszabállyal ellentétes, a szerződést haladéktalanul módosítani kell.
(2) A munkaügyi vitát eldöntő szerv, más hatóság vagy a szakszervezet az általa észlelt törvénysértést a vállalatnak jelenti be. A vállalat és a vállalati szakszervezeti szerv gondoskodik a törvénysértő rendelkezés módosításáról vagy ha a bejelentéssel nem értenek egyet, a vállalat nyolc napon belül köteles azt felterjeszteni a vállalat felügyeleti szervéhez. Ez az illetékes szakszervezettel egyetértésben tizenöt napon belül dönt.
A szakszervezeteknek a törvénykönyvvel kapcsolatos jogai
7. § Ha a dolgozók élet- és munkakörülményeire vonatkozó szabályozás a munkaügyi minisztert, a pénzügyminisztert vagy az egészségügyi minisztert illeti meg, az általános jellegű (a népgazdaság több ágazatát érintő) szabályozás a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben történik.
8. § (1) A szakszervezet vállalati szerve a kifogást a vállalatnál jelentheti be. Ha a vállalat a kifogással nem ért egyet, köteles azt véleményével ellátva három napon belül döntésre felterjeszteni és véleménye másolatát egyidejűleg a szakszervezet vállalati szervének megküldeni.
(2) Ha a kifogásolt intézkedés a vállalat egész kollektíváját, illetve a dolgozók csoportját érinti, a kifogást a vállalat felügyeleti szerve és a szakszervezet felettes szerve bírálja el.
(3) Ha a kifogásolt intézkedés egyedi esetre vonatkozik, azt a területi munkaügyi döntőbizottság a munkaügyi viták eldöntésére előírt eljárásban dönti el.
A munkaviszony
9. § A korlátozottan cselekvőképes személy törvényes képviselőjének hozzájárulása nélkül is létesíthet munkaviszonyt. A tizenhat éven aluli fiatalkorú első munkaviszonyba lépéséhez azonban szükséges törvényes képviselőjének hozzájárulása is.
[Mt. 19. § (1)-(2) bekezdéséhez:]
10. § (1) Az üzemi baleset, foglalkozási megbetegedés miatt vagy egyéb okból csökkent munkaképességű dolgozókat a vállalatok kötelesek a számukra alkalmas munkakörökben alkalmazni, célszerű foglalkoztatásukat minden rendelkezésükre álló módon - így különösen belső munkaerő-átcsoportosítással, a munkahelyek, illetve eszközök megfelelő átalakításával, átképzéssel és egyéb úton is - biztosítani, a munkaviszonyuk megszüntetését pedig korlátozni kell.
(2) Az (1) bekezdés szerint nem foglalkoztatható csökkent munkaképességűek munkába állítását a tanácsok kötelesek elősegíteni. Azokat a csökkent munkaképességűeket, akiknek állapota miatt ésszerű foglalkoztatása, s ezen keresztül anyagi ellátása már nem biztosítható, szociális támogatásban kell részesíteni.
(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltak alkalmazása szempontjából csökkent munkaképességű dolgozók körét, valamint a foglalkoztatásukról és anyagi támogatásukról szóló részletes szabályokat a munkaügyi miniszter az egészségügyi miniszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértésben, a társadalombiztosítási vonatkozású kérdésekben a Szakszervezetek Országos Tanácsa az előbb felsoroltakkal egyetértésben állapítja meg.
11. § A munkakönyvre vonatkozó részletes szabályokat - ideértve a munkakönyv nélküli alkalmazás eseteit is - a munkaügyi miniszter állapítja meg.
12. § (1) Munkaviszony szempontjából fiatalkorú az a dolgozó, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be.
(2) A munkaügyi miniszter az egészségügyi miniszterrel és az érintett miniszterrel egyetértésben határozza meg azokat a munkaköröket, amelyekben nők vagy fiatalkorúak egyáltalán nem vagy csak meghatározott munkafeltételek biztosítása esetében, illetőleg előzetes orvosi vizsgálat alapján foglalkoztathatók.
(3) A terhes nőt terhessége megállapításától kezdve nem szabad egészségére káros munkakörben foglalkoztatni. Ezeket a munkaköröket az egészségügyi miniszter állapítja meg.
13. § Magyar állampolgár külföldi munkáltatóval, továbbá nem magyar állampolgár Magyarországon munkaviszonyt csak a jogszabályban előírt engedélyek birtokában létesíthet.
14. § Az elhelyezkedés elősegítésére vonatkozó szabályokat a munkaügyi miniszter állapítja meg.
15. § (1) A vállalat tanulmányi szerződést köthet saját dolgozójával, továbbá más vállalattal munkaviszonyban álló vagy munkaviszonyban nem álló személlyel is. A dolgozó köteles vállalatának bejelenteni, ha más vállalattal tanulmányi szerződést kíván kötni. Tanulmányi szerződés mind az iskolai rendszerű, mind a munkaköri képesítést nyújtó tanfolyami (pl. villamosvezetői, gépkönyvelői) képzésben résztvevő személlyel köthető.
(2) A tanulmányi szerződés alapján a vállalatnál munkaviszonyban kötelezően eltöltendő idő tartamát a támogatás mértékétől és idejétől függően kell meghatározni. Ez az idő a két évet nem haladhatja meg, kivéve, ha a támogatásban részesülő közép- vagy felsőfokú oktatásban vesz részt, de a munkaviszonyban eltöltendő idő tartamát ilyenkor a támogatás időtartamánál hosszabb időben nem lehet megállapítani.
(3) Ha a vállalat a támogatást nem biztosítja vagy egyéb lényeges szerződésszegést követ el, a másik fél mentesül a szerződésből folyó kötelezettségei alól és a szerződésszegésből eredő esetleges igényeit is érvényesítheti. Ha pedig a támogatásban részesülő személy tanulmányait kielégítő eredménnyel nem folytatja, nem lép a szerződés szerinti időben a vállalatnál munkába, illetőleg a meghatározott időtartamot nem tölti le vagy egyéb lényeges szerződésszegést követ el, vele szemben a vállalat követelheti az addig nyújtott támogatásnak megfelelő összeg megtérítését. Ha a támogatásban részesült személy a meghatározott időtartamnak csak egy részét nem tölti le, megtérítési kötelezettsége ehhez aránylik.
(4) A tanulmányi szerződésre vonatkozó részletes szabályokat a nappali tagozatos iskolai rendszerű képzésben résztvevők tekintetében a művelődésügyi miniszter a munkaügyi miniszterrel és az iskola felett felügyeletet gyakorló miniszterrel egyetértésben, az egyéb esetekre vonatkozóan pedig a munkaügyi miniszter állapítja meg.
[Mt. 22. § (1)-(2) bekezdéséhez:]
16. § (1) Azokban az esetekben, amikor a munkaviszony létesítése kinevezéssel, vagy választással történik, a kinevezési okmányban, illetőleg megválasztás esetén az erre vonatkozó értesítésben kell meghatározni a dolgozó munkakörét és személyi alapbérét.
(2) Ha a munkaszerződés írásba foglalása egyébként nem kötelező, annak megkötésekor a dolgozó figyelmét fel kell hívni arra, hogy kérheti a munkaszerződés írásba foglalását. Ha a dolgozó ezt kéri, mindaddig nem köteles munkába állni, amíg az írásba foglalás nem történik meg. Ha a munkát már megkezdte, amennyiben a vállalat a munkaszerződést felhívása ellenére három napon belül nem foglalja írásba, azonnali hatállyal is kiléphet. Nem alkalmazható ez a rendelkezés, ha a munkábalépéstől számítva harminc nap már eltelt.
(3) Jogszabály meghatározott munkakörökben a munkaszerződés érvényességéhez a felügyeleti vagy más szerv hozzájárulását kívánhatja meg. Ilyen esetben a munkaszerződést írásba kell foglalni, s abban a jóváhagyás szükségességére utalni kell. Ha a munkaszerződés szerint a dolgozó a jóváhagyás előtt munkába lép, munkaviszonya a jóváhagyás megtagadásának közlésével megszűnik. Ha a dolgozóval a szerződés megkötésétől számított harminc napon belül a felügyeleti szerv jóváhagyásának megtagadását nem közlik, a munkaszerződés érvényessé válik.
17. § (1) Ha a határozatlan időtartamra szóló munkaszerződést nem foglalták írásba, a vállalat köteles a dolgozót személyi alapbéréről a munkábalépéstől számított három napon belül írásban értesíteni.
(2) A munkaszerződést írásba kell foglalni, ha azt harminc napot meghaladó tartamú határozott időre kötötték. Ennek elmulasztása esetén a munkaviszony határozatlan időre létesül.
(3) A munkaszerződésben meg lehet állapodni abban, hogy a vállalat a dolgozót a munkakörére megállapított teljes munkaidőnek csak egy részére alkalmazza. A munkaszerződésnek ezt a rendelkezését írásba kell foglalni. Ilyen esetben a munkabért a meghatározott részmunkaidő alapulvételével kell megállapítani.
18. § (1) Ha a dolgozót változó munkahelyre alkalmazzák, ezt írásba kell foglalni még akkor is, ha a munkaszerződés megkötése egyébként szóban történt. Ennek elmulasztása esetén a szerződésnek a változó munkahelyre vonatkozó kikötése érvénytelen.
(2) A dolgozó alkalmazása írásba foglalás nélkül is változó munkahelyre szól azokon a területeken, illetőleg munkakörökben, amelyekben a dolgozókat rendszerint változó munkahelyen foglalkoztatják (pl. az építőipar, a közlekedés és posta egyes munkaköreiben). Ezeket a kollektív szerződés határozza meg. A dolgozót a munkaszerződés megkötésekor erre a körülményre figyelmeztetni kell.
19. § A munkaviszony kezdete a munkábalépés napja, kivéve ha jogszabály eltérően rendelkezik. Ha a felek másképp nem állapodtak meg, a dolgozónak a munkaszerződés megkötését követő munkanapon kell munkába lépnie.
20. § (1) Ha a munkaszerződés érvénytelenségét a felek vagy a közérdek sérelme nélkül rövid időn belül nem lehet orvosolni, a munkaviszonyt azonnali hatállyal meg kell szüntetni.
(2) A vállalat a hibájából előálló érvénytelenség esetén a munkaviszony azonnali hatállyal történő megszüntetésekor köteles a dolgozónak átlagkeresetét kifizetni annyi időtartamra, amennyire az általa foganatosított felmondás esetén a dolgozót a munkavégzés alól fel kellene mentenie. Nem vonatkozik ez arra az esetre, ha a megszüntetésre a próbaidő alatt kerül sor.
(3) Az érvénytelen munkaszerződés alapján létesített munkaviszonyt a belőle származó jogok és kötelességek szempontjából úgy kell elbírálni, mintha érvényes munkaszerződés alapján állott volna fenn.
21. § (1) Határozott időre szól a munkaviszony, ha annak tartamát a munkaszerződés naptárszerűen vagy más alkalmas módon határozta meg. Így meghatározható a munkaviszony időtartama annak a munkának a megjelölésével is, amelynek elvégzéséig a munkaviszony tart, feltéve, hogy a munkaszerződés megkötésekor a munka időtartama a szakmai tapasztalatok és a munka természete alapján megközelítő pontossággal előre látható.
(2) Határozott időre szóló munkaviszony létesíthető a beteg vagy más okból bizonytalan időre távollevő dolgozó helyettesítésének tartamára is. A dolgozót a helyettesítés valószínű tartamáról tájékoztatni kell.
(3) A harminc napnál hosszabb tartamú határozott időre létesített munkaviszony határozatlan időre szólóvá alakul át, ha a dolgozó a munkaszerződésben meghatározott időtartam eltelte után a munkája irányításával megbízott dolgozó tudtával egy munkanapot meghaladóan a vállalatnál tovább dolgozik. A harmincnapos vagy annál rövidebb időre létesített munkaviszony ilyen esetben csak annyi idővel hosszabbodik meg, amilyen időtartamra eredetileg létesítették.
22. § (1) Ha a vállalat a dolgozót a próbaidő elteltével más munkakörben vagy alacsonyabb személyi alapbérrel kívánja foglalkoztatni, erről legkésőbb a próbaidő eltelte előtti harmadik napon írásban köteles értesíteni. Ha a dolgozó a próbaidő elteltével tovább dolgozik, munkaköre, illetőleg munkabére az értesítésnek megfelelően alakul.
(2) Áthelyezés, továbbá kinevezéssel, illetőleg választással történő alkalmazás esetén próbaidő nem köthető ki.
23. § (1) A munkaszerződés közös megegyezéssel történő módosítására a munkaszerződés megkötésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy az áthelyezést minden esetben írásba kell foglalni. Ebbe bele kell foglalni a dolgozó új munkakörét, munkahelyét, személyi alapbérét és az áthelyezés időpontját.
(2) Ha az áthelyezés olyan munkakörbe vagy munkahelyre történt, amelyre a dolgozóval munkaszerződést nem lehetne érvényesen kötni, ennek megállapítása után őt eredeti munkakörébe vissza kell helyezni.
(3) A dolgozó más helységbe történő áthelyezése esetén a vállalat köteles részére megtéríteni az átköltözködéssel járó költségeket. Ha azonban az áthelyezést a dolgozó kezdeményezi - ellenkező megállapodás hiányában - térítés nem illeti meg. Az áthelyezéssel felmerülő költségek megtérítésének feltételeit és mértékét a munkaügyi miniszter állapítja meg.
(4) A dolgozó nőt terhessége negyedik hónapjának kezdetétől a szoptatás hatodik hónapjának végéig kérelmére - orvosi vélemény alapján - a 12. § (3) bekezdésben meghatározott eseten kívül is állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakörbe kell ideiglenesen áthelyezni. A 12. § (3) bekezdése, valamint e bekezdés alapján ideiglenesen áthelyezett dolgozó nő keresete nem lehet kevesebb, mint amennyi előző átlagkeresete volt.
24. § (1) A más vállalathoz történő áthelyezésre a vállalaton belüli áthelyezés szabályait kell alkalmazni.
(2) A dolgozó munkaviszonya áthelyezése esetén az új munkahely elfoglalására megjelölt időpontot megelőző napon megszűnik és a megjelölt napon az új vállalatnál megkezdődik.
25. § Az Mt. 26. § (3) bekezdése alkalmazásának feltételei a kollektív szerződésben meghatározhatók.
26. § A vállalat nem szüntetheti meg felmondással a munkaviszonyt az alábbiakban meghatározott időtartam és az azt követő tizenöt nap alatt:
a) sor- vagy tartalékos katonai szolgálat;
b) keresőképtelenséggel járó betegség, legfeljebb azonban a keresőképtelenség első napjától számított egy év, gümőkóros megbetegedés esetén két év, továbbá az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés miatti keresőképtelenség alatt a táppénzre jogosultság teljes ideje;
c) az illetékes szervek engedélyével külföldön nemzetközi szervezetnél vagy államközi egyezmény végrehajtásaként idegen állami, illetőleg egyéb intézménynél munkára kötött megállapodás alapján külföldön végzett munka;
d) a tartósan külföldi szolgálatot teljesítő dolgozó külföldre utazására tekintettel fizetésnélküli szabadságban részesült házastársánál a fizetésnélküli szabadság;
e) a dolgozó nő férjének sorkatonai szolgálata;
f) ösztöndíjjal külföldi tanulmányútra kiküldött dolgozónak a tanulmányút és az esetleges előzetes tanfolyam;
g) a terhesség és a szoptatás alatt, a szülést követő hatodik hónap végéig;
h) a beteg gyermek ápolására táppénzes állományba helyezés vagy ilyen célból kapott fizetésnélküli szabadság;
i) a gyermekgondozási segély, valamint a gyermek gondozásának céljára kapott egyéb fizetésnélküli szabadság;
j) az állami csecsemőotthonban elhelyezett gyermekének vagy idegen gyermeknek szoptatására az otthonba felvett dolgozó nőnél ott-tartózkodása;
k) a vállalat által vagy a vállalat hozzájárulásával vagy más szervek által iskolára (tanfolyamra) küldés miatti munkavégzés alóli felmentés.
27. § (1) Csak különösen indokolt esetben mondható fel munkaviszonya.
a) annak a dolgozónak, akinek négy vagy több általa eltartott családtagja van és családjában más önálló keresettel rendelkező nincsen;
b) annak a dolgozónak, akinek az öregségi teljes nyugdíjra való jogosultság megszerzéséhez legfeljebb öt éve hiányzik, kivéve, ha a résznyugdíjra jogot szerzett;
c) az egyedülálló dolgozó nőnek gyermeke tizennyolcadik éves koráig. Ez a védelem megilleti a gyermekét egyedül nevelő apát is.
(2) Ha a vállalatnál van olyan munkakör, amelynek ellátására az (1) bekezdésben említett dolgozó alkalmas, a munkaviszonyt mindaddig nem lehet felmondással megszüntetni, amíg ilyen munkahelyre áthelyezhető, feltéve, hogy ezt elvállalja.
28. § (1) A 26-27. §-okban felsorolt felmondási tilalmak és korlátozások fennállása szempontjából a felmondás közlésének időpontja az irányadó. Ha azonban a felmondást már a felmondási idő kezdete előtt közlik, a felmondási idő kezdetének időpontja az irányadó.
(2) A 26-27. §-okban, valamint más jogszabályokban felsorolt felmondási tilalmak és korlátozások nem vonatkoznak az öregségi teljes nyugdíjra jogosult dolgozóra, a másodállású vagy a rendes munkaidőt meghaladó időre létesített mellékfoglalkozású munkaviszonyra, valamint a munkaviszonynak a próbaidő alatt, a határozott idő elteltével, továbbá áthelyezéssel és fegyelmi elbocsátással történő megszüntetésére.
(3) Amikor valamely jogszabály a munkaszerződés érvényességét hozzájárulástól teszi függővé [16. § (3) bek.], a hozzájárulás szükséges a munkaviszonynak a vállalat által történő megszüntetéséhez is.
[Mt. 27. § (1)-(2) bekezdéséhez:]
29. § Ha a kollektív szerződés vagy a felek megállapodása hosszabb időt nem állapít meg, a tizenöt napos felmondási idő
a) a dolgozó által munkaviszonyban töltött tíz év után négy, húsz év után öt, harminc év után hat hétre emelkedik;
b) az a) pontban meghatározott időn túlmenően a részesedési alap felosztása szempontjából II. kategóriába sorolt dolgozók esetében két héttel, az I. kategóriába sorolt dolgozók tekintetében négy héttel meghosszabbodik.
30. § (1) A munkaviszonynak a vállalat által történő felmondása esetére a kötelező felmentés időtartamát tizenöt-harminc nap között a kollektív szerződés állapítja meg a felmondási idő mértékének figyelembevételével. A munka alól a dolgozót kívánságának megfelelő időpontban, összefüggően vagy részletekben kell felmenteni.
(2) Nem illeti meg átlagkereset a dolgozót arra az időre, amely alatt munkabérre egyébként sem lenne jogosult. Ha azonban a dolgozót a felmondási idő letelte előtt a munka végzése alól végleg felmentették és a munkabér fizetést kizáró körülmény a dolgozónak a munka alóli felmentése után következett be, a már kifizetett munkabért visszakövetelni nem lehet.
(3) Ha a dolgozó a vállalat felmondása esetén már a felmondási idő alatt, de a munkavégzés alóli felmentése előtt új munkahelyen kíván elhelyezkedni, a vállalat köteles a munkaviszonynak a dolgozó által megjelölt időpontban történő megszüntetéséhez hozzájárulni. A megszüntetést követő időre a dolgozót munkabér nem illeti meg.
31. § (1) Azokban a munkakörökben, amelyekben a munkaszerződés kinevezéssel jön létre és a munkaviszony megszüntetésére felmentés útján kerül sor, a felmentésre - a (3)-(4) bekezdésben foglalt kivétellel - a vállalat részéről történő felmondás szabályait kell alkalmazni.
(2) Ugyanezek, a szabályok irányadók a választott dolgozó felmentésére, illetőleg visszahívására is, kivéve a határozott időre választott dolgozónak az idő elteltekor történő felmentését.
(3) Az áthelyezésre vonatkozó rendelkezések az irányadók, ha a felmentett dolgozót más munkakörbe vagy más munkahelyre nevezik ki.
(4) A fegyelmi elbocsátással, illetőleg fegyelmi áthelyezéssel azonos hatályú a felmentés, ha annak alapja ilyen tartalmú fegyelmi határozat volt.
32. § A dolgozó részére legkésőbb a munkaviszony megszűnésekor, ha pedig a munka alól korábban felmentik, az utolsó munkában töltött napon ki kell adni a munkakönyvét, valamint a munkaviszonyra vonatkozó szabályban megszabott igazolásokat, továbbá ki kell fizetni munkabérét és egyéb járandóságait.
33. § (1) Ha a munkaviszony megszüntetését hatálytalanítják, a dolgozót eredeti munkakörében tovább kell foglalkoztatni, valamint meg kell téríteni elmaradt munkabérét és egyéb járandóságait, továbbá felmerült kárát. Nem kell megtéríteni a munkabérnek és egyéb járandóságnak, valamint a kárnak azt a részét, amely máshonnan megtérült vagy kellő gondosság mellett megtérülhetett volna.
(2) A dolgozót eredeti munkakörében történő további foglalkoztatás helyett kérelmére át kell helyezni ahhoz a vállalathoz, ahol időközben munkaviszonyba lépett, ha ehhez ez a vállalat hozzájárult. Ilyen esetben az áthelyezést olyannak kell tekinteni, mintha az a munkaviszonyt megszüntető vállalat kezdeményezésére és annak érdekében történne.
(3) Ha a dolgozó sem munkaviszonya fenntartását, sem áthelyezését nem kívánja, ezt úgy kell tekinteni, mintha munkaviszonya a határozat jogerőre emelkedésének napjával közös megegyezéssel szűnt volna meg.
(4) Ha a munkaviszonynak a vállalat által történt megszüntetése azért jogellenes, mivel a dolgozónak felmondási idejénél rövidebb idővel mondtak fel, ez a felmondást nem teszi érvénytelenné, de ilyen esetben a munkaviszony a szabályos felmondás utolsó napjáig tart.
34. § (1) A dolgozó második vagy további munkaviszonyt csak vállalata előzetes írásbeli engedélyével létesíthet.
(2) Ha a dolgozó munkaideje az egyes munkaviszonyokban azonos időtartamra esik, a második munkaviszony: másodállás, ha pedig a munkaidők nem esnek azonos időtartamra, a második és további munkaviszony: mellékfoglalkozás. Amennyiben a munkaidők részben esnek azonos időtartamra, a munkaviszony csak e részében minősül másodállásnak.
(3) Csak egy másodállás és csak olyan munkakörben és munkakörre létesíthető, amelyben a munka jellegéből adódóan a feladatok elvégzése nem kívánja meg a munkahelyen való állandó jelenlétet. A másodállás után az egyébként járó személyi alapbérnek csak a fele jár.
(4) Mellékfoglalkozás - több mellékfoglalkozás esetén is - csak olyan időre létesíthető, hogy - az első munkaviszony munkaidejét is figyelembe véve - a dolgozó összes munkaviszonyaiban a rendes munkaideje havi átlagban a háromszáz órát ne haladja meg.
35. § (1) Nem szabad a hatóságnál, illetőleg az irányító, ellenőrző vagy felügyeleti szervnél alkalmazott dolgozót az alárendelt vagy ellenőrzött szervnél sem munkaviszony, sem egyéb jogviszony alapján foglalkoztatni. E korlátozás nem vonatkozik a szerzői jog szerinti védelemben részesülő alkotó munkára.
(2) A felügyeleti szerv vezetője az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazása alól felmentést adhat.
36. § A vállalat a vele munkaviszonyban álló dolgozóval munkavégzésére irányuló egyéb jogviszonyt nem létesíthet, ha ez a túlmunka elrendelésére vonatkozó korlátok megkerüléséhez vagy a dolgozó egyéb érdekei sérelméhez vezetne.
A munkavégzés
37. § (1) Ha a munka természeténél fogva a munkaidő egy része olyan felkészüléssel, előkészítéssel telik el, amelyet nem szükséges a munkahelyen elvégezni, a miniszter a munkaügyi miniszterrel egyetértésben engedélyezheti, hogy a dolgozó a munkaidőnek csak egy részét töltse a részére kijelölt munkahelyen.
(2) A munkavégzési kötelezettség alól mentesül a dolgozó
a) amíg állampolgári kötelezettségét teljesíti,
b) házastársa, gyermeke vagy szülője halála esetén a temetésen való részvétel érdekében esetenként legalább egy munkanapon át,
c) ha keresőképtelen beteg vagy egyéb elháríthatatlan ok miatt nem tud a munkahelyén megjelenni,
d) kötelező orvosi vizsgálat, valamint véradás miatt távol töltött időtartamra,
e) ha a jogszabálynál fogva vagy a vállalat engedélyével a munkavégzés alól felmentették.
(3) A munkaügyi miniszter határozza meg, hogy a (2) bekezdés szerinti időtartamokra a dolgozót munkaviszonya keretében mennyiben illeti meg térítés.
(4) A dolgozó munkából való távolmaradását előre - ha pedig ez nem lehetséges, mihelyt arra mód nyílik - köteles közvetlen felettesének vagy a vállalat erre kijelölt dolgozójának tudomására hozni és a távolmaradás jogos okának megszűntével haladéktalanul munkára jelentkezni.
38. § (1) Üzemi titok az - az állami vagy szolgálati titoknak nem minősülő - a vállalati működési és ügyviteli vagy egyéb adat, okmány, műszaki megoldás, amelyet a vállalat írásbeli rendelkezéssel annak minősít. Ez történhet az adatok, okmányok, valamint műszaki megoldások bizonyos körére általánosságban vagy esetenként, időbeli korlátozással, vagy anélkül.
(2) A felügyeleti szerv az üzemi titoknak minősülő adatok körére irányelveket adhat ki, illetőleg meghatározott adatok, okmányok műszaki megoldások üzemi titokká minősítését kötelezővé teheti.
(3) Az Mt. 34. §-a (2) bekezdésének a titoktartási kötelezettségre és a közlési tilalomra vonatkozó rendelkezése nem érinti a felügyeleti, valamint az ellenőrzésre jogosult szervek jogkörét, valamint a bejelentésekre vonatkozó külön szabályokat.
(4) Az üzemi titokká minősített adatok, okmányok és műszaki megoldások kezelésére és ügyvitelére vonatkozó szabályokat - ideértve azoknak az illetékes szervekkel történő közlésével kapcsolatos szabályokat is - a vállalat állapítja meg.
39. § (1) A közvetlen vezetőt a munka végzésével kapcsolatos kérdésekben mindig, ha pedig az ügyrend másként nem rendelkezik, egyéb kérdésekben is az intézkedésre feljogosítottnak kell tekinteni, kivéve a munkaviszony létesítését, megszüntetését és a munkaszerződés módosítását.
(2) Az utasítás teljesítésének jogos megtagadása nem menti fel a dolgozót az alól, hogy munkavégzés céljából továbbra is rendelkezésre álljon és a jogszerű utasításokat teljesítse. Amennyiben azonban az utasítás teljesítésének jogos megtagadása következtében nem végez munkát, a kieső időre átlagkeresete megilleti.
40. § (1) Az állandó munkahelyen kívül vagy más helységben elrendelt munkavégzés valószínű tartamáról a dolgozót tájékoztatni kell.
(2) Nem kötelezhető beleegyezése nélkül más helységben végzendő munkára
a) a dolgozó nő terhessége negyedik hónapjának kezdetétől a gyermek egyéves koráig,
b) a dolgozó a jogszabály által meghatározott egyéb esetekben.
41. § Az Mt. 35. § (3) bekezdése szerint járó költségtérítés mértékét a munkaügyi miniszter a pénzügyminiszterrel - külföldi szolgálat esetén a külügyminiszterrel és a külkereskedelmi miniszterrel is - egyetértésben szabályozza.
42. § A más vállalatnál, annak részére történő munkavégzés elrendelése (kirendelés) csak írásban történhet. A dolgozó a munkaviszony alapján neki járó szolgáltatásokat a kirendelés tartama alatt is vállalatától igényelheti. A munka irányításával összefüggő munkáltatói jogokat azonban ilyen esetben az a vállalat gyakorolja, amelyhez kirendelték. A kirendelő vállalat - felelőssége érintetlenül hagyása mellett - más munkáltatói jogokat is átruházhat, ez azonban nem terjedhet ki a dolgozó fegyelmi felelősségre vonására és ezenkívül sem áthelyezésére, illetőleg munkaviszonyának megszüntetésére. A kirendelt dolgozó - más utasítás hiányában - annak a vállalatnak a rendjéhez köteles igazodni, amelyhez kirendelték.
Munkaidő és pihenőidő
43. § (1) A munkaidő az ipar és az építőipar területén heti negyvennégy, a népgazdaság egyéb területein pedig heti negyvennyolc óra.
(2) A munkaidő heti negyven-negyvennégy óra a folyamatosan, illetőleg a naponta három vagy több műszakban termelő ipari és építőipari vállalatoknál.
(3) A munkaidő heti harminchat-negyvenkettő óra a miniszter által a munkaügyi miniszterrel és az egészségügyi miniszterrel egyetértésben meghatározott egészségre ártalmas munkakörökben.
(4) A közlekedés, továbbá a mezőgazdasági termelés és feldolgozás körében, valamint idényjellegű tevékenység vagy őrzési szolgálat ellátása esetén a miniszter heti negyvennyolc óránál hosszabb munkaidőt állapíthat meg.
44. § (1) A munkaidőbeosztást a dolgozóval két héttel előbb és legalább kétheti időtartamra kell közölni. E szabály alól a kollektív szerződés kivételt tehet, de ilyen esetben a dolgozó következő heti munkaidőbeosztását lehetőleg három nappal előbb közölni kell.
(2) Több műszakos üzemekben a dolgozók műszakbeosztását lehetőleg meghatározott időszakonként változtatni kell. A dolgozó kérésére ettől el lehet térni.
(3) A nőket terhességük negyedik hónapjának kezdetétől gyermekük egyéves koráig lehetőleg délelőtti műszakba kell beosztani.
45. § Éjszakai munka az este huszonkét órától reggel hat óráig, mezőgazdaság körében pedig este huszonegy órától reggel öt óráig terjedő időszak. Naponta három nyolcórás műszak esetén a harmadik műszakban végzett munka minősül éjszakai munkának.
46. § (1) Túlmunka a dolgozó napi munkaidejét meghaladó munka. Ha pedig a napi munkaidő előzetesen munkanapokra beosztva nincsen, a heti, havi vagy évi munkaidőkereten felül végzett munka minősül túlmunkának.
(2) A hatévesnél fiatalabb gyermekét gondozó anyának, valamint az egészségre ártalmas munkakörülmények között dolgozónak csak kivételesen rendelhető el túlmunka. Az utóbbi esetben jogszabály a túlmunka végzést korlátozhatja és el is tilthatja.
(3) Nem esik korlátozás alá a túlmunka, ha arra baleset, vagy elemi csapás megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében kerül sor. Ilyen esetben sem kötelezhetők azonban túlmunka végzésére azok, akik teljes túlmunkavégzési tilalom alatt állnak.
47. § (1) A munkaidő megszakításával kiadott munkaközi szünet, ha a kollektív szerződés másként nem rendelkezik, napi félóra.
(2) Ha a kollektív szerződés az étkezés lehetőségét a munkaidőn belül biztosítja, az e célra szolgáló szünet napi félóránál hosszabb nem lehet. Étkezés céljából nem lehet munkaközi szünetet biztosítani a munkaidőn belül azokon a napokon, amelyeken a munkaidő a négy órát nem haladja meg.
(3) A dolgozónak minden egybefüggő három és fél óra túlmunka után is biztosítani kell az étkezés lehetőségét.
48. § (1) Munkaszüneti napok: Újév (január 1.), Húsvét hétfő, Felszabadulás évfordulója (április 4.), Munka ünnepe (Május 1.), Alkotmány ünnepe (augusztus 20.), Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója (november 7.), Karácsony két napja (december 25-26.).
(2) Ha a vasárnapot a munkaszüneti naptól egy munkanap választja el, a heti pihenőnapot a közbenső munkanapon kell kiadni és az utolsó munkanapon a vállalatnál szokásos szombati munkaidőbeosztást kell alkalmazni. Ezt a rendelkezést nem kell alkalmazni azokra a dolgozókra, akik az Mt. 41. § (2) bekezdése alapján a munkaszüneti napon is rendszeresen foglalkoztathatók.
49. § A dolgozónak minden munkaviszonyban töltött két év után egy, de évenként legfeljebb tizenkét munkanap pótszabadság jár.
50. § (1) A fiatalkorú dolgozónak tizenhat éves koráig évi tizenkét munkanap, azon túl évi hat munkanap pótszabadság jár. A pótszabadság utoljára abban az évben jár, amelyben a dolgozó a tizenhatodik, illetőleg a tizennyolcadik életévét betölti.
(2) A dolgozó anyának három gyermeke után évi két, minden további gyermeke után ugyancsak két-két, de évenként legfeljebb tizenkét munkanap pótszabadság jár. A pótszabadságra jogosultság szempontjából az általa gondozott tizennyolc éven aluli és munkaviszonyban nem álló gyermekeket kell figyelembe venni.
51. § (1) A dolgozónak egészségre ártalmas munkakörben - ha erre tekintettel a munkaidőt nem csökkentették - évi tizenkét munkanapig, sugárártalomnak kitett munkakörben pedig évi huszonnégy munkanapig terjedő pótszabadság jár. Ennek feltételeit és mértékét a munkaügyi miniszter az érdekelt miniszterrel és az egészségügyi miniszterrel egyetértésben határozza meg.
(2) A bányászatban a föld alatti dolgozó részére évi tizenkét munkanapig terjedő pótszabadság jár. Ennek feltételeit és mértékét a miniszter határozza meg.
(3) A vak dolgozónak évi hat munkanap pótszabadság jár.
52. § (1) A vállalat igazgatójának és helyetteseinek évi tizenkét munkanap pótszabadság jár. Az egyéb vezetőállású és az ezekkel azonos elbírálás alá eső dolgozónak évi tizenkét munkanapig terjedő pótszabadság jár. Ennek feltételeit és mértékét a kollektív szerződés állapítja meg.
(2) A költségvetési rendszerben gazdálkodó szervek dolgozóinak munkakörük alapján járó pótszabadság feltételeit és mértékét évi tizenkét munkanapig, meghatározott tudományos munkát végző dolgozónak tizennyolc munkanapig, oktatási és nevelő munkát végző dolgozónak pedig harminchat munkanapig terjedően a munkaügyi miniszter állapítja meg.
(3) Az újságírónak, a színházak, az önálló művészegyüttesek és zenekarok éves vagy határozatlan időre szóló szerződésű művészeti és filmgyárak vezető művészeti dolgozójának a pótszabadságát évi tizenkét munkanapig terjedően a miniszter állapítja meg. A sportedzőnek évi hat munkanap pótszabadság jár.
53. § (1) A tartósan külföldön szolgálatot teljesítő dolgozókat évi tizenkét munkanap pótszabadság illeti meg, amelybe a haza- és az állomáshelyre történő visszautazás nem számít be.
(2) Az építőipari dolgozó részére, ha a rendes szabadságát télen veszi igénybe, azon felül évi hat munkanap téli pótszabadság jár. Ennek részletes feltételeit a miniszter határozza meg.
54. § A jutalomszabadság évente tizenkét munkanapnál hosszabb nem lehet.
55. § (1) A pótszabadság csak egyféle címen jár. A fiatalkorúaknak, az egészségre ártalmas munkakörülmények között dolgozóknak, továbbá a föld alatti bányászoknak járó pótszabadságot a munkaviszony alapján járó pótszabadsággal együtt évi tizenkét munkanap mértékéig össze kell számítani. Egyéb esetben a dolgozó, ha egyidejűleg többféle címen illeti meg pótszabadság, a kedvezőbb mértékű pótszabadságra jogosult.
(2) A többgyermekes anyák és a vak dolgozók pótszabadsága, az építőipari dolgozók téli pótszabadsága, valamint a jutalomszabadság a dolgozót az egyéb címen járó pótszabadságon felül és az évi tizenkét munkanapos határon túlmenően is megilleti.
56. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. Munkatorlódás, betegség vagy más akadály esetén a szabadságot később, az akadályoztatás megszűntétől számított harminc napon belül kell kiadni. A kollektív szerződés eltérő határidőt is előírhat.
(2) Ha a munkaviszony évközben kezdődött, a szabadság arányos része jár.
(3) A szabadság kiadásának időpontját a vállalat határozza meg. Ennél a dolgozók kívánságára a lehetőségekhez képest figyelemmel kell lenni. A dolgozó munkaviszonya első hat hónapjában szabadság kiadását nem igényelheti.
57. § (1) A terhes, illetőleg a szülő nőt húsz hét szülési szabadság illeti meg. Ez rendellenes szülés esetén - szakorvosi javaslatra - négy héttel meghosszabbítható. A szülési szabadságból négy hetet a szülés előtt kell kiadni; ettől a dolgozó nő kérésére el lehet tekinteni, ha az a szakorvos véleménye szerint egészségének veszélyeztetésével nem jár.
(2) A dolgozó nő kérelmére a vállalat a szülési szabadság letelte után a gyermek gondozása céljából harmadik életéve betöltéséig, a gyermek betegsége tartamára pedig az otthoni ápolás érdekében a gyermek tízéves koráig fizetésnélküli szabadságot köteles biztosítani. A fizetésnélküli szabadság a gyermekét egyedül nevelő apát is megilleti.
(3) A szülési szabadság, valamint a fizetésnélküli szabadság tartama alatt a társadalombiztosítási, illetőleg a gyermekgondozási segélyre vonatkozó szabályok szerint, jár a dolgozó nő részére ellátás.
58. § A dolgozó nőnek a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer háromnegyed óra, ezt követően a kilencedik hónap végéig egyszer háromnegyed óra munkaidő-kedvezmény jár. Ez a munkaidő-kedvezmény a napi négy-hat órában foglalkoztatottakat csak az első hat hónapban és naponta egyszer illeti meg. Ikrek esetén a munkaidő-kedvezmény az ikrek számának megfelelő mértékben jár. A munkaidő-kedvezmény a dolgozó nő kérelmére a munkaidő kezdetén vagy végén egyszerre is kiadható, annak tartama munkaidőnek számít és arra átlagkereset jár.
59. § Annak a dolgozó nőnek és gyermekeit egyedül nevelő apának, aki legalább két tizennégy évesnél fiatalabb gyermekét gondozza - kérelmére - a háztartás ellátása érdekében havonként egy fizetésnélküli szabadnapot kell engedélyezni.
60. § A munkája mellett továbbtanuló dolgozót fizetett munkaidő-kedvezmény, tanulmányi szabadság és utazási költségtérítés illeti meg a munkaügyi miniszter által a művelődésügyi miniszterrel, egyetértésben meghatározott szabályok szerint.
A munka díjazása és a dolgozók részére járó egyéb juttatások
61. § (1) A dolgozó személyi alapbérét, illetőleg a munka besorolásától függő bérrendszerek meghatározásának alapjául szolgáló bértételeket (bértarifákat) és az azokba történő besorolás feltételeit a munkaügyi miniszter a miniszterrel egyetértésben állapítja meg.
(2) Ha a dolgozó kivételes elméleti, vagy gyakorlati képzettséget igénylő munkakörben kiváló eredménnyel működik, a részére előírt bértételnél magasabb összegű személyi alapbérben is részesülhet (személyi fizetés).
62. § (1) A munkabért időbérben, vagy teljesítménybérrendszerben, illetőleg a kettő összekapcsolása útján lehet meghatározni.
(2) A dolgozók egyes csoportjaira vonatkozó bérrendszereket, bérformákat és a munka díjazásának egyéb feltételeit a kollektív szerződés határozza meg. Ezekre jogszabály kötelező előírást adhat.
(3) Ahol annak előfeltételei megteremthetők, a bérezési feltételeknek teljesítménykövetelményeken kell alapulniok. A teljesítménykövetelmény meghatározható munkanorma formájában, vagy egyéb mennyiségi és minőségi mutatókkal.
63. § (1) Teljesítménykövetelményként olyan munkanormát kell alkalmazni, amelyet az adott munkakör ellátására szakmailag és élettanilag (szellemileg, fizikailag) alkalmas és a szükséges begyakorlottsággal rendelkező átlagos képességű dolgozó, illetve csoport, a munka során az előírásoknak megfelelően biztosított műszaki, szervezési, egészségügyi és biztonsági feltételek mellett, az előírt napi munkaidő esetén, a minőségi, gazdaságossági, valamint egészségvédelmi és biztonsági követelmények megtartásával tartósan teljesíteni tud. Ha a munkanorma alapjául szolgáló feltételek (műszaki, szervezési stb.) átmenetileg nem biztosíthatók, vagy ha kellően megalapozott munkanormák nincsenek, illetőleg a dolgozónak még nincs meg az új munka végzéséhez szükséges begyakorlottsága, ideiglenes normát lehet alkalmazni.
(2) A munkanormákat a vállalat határozza meg. A vállalat felügyeleti szerve irányelvként szolgáló normaalapokat és normákat állapíthat meg. A munkanormát alkalmazása előtt munkautalványon, kifüggesztés útján, vagy más alkalmas módon írásban az érintett dolgozók tudomására kell hozni és arról naprakész nyilvántartást kell vezetni. Ha a korábbi munkanorma megváltoztatására kerül a sor, a megváltoztatás indokait is az érintett dolgozók tudomására kell hozni.
(3) A munkanormák bevezetésének és megváltoztatásának rendjét - ideértve azok megváltoztatásának feltételeit és gyakoriságát, továbbá az ideiglenes norma alkalmazásának leghosszabb tartamát is -, valamint a vállalati és a vállalati szakszervezeti szervek ezzel kapcsolatos együttműködésének szabályait, a kollektív szerződésben kell rögzíteni.
(4) Ezeket a rendelkezéseket a munkanormán kívüli teljesítménykövetelményekre is megfelelően alkalmazni kell.
64. § (1) Ha a dolgozó a teljesítménykövetelmény megállapítását vagy megváltoztatását sérelmesnek tartja, panasszal a teljesítménykövetelmény megállapítójához közvetlen felettese útján fordulhat. A közvetlen felettesnek a panaszt véleményével együtt a benyújtást követő munkanapon a teljesítménykövetelmény megállapítójához kell továbbítania, aki három napon belül köteles dönteni.
(2) A teljesítménykövetelmény megállapítója döntésének felülbírálását lehet kérni közvetlen felettesétől. Ez a kérelmet a megfelelő szakszervezeti szerv meghallgatása mellett nyolc nap alatt bírálja el.
(3) Ha a dolgozó a panaszt, illetőleg a felülbírálás iránti kérelmét szóban terjeszti elő, azt írásban rögzíteni kell. A döntésről a dolgozót írásban kell értesíteni.
(4) Ha a teljesítménykövetelményt a vállalat igazgatója hagyta jóvá, felülbírálási kérelemnek nincs helye.
65. § Bérpótlék állapítható meg, ha a dolgozó különleges helyen, az általában szokásos munkaidő-beosztástól eltérő időben, meghatározott beosztásban, vagy egyéb különleges, illetőleg kedvezőtlen körülmények között végzi a munkáját és a munkabér feltételeinek megállapításánál, illetőleg a reá vonatkozó teljesítménykövetelmények meghatározásánál ez nem vették figyelembe. A bérpótlék feltételeit és mértékét a kollektív szerződés állapítja meg. Jogszabály egyes bérpótlékokra kötelező előírásokat adhat.
66. § (1) A jubileumi jutalom a dolgozó egyhavi alapbére.
(2) A dolgozó nyugdíjazásának évében esedékessé váló jubileumi jutalmat a nyugdíjazáskor ki kell fizetni. A negyven-, illetőleg ötvenéves munkaviszonnyal járó jubileumi jutalmat akkor is ki kell fizetni, ha a dolgozónak nyugdíjazásakor legalább harmincöt, illetőleg negyvenöt évi munkaviszonya van.
67. § (1) A munkabért, ideértve a részfizetést is, a pénzügyminiszter által meghatározott bérfizetési napokon, kell kifizetni.
(2) Ha a munkaviszony egy hónapnál rövidebb ideig tart, a munkabért hetenként vagy a munkaviszony végén kell elszámolni és kifizetni.
68. § (1) A munkabér vagy egyéb díjazás téves kifizetése esetén a dolgozót erről harminc, a kollektív szerződésben meghatározott esetekben hatvan napon belül írásban kell értesíteni. Ennek elmulasztása esetében a dolgozó visszafizetésre csak akkor kötelezhető, ha a kifizetés helytelenségéről tudott vagy a téves kifizetést maga idézte elő.
(2) A visszafizetésre kötelező határozat ellen benyújtott panasznak halasztó hatálya van.
69. § A munkabérből való levonásokra a bírósági végrehajtás szabályait kell alkalmazni. A levonások szempontjából a dolgozónak az átlagkeresetébe beszámító minden díjazása a munkabérrel esik egy tekintet alá.
70. § (1) A vállalatot megillető kártérítést vagy egyéb tartozást a dolgozó munkabéréből kell levonni.
(2) Ha a dolgozó a vállalattal már nincsen munkaviszonyban, a vállalat a kártérítésen kívüli egyéb tartozásnak megfizetésére írásban felszólíthatja. A felszólításnak tartalmaznia kell a tartozás összegét, jogcímét, továbbá azt a figyelmeztetést, hogy a dolgozó a felszólítás ellen a kézbesítéstől számított tizenöt nap alatt a munkaügyi döntőbizottsághoz panasszal élhet. A panasszal meg nem támadott felszólításnak a jogerős határozattal egyenlő hatálya van.
71. § (1) Ha a pénzfizetésre kötelezett dolgozó más vállalatnál munkaviszonyba lépett, termelőszövetkezeti tag lett, illetőleg nyugellátásban vagy egyéb rendszeresen visszatérő járandóságban részesül, a vállalat a követelés alapjául szolgáló jogerős határozatot e szervnek megküldi. Egyúttal felhívja, hogy ennek alapján az összeget a vállalat, illetőleg járandóságot folyósító szerv a kötelezett munkabéréből (járandóságából) vonja le és utalja át.
(2) A vállalat a fizetésre kötelező jogerős határozat alapján a dolgozó lakhelye szerint illetékes járásbíróságtól végrehajtási lap kiállítását kérheti, ha
a) a dolgozó a kárt szándékosan okozta, vagy
b) a dolgozó tartozásának behajtása munkabéréből vagy egyéb járandóságából való levonás útján aránytalanul hosszú ideig tartana vagy
c) a dolgozó új munkahelye a vállalat előtt ismeretlen.
72. § A hozzájárulások és a juttatások feltételeit és mértékét a kollektív szerződés állapítja meg. A munkaügyi miniszter kötelező szabályokat adhat ki.
73. § (1) A munkaruha és a formaruha juttatásra jogosító munkaköröket, a dolgozókat ezekben megillető ruhafajtákat, a juttatási időket, valamint a juttatás egyéb feltételeit a kollektív szerződésben kell meghatározni.
(2) A munkaruha és a formaruha a juttatási idő eltelte után a dolgozó tulajdonába megy át. Ha a munkaviszony korábban megszűnik, a kollektív szerződés rendelkezései irányadóak a visszaszolgáltatás vagy a dolgozó részéről történő megváltás tekintetében.
(3) A vállalat a munkaruha és a formaruha helyett pénzbeli megváltást nem adhat.
(4) Az egyenruha juttatás szabályait - a munkaügyi miniszterrel egyetértésben megállapított elvek alapján - a miniszter határozza meg.
Az egészség és testi épség védelme
74. § Az egészséges és biztonságos munkavégzés, biztosítása érdekében a Szakszervezetek Országos Tanácsa - egészségügyi vonatkozásban az egészségügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben - a használatbavételt, különösen az új létesítményeket, előzetes felülvizsgálathoz és jóváhagyáshoz kötheti.
75. § (1) Az egyes munkahelyeken alkalmazandó védőberendezéseket, valamint az egyéni védőeszközöket és felszereléseket - ha erről jogszabály vagy óvórendszabály nem rendelkezik - a vállalati munkavédelmi szabályzat határozza meg. A Szakszervezetek Országos Tanácsa az egészségügyi miniszterrel és a miniszterrel egyetértésben egyes védőberendezések alkalmazását, illetve egyes egyéni védőeszközök, illetőleg védőfelszerelés-fajták használatát elrendelheti.
(2) A védőöltözet és az egyéni védőeszköz, továbbá a védőétel és a védőital juttatásának szabályait az egészségügyi miniszter a munkaügyi miniszterrel egyetértésben állapítja meg.
(3) A védőintézkedés foganatosítása helyett pénzbeli megváltást fizetni nem szabad.
(4) Ha a dolgozó az előírt és részére biztosított védőberendezést, védőeszközt stb. figyelmeztetés ellenére nem használja, a munkavégzéstől el kell tiltani. A munkavégzés nélkül eltöltött időre a dolgozónak munkabér nem jár.
76. § A vállalat, ha a munkakörülményeik indokolják, köteles a dolgozók részére tisztálkodási eszközökről és szerekről gondoskodni. Ennek feltételeit a vállalati munkavédelmi szabályzatban kell meghatározni.
77. § A vállalat köteles műszaki-gazdasági feladataival összhangban az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeinek fejlesztéséről gondoskodni. Ennek során köteles az egészséges és biztonságos munkavégzés korszerű követelményeinek meg nem felelő létesítmények megfelelő átalakításáról is intézkedni. Erre tervet kell készítenie.
78. § (1) Annak érdekében, hogy a dolgozók az egészséges és biztonságos munkavégzés szabályait már a munkaviszonyba lépés előtt megismerhessék, ezeket a képzés során - az oktatási intézmény jellegének megfelelően - oktatni kell. Az oktatás módját az oktatási intézmény felett felügyeletet gyakorló miniszter az egészségügyi miniszterrel egyetértésben szabályozza.
(2) A vállalatnak meg kell szerveznie a dolgozók egészségvédelmi és baleset-elhárítási oktatását. Az oktatás anyagára és módjára vonatkozó részletes szabályokat, ideértve meghatározott munkakörökben, illetőleg esetekben az oktatott anyagból vizsga letételére való kötelezést is, az egészségügyi miniszterrel egyetértésben a Szakszervezetek Országos Tanácsa határozza meg.
(3) Ha a dolgozó az egészségvédelmi és baleset-elhárítási oktatáson figyelmeztetés ellenére saját hibájából nem vesz részt, illetőleg az előírt egészségvédelmi és biztonsági vizsgát nem teszi le, a munkakörében történő további munkavégzéstől el kell tiltani. A munkától eltiltott dolgozó részére a munkavégzés nélkül eltöltött időre munkabér nem fizethető.
(4) A vállalaton belüli egészségvédelmi és baleset-elhárítási oktatást munkaidő alatt kell megtartani. Az oktatás, illetőleg a vizsga miatt kieső időre átlagkereset jár.
79. § (1) Ha a munkakörülményekre tekintettel a dolgozó egészségét veszély fenyegeti, valamint, ha a forgalom biztonsága vagy egyéb közérdek megkívánja, a dolgozót meghatározott időközönként orvosi vizsgálatra kell küldeni. A vizsgálaton résztvett dolgozó további foglalkoztatása felől a vizsgálat eredményétől függően kell intézkedni.
(2) Ha a dolgozó a vizsgálaton figyelmeztetés ellenére saját hibájából nem vesz részt, betöltött munkakörében való további munkavégzéstől a vizsgálaton való megjelenéséig el kell tiltani és erre az időre részére munkabér nem fizethető.
(3) Az orvosi vizsgálat díjtalan, az azon való részvétel miatt elvesztett munkabért és a felmerült költségeket a dolgozó részére meg kell téríteni.
(4) Azokat az eseteket, amikor a dolgozó foglalkoztatása tilos, továbbá azokat, amikor előzetes vagy időszakos orvosi vizsgálat szükséges, az egészségügyi miniszter a miniszterrel egyetértésben határozza meg. Az orvosi vizsgálatok rendjét az egészségügyi miniszter szabályozza.
80. § Az egészségügyi miniszter által meghatározott vállalatoknál a dolgozók egészségügyi ellátását üzemi egészségügyi szolgálat biztosítja. Ennek megszervezéséről és felügyeletéről az egészségügyi miniszter gondoskodik.
81. § (1) A vállalat igazgatója az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosításáról, illetőleg a munkakörülmények fejlesztésére elhatározott intézkedések végrehajtásáról meghatározott időközönként megtartott szemlén maga is köteles meggyőződni.
(2) A szemle megtartásának rendjét a vállalati munkavédelmi szabályzat határozza meg.
(3) Olyan vállalatnál, ahol a munka végzése baleset, foglalkozási betegség vagy más egészségi károsodás veszélyével jár, az üzem jellegének megfelelő biztonsági és üzem-egészségügyi képzettségű személyt (személyeket) kell a biztonsági feladatok ellátására, illetőleg irányítására kijelölni (pl. biztonsági megbízott, munkavédelmi iroda). Erre vonatkozólag a felügyeleti szerv a szakszervezettel egyetértésben rendelkezik.
82. § (1) A kivizsgálás, valamint a balesetek és a foglalkozási megbetegedések bejelentésének rendjét a Szakszervezetek Országos Tanácsa az egészségügyi miniszterrel egyetértésben szabályozza.
(2) Az üzemi balesetek statisztikai nyilvántartásának és adatszolgáltatásának rendjét a Központi Statisztikai Hivatal elnöke az egészségügyi miniszterrel egyetértésben szabályozza.
83. § (1) Az egészséges és biztonságos munkakörülmények biztosításával kapcsolatos tevékenység irányítására és összehangolására - a törvény és a Minisztertanács által kiadott rendelkezések keretei között - a Szakszervezetek Országos Tanácsa jogosult. A feladatot a hozzátartozó területen a felügyeleti szerv gyakorolja.
(2) Az egészséges és biztonságos munkavégzésre vonatkozó szabályok megtartásának ellenőrzése, valamint az ellenőrzés megszervezése és irányítása a Szakszervezetek Országos Tanácsa jogkörébe tartozik.
(3) Az Egészségügyi Minisztérium és más állami szervek külön jogszabályban meghatározott körben végzik az ellenőrzés szervezését és irányítását.
84. § (1) A Szakszervezetek Országos Tanácsa által meghatározott szakszervezeti ellenőrző szerv tagja (munkavédelmi felügyelő):
a) az illetékességi körébe tartozó vállalatoknál bármely időben - ha jogszabály másként nem rendelkezik, minden külön engedély nélkül - ellenőrzést tarthat;
b) a vállalat igazgatóját a munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütköző, általa észlelt hiányosság záros határidőn belüli megszüntetésére kötelezheti;
c) az egészségvédelmi és biztonsági szabályok megszegésével, illetőleg az előírt baleset-elhárítási és egészségvédelmi oktatás mellőzésével foglalkoztatott egyes dolgozók további foglalkoztatását megtilthatja;
d) a dolgozót közvetlenül fenyegető veszély elhárításáig a vállalat (üzemrész, gép stb.) működésének felfüggesztését elrendelheti. A felfüggesztést egész üzem vagy üzemrész esetében a miniszter, egyéb esetben a közvetlen felügyeleti szerv vezetője írásbeli utasítással saját felelősségére feloldhatja;
e) az egészségvédelmi és biztonsági szabályok megszegéséért felelős dolgozóval szemben háromezer forintig terjedő pénzbírságot szabhat ki;
f) kezdeményezheti büntető, szabálysértési, fegyelmi vagy jogszabályban előírt megfelelő más eljárás lefolytatását.
(2) A Szakszervezetek Országos Tanácsa határozza meg, hogy az előzőek szerinti jogkör a szakszervezeti ellenőrző szervezeten belül hogyan oszlik meg.
(3) A vállalat köteles a munkavédelmi felügyelőnek az ellenőrzés érdekében szükséges felvilágosítást megadni, iratot, vagy egyéb anyagot rendelkezésre bocsátani.
(4) A munkavédelmi felügyelő a tudomására jutott állami és szolgálati, illetőleg üzemi titkot köteles megőrizni. Állami és a szolgálati titok megőrzésére vonatkozó kötelezettségének megszegése esetén a büntetőjogi rendelkezések szerint is felelős.
85. § Ha a munkavédelmi felügyelő intézkedése következtében a dolgozó munkát nem végez, a kiesett időre átlagkeresetét a vállalatnak meg kell térítenie, kivéve, ha az intézkedésre a dolgozó felróható magatartása adott okot. Utóbbi esetben a dolgozó részére munkabér nem fizethető.
86. § (1) A munkavédelmi felügyelő intézkedése ellen a vállalat igazgatója, illetőleg a pénzbírsággal sújtott dolgozó panasszal élhet a Szakszervezetek Országos Tanácsa által meghatározott szakszervezeti szervnél. A panasznak az intézkedés végrehajtására nincs halasztó hatálya.
(2) A pénzbírságot a vállalat köteles a dolgozó munkabéréből levonni, illetőleg ha erre nincs mód, a hátralékos összeget ugyanúgy kell behajtani, mint a dolgozó munkaviszonyból eredő tartozását. A pénzbírságból befolyt összeg felhasználásáról a Szakszervezetek Országos Tanácsa intézkedik.
Fegyelmi felelősség
87. § (1) Az Mt. 55. § (1) bekezdésének c) pontja alapján büntetésként kiszabható:
a) a természetbeni juttatás, kedvezményes beszerzés, a prémium és a részesedési alapból járó évvégi juttatás külön-külön, vagy együttesen történő csökkentése, illetőleg megvonása legfeljebb egy évre;
b) az a) pontban nem említett juttatás és kedvezmény legfeljebb egy évre történő csökkentése vagy megvonása, ha munkaviszonyra vonatkozó szabály azt nem zárja ki. Ezek körét a kollektív szerződésben fel kell tüntetni;
c) személyi fizetés vagy a bérrendszerben meghatározott soron kívüli előléptetés visszavonása;
d) a szolgálati cím, vagy a rangfokozat megvonása és
e) a vállalat által adományozott elismerő jelvény, cím vagy oklevél visszavonása.
(2) Kollektív szerződés előírhatja, hogy elbocsátás és áthelyezés büntetéssel a felsorolt kedvezmények és juttatások közül egyesek csökkentése, illetőleg megvonása együtt jár.
88. § (1) A személyi alapbér csökkentés és áthelyezés büntetés mind határozott, mind pedig határozatlan időre kiszabható.
(2) A dolgozót lehetőleg olyan munkakörbe kell áthelyezni, amelyben a szaktudását, illetőleg szakmai tapasztalatait hasznosíthatja.
(3) Elbocsátás büntetés jogerőre emelkedése után három évig mindazokban az esetekben, amikor munkaviszonyra vonatkozó szabály a munkaviszonyban töltött idő figyelembevételét írja elő (pl. hosszabb felmondási idő, munkaviszony alapján járó pótszabadság, jubileumi jutalom. stb.), az elbocsátás előtti időt számításon kívül kell hagyni.
(4) Ha a fegyelmi büntetés végrehajtása felfüggesztésének ideje sikeresen eltelt, úgy kell tekinteni, mintha a dolgozó fegyelmi büntetésben nem részesült volna. Ha viszont ez idő alatt elkövetett cselekmény miatt újabb jogerős büntetést szabtak ki, a felfüggesztett büntetést is végre kell hajtani.
89. § (1) Súlyos fegyelmi büntetés a kedvezmény és juttatás csökkentése és megvonása, valamint a személyi alapbér csökkentése, ha a kiszabott büntetés összkihatása az ezer forintot meghaladja, továbbá a szolgálati cím vagy rangfokozat megvonása, a vállalat által adományozott elismerő jelvény, cím, vagy oklevél visszavonása, végül az áthelyezés és az elbocsátás.
(2) A dolgozó a büntetés jogerőre emelkedése után elbocsátás esetén három évig, áthelyezés esetén két évig, egyéb súlyos fegyelmi büntetés esetén pedig egy évig áll a büntetés hatálya alatt. Ha azonban a dolgozó a büntetés hatályának megszűnése előtt jogerősen újabb súlyos büntetést kapott, az új büntetésre előírt határidővel az összes büntetésének hatálya meghosszabbodik.
(3) A büntetés hatályának ideje alatt a büntetésről a dolgozó köteles számot adni, a vállalat pedig azt köteles a munkaviszony megszűnése esetén a dolgozót alkalmazó új vállalat tudomására hozni.
(4) Ha a dolgozó a fegyelmi büntetés hatályának tartama alatt munkahelyet változtat, a határidő eltelte előtti mentesítéséhez az új vállalat köteles a büntetést kiszabó vállalat véleményét előzetesen kikérni.
90. § (1) A fegyelmi eljárás során a dolgozóval közölni kell a kötelezettségszegés elkövetésével kapcsolatos megállapításokat és azok bizonyítékait. Módot kell részére adni, hogy azokra észrevételt tehessen és további bizonyítást javasolhasson. Lehetővé kell számára tenni, hogy az ügy iratait megtekinthesse. A dolgozó védekezéséről és a lefolytatott bizonyításról jegyzőkönyvet kell felvenni.
(2) Ha a fegyelmi jogkör gyakorlója által történt személyes meghallgatás nem az (1) bekezdésben megjelölt eljárás során történik, ennek megtörténtét és a dolgozó által ez alkalommal előadottak lényegét az ügy irataira rá kell vezetni.
(3) Ha a dolgozó tartós akadályoztatása miatt szóbeli meghallgatására a fegyelmi eljárás jelentős mértékű elhúzódása nélkül nem kerülhet sor, a kötelezettségszegés elkövetésével kapcsolatos megállapításokat és azok bizonyítékait vele írásban kell közölni és megfelelő határidő kitűzésével fel kell szólítani, hogy védekezését terjessze elő.
(4) A fegyelmi határozat meghozatalát nem akadályozza, ha a dolgozó alapos ok nélkül a szóbeli meghallgatáson nem jelenik meg, vagy írásbeli védekezését a megjelölt határidőn belül nem terjeszti elő.
91. § (1) A fegyelmi eljárás alá vont dolgozót legfeljebb egy hónapra állásából fel lehet függeszteni, ha jelenléte a tényállás tisztázását gátolná, vagy a kötelezettségszegés súlyára és jellegére tekintettel a munkafegyelem fenntartása a munkahelytől való távol tartását indokolja. Elbocsátás büntetéssel - a határozat jogerőre emelkedéséig - a felfüggesztés együtt jár.
(2) A felfüggesztést, ha annak indoka már nem áll fenn, azonnal meg kell szüntetni. E nélkül is megszűnik - az elbocsátással együttjáró felfüggesztés kivételével - a fegyelmi határozat kézbesítésekor.
92. § (1) A felfüggesztés idejére a dolgozót átlagkeresete illeti meg. Ennek legfeljebb ötven százalékát egy hónapra vissza lehet tartani. A teljes átlagkeresetet vissza kell tartani az elbocsátást kimondó fegyelmi határozat kézbesítésétől kezdve, annak jogerőre emelkedéséig.
(2) A visszatartott összeget a fegyelmi határozat jogerőre emelkedése után ki kell fizetni. Nem kerülhet erre sor, ha a dolgozó elbocsátását kimondó fegyelmi határozat vált jogerőssé, kivéve, ha végrehajtását felfüggesztették. Ha pedig a dolgozót fegyelmi büntetésként alacsonyabb munkabérrel járó munkakörbe helyezték, vagy a fegyelmi büntetés következtében munkabére egyébként csökkent, a visszatartott összeget az új munkabér alapulvételével kell kifizetni.
(3) Nem jár átlagkereset a felfüggesztés azon időtartamára, amelyre a dolgozó akkor sem kapna munkabért, ha felfüggesztésére nem került volna sor.
93. § (1) A fegyelmi eljárás mellőzésével a kedvezmények és juttatások közül csak a 87. § (1) bekezdésének a)-b) pontjában foglalt büntetések szabhatók ki.
(2) A kedvezmény és juttatás megvonása, illetőleg csökkentése, vagy a személyi alapbér csökkentése esetén a büntetés összkihatása a dolgozó havi átlagkeresetének tíz százalékát nem haladhatja meg.
(3) A fegyelmi eljárás mellőzésével egy naptári évben kiszabott büntetések együttes összege a dolgozó havi átlagkeresete felét nem haladhatja meg.
(4) A kollektív szerződés előírhatja, hogy igazolatlan késés és mulasztás esetén a 87. § (1) bekezdésének a)-b) pontjában megjelölt büntetések - a kollektív szerződésben meghatározott mértékben - az igazolatlan késéssel és mulasztással külön intézkedés nélkül együtt járnak. Erre az esetre a (2)-(3) bekezdésben megjelölt korlátok nem vonatkoznak.
94. § (1) A fegyelmi határozatot és a fegyelmi eljárás mellőzésével kiszabott büntetést az ellene benyújtott panasz jogerős elbírálásáig végrehajtani nem szabad. Ha azonban a dolgozó a panasz benyújtására megállapított határidő eltelte vagy a panasz jogerős elintézése előtt a munkaviszonyát megszünteti, a határozat azonnal végrehajthatóvá válik.
(2) Az elbocsátást kimondó fegyelmi határozatot a szülési szabadság tartama alatt végrehajtani nem szabad.
(3) Ha jogszabály rendelkezése szerint a fegyelmi eljárás lefolytatása kötelező, azzal egyenértékű a fegyelmi eljárás mellőzésével kiszabott büntetés is.
(4) A vállalat a dolgozót korábbi munkaviszonyában elkövetett kötelezettségszegése miatt - a korábbi vállalat kérésére, a reá irányadó elévülési időn belül - felelősségre vonhatja.
Anyagi felelősség
95. § (1) Gondatlan károkozás esetében a kártérítés összege a dolgozó havi átlagkeresetének tizenöt százalékát a következő esetekben haladhatja meg:
a) A dolgozó havi átlagkeresetének ötven százalékával felel, ha a kár a foglalkozási szabályok, valamint a gyártásra, árukezelésre vagy minőségi átvételre vonatkozó előírások súlyos megsértésének következménye. A kollektív szerződés ilyen mértékű felelősséget írhat elő a harminc napon belüli harmadik vagy további gondatlan károkozás esetére. Az ezekben az esetekben érvényesíthető kártérítés összege azonban egy naptári éven belül nem haladhatja meg a dolgozó évi átlagkeresete egynegyedét.
b) Másfél havi átlagkeresetével felel a kollektív szerződésben meghatározott felelős beosztású dolgozó, ha a kárt termelési, gazdálkodási vagy ellenőrzési feladatai ellátása körében okozta.
c) A dolgozó a gondatlan bűncselekménnyel okozott kárért három havi, ha pedig a büntetőbíróság szabadságvesztés-büntetésre ítélte, egyévi átlagkeresetével felel.
d) A pénzintézet pénztári számfejtője és ellenőre a teljes kárért felel a számfejtés körében előidézett vagy az ezzel összefüggő ellenőrzés elmulasztásával vagy hiányos teljesítésével okozott kárért.
(2) A három havi munkabér erejéig terjedő felelősség alkalmazása szempontjából gondatlan bűncselekménnyel okozott a kár akkor is, ha
a) bíróság a dolgozóval szemben a tárgyaláson figyelmeztetést (Btk. 60. §) alkalmazott;
b) a szabálysértési hatóság a dolgozót marasztaló határozatot hozott;
c) a bíróság, a szabálysértési hatóság, az ügyészség, vagy az utóbbi jóváhagyásával a nyomozó hatóság kisebb súlyú bűntett, illetőleg szabálysértés miatt az ügyet társadalmi bírósági vagy fegyelmi eljárásra utalta és ennek során a dolgozó vétkességét a cselekmény elkövetésében megállapították, valamint ha vele szemben fegyelmi eljárás mellőzésével szabtak ki büntetést.
(3) Ha a (2) bekezdés c) pontjában említett társadalmi bírósági vagy fegyelmi eljárást a dolgozó munkaviszonyának megszűnése miatt nem lehet lefolytatni, illetőleg emiatt fegyelmi eljárás mellőzésével büntetés kiszabására nem kerülhetett sor, a munkaügyi vitát intéző szerv dönti el, hogy a kár a felelősség mértéke szempontjából gondatlan bűncselekménnyel okozottnak minősíthető-e. Ugyanez a szabály irányadó akkor is, ha a büntetőeljárást valamely gátló ok miatt - ideértve a figyelmeztetés alkalmazásának a (2) bekezdés a) pontjában nem említett eseteit is - lefolytatni nem lehetett.
96. § (1) A dolgozót az Mt. 58. §-ában meghatározott felelősség akkor terheli, ha a dolgot (szerszám, termék, áru, anyag, üzemanyag stb.) jegyzék vagy elismervény alapján vette át. Enélkül is terheli a felelősség az általa kezelt pénz, értékpapír és egyéb értéktárgy tekintetében a pénztárost, a pénzkezelőt vagy értékkezelőt.
(2) Ha a megőrzésre átadott dolgok megrongálódása folytán keletkezett a kár, a dolgozó felelősségét a vétkességi felelősségre megállapított szabályok szerint kell elbírálni, de ebben az esetben a vétlenség bizonyítása a dolgozót terheli.
(3) A raktárak és a kereskedelmi egységek dolgozóinak a leltárhiányért fennálló felelősségét külön jogszabály rendezi.
97. § A kár összegének meghatározásánál a megrongált dolgok kijavítására fordított kiadást - ideértve az üzemviteli költséget is - és a kijavítás ellenére még fennmaradó esetleges értékcsökkenés mértékét, ha a dolog megsemmisült vagy használhatatlanná vált, a beszerzési értéket a dolog jogtalan eltulajdonítása esetén pedig a fogyasztói árat kell figyelembe venni. A hiányzó dolog értékét a fogyasztói ár, ha azonban a dolognak fogyasztói ára nincs, a beszerzési érték alapulvételével kell megállapítani.
98. § (1) A vállalat a dolgozót akkor is kötelezheti kártérítésre, ha munkaviszonya időközben megszűnt.
(2) Mérséklésnek általában nincsen helye, ha a károkozásból a dolgozó vagyoni előnyhöz jutott vagy a károkozás egyébként szándékosan történt. A megőrzésre átadott dolgokért fennálló felelősség körében mérséklés alkalmazásának csak rendkívül méltánylást érdemlő esetben van helye.
(3) Ha a dolgozó személyi körülményei indokolják, a kártérítésnek részletekben történő megfizetése is engedélyezhető.
(4) A kártérítést megállapító határozat ellen benyújtott panasznak halasztó hatálya van.
99. § (1) A munkavégzéssel együttjáró - a 67/1958. (XII. 24.) Korm. rendelet mellékletében meghatározott - foglalkozási megbetegedésért a vállalat kártérítéssel nem tartozik, ha bizonyítja, hogy annak bekövetkezése működési körén belül is elháríthatatlan volt.
(2) A baleseten és foglalkozási megbetegedésen kívül egyéb megbetegedésért a vállalatot kártérítési kötelezettség nem terheli.
(3) Az egészség és testi épség sérelmével kapcsolatban okozott és megtérítési kötelezettség alá eső károk körét, kiszámításának módját, valamint a felelősség érvényesítésének részletes szabályait a munkaügyi miniszter az igazságügyminiszterrel és az egészségügyi vonatkozású kérdésekben az egészségügyi miniszterrel egyetértésben határozza meg.
100. § (1) A vállalat a dolgozó dolgaiban a munkaviszony keretében okozott kárért vétkességére tekintet nélkül akkor felel, ha
a) öltözőjében, illetőleg megőrzőjében vagy az általa erre a célra kijelölt más helyen elhelyezett dolgokban keletkezett, továbbá ha
b) az olyan balesettel kapcsolatban következett be, amelyért a vállalat kártérítéssel tartozik.
(2) A dolgozó munkahelyre bevitt egyéb dolgaiért a vállalat csak vétkessége esetén felel. Vétlenségét a vállalat köteles bizonyítani. Olyan ruházati és személyi felszerelési tárgyak tekintetében, amelyeket a dolgozó munka közben is rendszerint magánál tart, a kollektív szerződés a vállalat által a munkaviszony keretében okozott kár esetére a vétkesség nélküli felelősséget is előírhatja.
(3) A vállalat előírhatja a munkahelyre bevitt dolgok megőrzőben, öltözőben való elhelyezését. Ugyancsak előírhatja a bevitel bejelentését, különösen, ha a dolog a szokásosnál nagyobb értéket képvisel. Megtilthatja, korlátozhatja, illetőleg feltételhez kötheti a dolgok bevitelét. Nem teheti ezt meg a munkába járáshoz szükséges szokásos ruházati és személyi felszerelési tárgyak tekintetében. Ha a dolgozó a vállalat rendelkezését megszegi, az e körben keletkezett kárért - a szándékos károkozás esetét kivéve - a vállalat felelősséggel nem tartozik.
A munkaügyi viták eldöntése
101. § A vállalattal munkaviszonyban álló dolgozónak feladatterv, pályázat, szerződés alapján vagy újítás címén járó anyagi elismerésével kapcsolatban felmerült vitáit, ha olyan, személy szerepel társszerzőként, aki a vállalattal nem áll munkaviszonyban, a polgári eljárás szabályai szerint kell elbírálni.
102. § (1) Munkaügyi döntőbizottságot kell alakítani minden olyan vállalatnál, valamint annak más helységben levő olyan egységeinél, ahol szakszervezeti szerv működik. Nagyobb létszámot foglalkoztató vállalaton belül szükség esetén több munkaügyi döntőbizottság is alakítható.
(2) A közszolgálat, a vasút, a posta, a fegyveres erők, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek, valamint a mezőgazdasági üzemek tekintetében, és az olyan vállalatnál, vagy vállalati egységnél, ahol munkaügyi döntőbizottság nem alakítható, a munkaügyi miniszter a munkaügyi döntőbizottság megalakítását az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően szabályozhatja.
(3) A munkaügyi döntőbizottság akadálytalan működéséhez szükséges dologi és személyi feltételek biztosításáról a vállalat köteles gondoskodni.
103. § (1) A munkaügyi döntőbizottság állandó elnökét és elnökhelyettesét a szakszervezet vállalati szerve és a vállalat közös javaslata alapján a területi munkaügyi döntőbizottság elnöke bízza meg. A bizottság többi tagját és póttagját azonos arányban a szakszervezet vállalati szerve, illetve a vállalat jelöli ki olyan létszámban, hogy a munkaügyi döntőbizottság működésének zavartalansága biztosítva legyen.
(2) A munkaügyi döntőbizottság háromtagú tanácsban jár el.
104. § (1) Területi munkaügyi döntőbizottságot általában megyénként kell alakítani.
(2) A népgazdaság egyes ágaiban a munkaügyi miniszter rendelkezésére megyénél nagyobb területre kiterjedően is lehet területi munkaügyi döntőbizottságot alakítani.
(3) A területi munkaügyi döntőbizottság működése felett a felügyeletet a munkaügyi miniszter gyakorolja a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben.
(4) A területi munkaügyi döntőbizottság ügyrend szerinti akadálytalan működéséhez szükséges dologi feltételek biztosításáról a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, nagyobb területegységre kiterjedően működő területi munkaügyi döntőbizottság esetében pedig a munkaügyi miniszter által kijelölt szerv gondoskodik.
105. § (1) A területi munkaügyi döntőbizottság elnökét, illetőleg munkaügyi döntőbíráit, a Megyei Tanács és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa véleményének kikérése után a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a munkaügyi miniszter nevezi ki.
(2) A területi munkaügyi döntőbizottság tagjait a Szakszervezetek Megyei Tanácsa választja iparáganként a szükséges számban.
(3) A területi munkaügyi döntőbizottság háromtagú tanácsban jár el.
106. § Másodfokon a járásbíróság jár el azokban a munkaügyi vitákban, amelyek
a) kereskedelmi és raktári dolgozók leltárhiányával,
b) a dolgozó életének, egészségének vagy testi épségének megsértése miatt felmerült kárral,
c) a dolgozó által bűncselekménnyel okozott kár megtérítésével, valamint
d) a vállalattal munkaviszonyban álló dolgozónak feladatterv, pályázat, szerződés alapján, vagy újítási díj címén járó anyagi elismerésével
kapcsolatosan merültek fel.
107. § (1) A kézbesítést követő tizenöt napon belül kell előterjeszteni a panaszt
a) a vállalat által történő egyoldalú munkaszerződés módosítás,
b) a munkaviszony megszüntetése,
c) a kártérítésre és a tévesen kifizetett munkabér visszafizetésére kötelező határozat, fizetési felszólítás, valamint
d) a fegyelmi határozat és a fegyelmi eljárás mellőzésével büntetést kiszabó határozat ellen.
(2) A panasz benyújtási határidő és az eljárás során kitűzött határidő (határnap) elmulasztása esetén a fél mulasztását kimentheti, ha bizonyítja, hogy az önhibáján kívül történt.
108. § (1) Ha a fél az új eljárás kezdeményezésére okot adó körülményről csak hat hónap után szerzett tudomást vagy csak később jutott abba a helyzetbe, hogy új eljárást kezdeményezhessen, a határidőt ettől az időponttól kell számítani. A megtámadott határozat jogerőre emelkedésétől számított három év eltelte után új eljárás nem kezdeményezhető.
(2) Az új eljárást a területi munkaügyi döntőbizottságnál, a 106. §-ban felsorolt ügyekben pedig a járásbíróságnál lehet kezdeményezni akkor is, ha az ügyben fellebbezési, illetőleg felülvizsgálati eljárás nem folyt.
(3) Az ügyész a törvényesség érdekében a munkaügyi vitát eldöntő szervek előtt panaszt, fellebbezést, illetve felülvizsgálati kérelmet előterjeszthet, új eljárást kezdeményezhet vagy az eljárás bármely szakaszában felléphet.
(4) Az ügyészi óvás elbírálására a munkaügyi vitákra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ha a munkaügyi döntőbizottság a határozata ellen benyújtott ügyészi óvással nem ért egyet, az erre vonatkozó határozatát elbírálás végett a területi munkaügyi döntőbizottsághoz köteles felterjeszteni. A területi munkaügyi döntőbizottság határozata elleni óvást egyet nem értés esetén a munkaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben bírálja el.
(5) A munkaügyi vitában hozott határozat ellen benyújtott ügyészi óvás alapján hozott új határozatnak, ha az óvás a megtámadott határozat jogerőre emelkedését követő egy éven túl került benyújtásra, a felekre kiható hatálya nincs.
109. § (1) A munkaügyi döntőbizottság a panaszt az előterjesztéstől számított nyolc napon belül köteles elbírálni.
(2) A munkaügyi döntőbizottság és a területi munkaügyi döntőbizottság eljárásának részletes szabályait a munkaügyi miniszter állapítja meg.
(3) A bíróság eljárásának a polgári perrendtartástól eltérő szabályait az igazságügyminiszter a munkaügyi miniszterrel egyetértésben határozza meg.
110. § (1) A munkaügyi vitában hozott jogerős határozatot három napon belül teljesíteni kell, kivéve, ha jogszabály vagy maga a határozat eltérő teljesítési időt ír elő.
(2) Ha a munkaügyi vitát eldöntő szerv határozatát a vállalat nem teljesíti, a telephelye szerint illetékes járásbíróságnál lehet végrehajtási lap kiállítását kérni. A dolgozó nem teljesítése esetén a 69-71. §-ok szabályai szerint kell eljárni.
[Mt. 71. § (2) bek.-hez:]
Vezető állású dolgozókra vonatkozó eltérő rendelkezések
111. § (1) Az Mt. és e rendelet rendelkezéseit a vezető állású dolgozók tekintetében a 112-116. §-okban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Vezető állásúnak minősülnek az osztályvezetők, az ezzel egy tekintet alá eső és ezeknél magasabb beosztású dolgozók. Magasabb vezető állásúak a vállalat igazgatója és helyettesei. A költségvetési rendszerben gazdálkodó szervek, pénzintézetek, vasutak, posta, valamint az egyéb nem vállalati formában működő szervek tekintetében a magasabb vezető állásúak körét a miniszter határozza meg.
(3) A kollektív szerződés hatálya - ha jogszabály kivételt nem tesz - a vezető és magasabb vezető állású dolgozókra is kiterjed.
112. § Az igazgató a helyetteseivel szemben a munkáltatói jogokat az alábbiak kivételével gyakorolja:
a) kinevezés, felmentés,
b) személyi alapbér megállapítása, prémium, részesedés megállapítása, jutalmazás, a jubileumi jutalom kivételével,
c) fegyelmi felelősségrevonás,
d) anyagi felelősségrevonás, valamint
e) a felügyeleti szerv által fenntartott esetleges egyéb jogok.
113. § (1) A magasabb vezető állású dolgozó felmentésének indokait nem szükséges írásban közölni.
(2) A magasabb vezető állású dolgozó felmondási idejét, ha a felmentéskor felmondási tilalom alatt áll, a védettség megszűnése napjától kell számítani.
(3) A felmondási idő a magasabb vezető állású dolgozóknál a munkaviszonyban töltött idő alapján számított felmondási időn túlmenően hat héttel hosszabbodik meg.
114. § (1) A magasabb vezető állású részére járó prémium és a részesedési alap terhére adott bármely juttatás külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint - az Mt. 55-56. §-ban foglalt eseteken kívül is - korlátozás nélkül csökkenthető, illetve megvonható.
(2) A magasabb vezető állású dolgozóval szemben fegyelmi felelősségrevonásnak, illetőleg a fegyelmi eljárás mellőzésével büntetés kiszabásának a kötelezettségszegés elkövetésétől számított három éven belül, vezető állású dolgozóval szemben pedig két éven belül van helye. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság határozata alapján történt felfüggesztés esetén a felelősségrevonás kötelező.
(3) Az anyagi felelősség szempontjából minden vezető állású dolgozó felelős beosztásúnak minősül.
115. § (1) A magasabb vezető állású dolgozók munkaügyi vitáit a sérelmes intézkedést hozónak közvetlen felettese (szolgálati felettes) bírálja el.
(2) A magasabb vezető állású dolgozó nem élhet panasszal a munkaviszony megszüntetése, a fegyelmi határozat és a fegyelmi eljárás mellőzésével kiszabott büntetés, valamint a prémiumnak és a részesedési alap terhére adott bármely juttatásnak a 114. § (1) bekezdése alapján történt csökkentése és megvonása ellen, ha azt személyes hatáskörben miniszter vagy miniszternél magasabb szintű szerv hozta. Az általuk közvetlenül hozott egyéb intézkedéssel vagy határozattal szemben a magasabb vezető állású dolgozó közvetlenül a területi munkaügyi döntőbizottsághoz, illetőleg a 106. §-ban megjelölt esetekben a járásbírósághoz fordulhat.
(3) A szolgálati felettes a munkaügyi vitát a munkaügyi döntőbizottság eljárására vonatkozó szabályok szerint bírálja el, azzal az eltéréssel, hogy tárgyalást tartania nem kell, de köteles lehetőséget adni arra, hogy a panaszos álláspontját szóban is megindokolhassa és bizonyítékait előterjeszthesse.
(4) Azzal a magasabb vezető állású dolgozóval szemben, aki a szolgálati felettes mellőzésével a munkaügyi vitával közvetlenül a területi munkaügyi döntőbizottsághoz, illetőleg a járásbírósághoz fordulhat, a vállalat is e szervnél kezdeményezheti a munkaügyi vita eldöntését.
116. § (1) A szolgálati felettes döntése ellen a területi munkaügyi döntőbizottsághoz fellebbezéssel, illetőleg a 106. §-ban megjelölt esetekben felülvizsgálati kérelemmel lehet élni.
(2) A szolgálati felettes döntése ellen nincs helye fellebbezésnek munkaviszony-megszüntetés, fegyelmi határozat és a fegyelmi eljárás mellőzésével kiszabott büntetés, valamint a prémiumnak és a részesedési alap terhére adott bármely juttatásnak a 114. § (1) bekezdése alapján történt csökkentése és megvonása esetén.
(3) A (2) bekezdésben foglalt esetben az Mt. 65. § (1) bekezdése szerinti új eljárást a határozatot meghozó szolgálati felettesnél kell kezdeményezni.
Államhatalmi és államigazgatási szervek dolgozóira vonatkozó eltérő rendelkezések
117. § Az Mt. és e rendelet rendelkezéseit az államhatalom és államigazgatás szerveinél, a bíróságoknál, az ügyészségeknél és az igazságszolgáltatás egyéb szerveinél dolgozókra a 118-119. §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
118. § (1) A munkaviszony a külön jogszabályokban meghatározott esetekben választással, egyébként pedig - ideiglenes jellegű vagy kisegítő munkakörökre történő alkalmazás kivételével - kinevezéssel létesül.
(2) A választás útján létrejött munkaviszony esetében, ha ahhoz jóváhagyás szükséges, a választott személy megválasztásakori munkaviszonya a munkába lépés napjától a jóváhagyás napjáig szünetel, s csak a jóváhagyás esetén szűnik meg. Ilyen esetben a választott személy áthelyezés útján kerül új munkaviszonyába.
(3) A 29. § b) pontjában foglaltak szempontjából az érdemi ügyintézők a II. kategóriába, a vezetői állománycsoportba tartozók az I. kategóriába sorolt dolgozókkal esnek egy tekintet alá.
(4) A tanácsok választott dolgozói munkaviszonyának összeférhetetlenség megállapítása, valamint a választójogosultság elvesztése miatt történő megszüntetése következményei azonosak az elbocsátást kimondó fegyelmi határozattal.
119. § (1) Államigazgatási, bírói vagy ügyészi jogkörben okozott kár alapos gyanúja esetén az ügyet ki kell vizsgálni, annak eredményéhez képest felelősségrevonást kell eszközölni. Az ügyben hozott határozatot, valamint annak indokolását három napon belül a károsulttal is közölni kell.
(2) Kötelező az ügy kivizsgálása és annak eredményétől függően a felelősségrevonás abban az esetben is, ha azt a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság kéri. Ilyen esetben az indokolt határozatot három napon belül e szervnek is meg kell küldeni.
120. § A 117. §-ban nem említett egyéb költségvetési rendszerben gazdálkodó szervekre - ideértve a fegyveres erők, fegyveres testületek és rendészeti szervek polgári alkalmazottait is - a miniszter a 118-119. § alkalmazási körét kiterjesztheti.
Közlekedés és posta dolgozóira vonatkozó eltérő rendelkezések
121. § A vasutak, a posta, a hajózás és a légiközlekedés dolgozóira vonatkozó fegyelmi szabályokat - a fegyelmi határozat elleni jogorvoslatra kiterjedően is - a miniszter a munkaügyi miniszterrel egyetértésben állapítja meg.
Mezőgazdasági termelőszövetkezetekre és alkalmazottaira vonatkozó eltérő rendelkezések
122. § (1) Érvénytelen a mezőgazdasági termelőszövetkezet tagjának a vezetőség előzetes írásbeli engedély nélkül kötött munkaszerződése. Az engedély nélkül kötött munkaszerződésre a 20. §-ban foglaltakat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkaviszonyt az orvoslás megkísérlése nélkül azonnali hatállyal meg kell szüntetni.
(2) A mezőgazdasági termelőszövetkezet tagjának határozott időre szóló munkaviszonya a határozott idő elteltével - a 21. § (3) bekezdésében foglaltaktól eltérően - akkor sem hosszabbodik meg, illetőleg alakul át határozatlan időre szólóvá, ha a munkája irányításával megbízott dolgozó tudtával a vállalatnál tovább dolgozik.
(3) A mezőgazdasági termelőszövetkezet alkalmazottja munkaügyi vitájában a Tszr. 136. §-ának (1) bekezdése szerint, a vezetőség bizottsága által hozott elsőfokú határozat ellen fordulhat a munkaügyi döntőbizottsághoz. Nem lehet a munkaügyi döntőbizottsághoz fordulni azokban az ügyekben, amelyekben a döntés a Tszr. 136. §-ának (3) bekezdése értelmében első fokon az üzemi vezető hatáskörébe tartozik.
(4) A termelőszövetkezet magasabb vezető állású alkalmazottja munkaügyi vitáiban - a (3) bekezdésben említett bizottság határozata után - közvetlenül a területi munkaügyi döntőbizottsághoz, illetve a 106. §-ban meghatározott esetekben a járásbírósághoz fordulhat.
Magánmunkáltatókra és dolgozóikra vonatkozó eltérő rendelkezések
123. § (1) A magánmunkáltató és a dolgozó között fennálló munkaviszonyt bármelyik fél jogosult azonnali hatállyal megszüntetni, ha a másik fél
a) a munkaszerződésből folyó kötelezettségét szándékosan nem teljesíti,
b) olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
(2) A munkaviszony azonnali hatályú felbontásának jogát attól a naptól számított három napig lehet érvényesíteni, amelyen a jogosult a felbontásra jogosító okról tudomást szerzett.
(3) Magánmunkáltató a dolgozó ellen fegyelmi eljárást nem indíthat és büntetést fegyelmi eljárás mellőzésével sem szabhat ki.
124. § (1) Magánmunkáltató a dolgozót kártérítés megfizetésére nem kötelezheti. A dolgozó által okozott kára megtérítését a munkaügyi vitát eldöntő szervnél kérheti.
(2) Az Mt. 62. § rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a magánmunkáltató abban az esetben mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a sérelem bekövetkezésében vétkesség nem terheli. A megőrzésre átvett dolgokért azonban az Mt. 62. § (1) bekezdése szerint felel.
Vegyes és átmeneti rendelkezések
125. § (1) A miniszternek a költségvetési rendszerben gazdálkodó szervek tekintetében hozott intézkedéséhez - ha az költség- vagy létszámkihatással jár - a munkaügyi miniszter és a pénzügyminiszter egyetértése is szükséges. Ha az intézkedés több ágazatot érint, a munkaügyi miniszter az érdekelt miniszterekkel - a költségvetést érintő kérdésekben a pénzügyminiszterrel is - rendelkezik.
(2) Az Mt.-ben és e rendeletben
a) miniszteren: az ágazat irányításáért felelős minisztert;
b) felügyeleti szerven: az állami vállalat alapítására és megszüntetésére jogosított szervet, a nem vállalati formában működő szervek tekintetében a felügyeletet gyakorló minisztert, vagy országos hatáskörű szerv vezetőjét, tanácsok felügyelete alá tartozó szervek esetében pedig a megyei (megyei jogú városi), illetőleg a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnökét; a Szövetkezetek Országos Szövetségéhez és a Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetségéhez tartozó szövetkezetek esetén ezek felügyeleti szervét;
c) vállalaton: az állami vállalatot és az állam más, önálló gazdálkodó vagy költségvetési szervét, a szövetkezetet, a szövetkezeti vállalatot, a társadalmi szervezetet, továbbá mindazokat, akik dolgozót munkaviszony keretében foglalkoztatnak, így a magánmunkáltatókat is;
d) szakszervezeten: az iparági szakszervezet elnökségét;
e) a szakszervezet vállalati szervén: a vállalatnál az iparági szakszervezet elnöksége által meghatározott hatáskörben működő legfelsőbb szakszervezeti szervet kell érteni, kivéve, ha a Szakszervezetek Országos Tanácsa másként intézkedik.
126. § (1) Ez a rendelet 1968. évi január hó 1. napjával lép hatályba.
(2) A munkaügyi miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértésben a végrehajtás érdekében az Mt. és e rendelet keretei között részletes szabályokat adhat ki, feltéve, hogy azok meghatározása nem tartozik más szerv hatáskörébe. A külföldön tartós szolgálatot teljesítő dolgozók tekintetében - sajátosságaikra figyelemmel - a pénzügyminiszterrel egyetértésben kivételt is tehet.
(3) A miniszter, illetve a felügyeleti szerv mindazokban a kérdésekben, amelyek szabályozása vállalati hatáskörbe tartozik, a végrehajtás elősegítése érdekében irányelveket adhat ki.
(4) Felhatalmazást kap a munkaügyi miniszter, hogy az Mt.-vel, valamint e rendelettel nem érintett, munkaviszonyra vonatkozó szabályok hatályos szövegét egységes szerkezetben közzétegye.
[Mt. 71. § (3) bek.-hez]
127. § Az Mt. és e rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni a folyamatban levő fegyelmi és kártérítési ügyek során is, ha e rendelet hatálybalépéséig a vállalat fegyelmi, illetőleg kártérítési határozatot még nem hozott.
128. § (1) Ha a munkaidő a 43. §-ban meghatározottnál hosszabb, annak csökkentésére az 1021/1967. (VII. 12.) Korm. határozat rendelkezései irányadók.
(2) A 43. § (2) bekezdésében említett esetben heti negyvenkét óránál rövidebb munkaidő csak a munkaügyi miniszter hozzájárulásával állapítható meg.
129. § Az Mt.-vel és e rendelettel kapcsolatos egyéb átmeneti szabályokat a munkaügyi miniszter határozza meg.
[Mt. 72. § (1) bek.-hez]
130. § E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:
a) a mezőgazdaság körébe tartozó magánmunkáltatóknál foglalkoztatott munkavállalók munkafeltételeinek megállapításáról szóló 2950/1949. (IV. 2.) Korm. rendelet,
a közszolgálati állások pályázat útján való betöltésének szabályozásáról szóló 4014/1949. (V. 5.) Korm. rendelet,
a színházi alkalmazottak munkafeltételeinek megállapításáról szóló 4298/1949. (X. 29.) MT rendelet, valamint az azt módosító és kiegészítő 168/1950. (VI. 17.) MT rendelet és a 49/1952. (VI. 8.) MT rendelet,
a munkavállalók illetményeinek kifizetésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 13/1950. (I. 11.) MT rendelet, valamint az azt módosító és kiegészítő 118/1951. (VI. 5.) MT rendelet,
a közszolgálati alkalmazottak illetményeinek kifizetésére vonatkozó egyes rendelkezésekről szóló 22/1950. (I. 20.) MT rendelet,
a közszolgálati alkalmazottak közszolgálatban és közszolgálat körén kívül eltöltött idejének beszámításáról szóló 81/1950. (III. 19.) MT rendelet,
munkabér-elszámolási tanfolyamok tartásáról szóló 249/1950. (X. 7.) MT rendelet,
az új vállalatok munkaerő-szükségletének biztosításáról szóló 13/1951. (I. 13.) MT rendelet,
a dolgozók belföldi hivatalos kiküldetése, illetőleg külszolgálata, valamint áthelyezése alkalmával felszámítható költségek megtérítéséről szóló 33/1951. (I. 31.) MT rendelet 38. §-a,
a foglalkozási betegségek tekintetében bejelentési kötelezettség megállapításáról szóló 78/1951. (III. 17.) MT rendelet,
a tanulmányaikat folytató hallgatók alkalmazásának szabályozásáról szóló 137/1951. (VII. 7.) MT rendelet, a 35/1952. (V. 4.) MT rendelet és a 43/1960. (IX. 25.) Korm. rendelet,
a Munka Törvénykönyve és végrehajtási rendeletéről [az 1953. évi 25. törvényerejű rendelet 75. §-ának (2) bekezdése alapján egységes szerkezetben közzétett szöveg] szóló 53/1953. (XI. 28.) MT rendelet,
a Munka Törvénykönyve végrehajtásának egyes kérdéseiről szóló 37/1954. (VI. 30.) MT rendelet,
a vállalatok béralap-ellenőrzéséről szóló 70/1955. (XII. 17.) MT rendelet,
a gépjárművezetők és kísérők munkabérének és munkafeltételeinek megállapításáról szóló 11/1956. (XII. 19.) Korm. rendelet, valamint az azt módosító és kiegészítő 17/1957. (III. 10.) Korm. rendelet és a 11/1959. (II. 20.) Korm. rendelet,
a dolgozók munkaviszonyát érintő egyes kérdések szabályozásáról szóló 14/1956. (V. 30.) MT rendelet,
a népgazdaság átszervezésével kapcsolatos kérdésekről szóló 15/1956. (XII. 29.) Korm. rendelet,
egyes munkaügyi kérdések intézésének egyszerűsítéséről szóló 37/1956. (X. 14.) MT rendelet,
a közszolgálati alkalmazottak belföldi kiküldetése esetén felszámítható egyes költségek megállapításáról szóló 9/1957. (II. 2.) Korm. rendelet 5. §, 6. § (1) bekezdése,
a munkaügyi miniszter hatáskörével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 26/1957. (V. 3.) Korm. rendelet,
a munkaerő toborzásról szóló 28/1957. (V. 25.) Korm. rendelet,
a munkanélküli segély folyósításával kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 33/1957. (VI. 15.) Korm. rendelet,
egyes munkaügyi kérdések szabályozásáról szóló 49/1957. (VIII. 13.) Korm. rendelet,
a munka-, védő- és egyenruha-juttatás rendezéséről szóló 17/1958. (II. 21.) Korm. rendelet, valamint az azt módosító és kiegészítő 7/1961. (III. 15.) Korm. rendelet,
a házfelügyelők munkaviszonyával kapcsolatos kérdések szabályozásáról szóló 34/1958. (V. 21.) Korm. rendelet 1. §-a,
a célprémiumok rendezéséről szóló 55/1958. (X. 17.) Korm. rendelet,
az ipari (műszaki), mezőgazdasági és kereskedelmi tanulók, valamint a tanulóviszonyban nem álló dolgozók szakmunkásvizsgájáról szóló 70/1958. (XII. 29.) Korm. rendelet,
a háztartási alkalmazottak munkaviszonyának és munkafeltételeinek szabályozásáról szóló 34/1959. (VII. 5.) Korm. rendelet,
a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának, november 7-ének munkaszüneti nappá nyilvánításáról szóló 12/1960. (III. 20.) Korm. rendelet,
a felsőoktatási intézmények levelező és esti tagozatain továbbtanuló dolgozók kedvezményeiről szóló 19/1960. (IV. 13.) Korm. rendelet,
a továbbképzésben részt vevő mérnökök kedvezményeiről szóló 32/1960. (VI. 22.) Korm. rendelet,
a munkásszállásokkal kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról szóló 8/1961. (III. 28.) Korm. rendelet,
a kedvezményes üdültetésről szóló 14/1961. (IV. 27.) Korm. rendelet,
egyes munkaügyi kérdések rendezéséről szóló 16/1961. (IV. 27.) Korm. rendelet,
a felsőiskolák nappali tagozatán végzők foglalkoztatásáról szóló 21/1961. (V. 25.) Korm. rendelet,
a munkanormákról szóló 22/1961. (VI. 9.) Korm. rendelet,
a dolgozók munkaviszonyát érintő egyes kérdések szabályozásáról szóló 44/1961. (XII. 2.) Korm. rendelet,
a nők, fiatalkorúak életének és testi épségének védelméről szóló 11/1962. (IV. 5.) Korm. rendelet,
a szakmunkásképző tanfolyamokra vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról szóló 17/1962. (V. 19.) Korm. rendelet,
a szabadságra és az átlagkereset-térítésre vonatkozó egyes rendelkezések kiegészítéséről szóló 25/1962. (VII. 14.) Korm. rendelet,
a Munka Törvénykönyvének végrehajtásáról szóló 53/1953. (XI. 28.) MT rendelet kiegészítéséről megjelent 28/1962. (VII. 20.) Korm. rendelet,
egyes munkaügyi rendelkezések módosításáról szóló 46/1962. (XII. 24.) Korm. rendelet,
egyes, külföldön munkát végző dolgozók munkaviszonyáról és társadalombiztosításáról szóló 4/1963. (III. 17.) Korm. rendelet,
a hatóságnál, irányító, ellenőrző vagy felügyeleti szervnél alkalmazott dolgozók munkaviszonyával kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 6/1963. (III. 17.) Korm. rendelet,
a társadalmi, tanulmányi ösztöndíjról szóló 22/1963. (IX. 21.) Korm. rendelet,
a munkaidő megállapítása egyes kérdéseiről szóló 25/1963. (IX. 29.) Korm. rendelet,
az üzemi baleset és foglalkozási betegség, valamint meghatározott munkakörben gümőkór miatt csökkent munkaképességű dolgozók védelméről szóló 33/1963. (XII. 3.) Korm. rendeletnek a munkaviszonyban állókra vonatkozó rendelkezései,
egyes munkaügyi rendelkezések módosításáról szóló 34/1963. (XII. 3.) Korm. rendelet,
a személyi fizetések megállapításával kapcsolatos rendelkezések módosításáról szóló 35/1963. (XII. 11.) Korm. rendelet,
a Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló 53/1953. (XI. 28.) MT rendeletnek a dolgozók egészsége és testi épsége védelmével kapcsolatos egyes rendelkezések módosításáról megjelent 39/1963. (XII. 26.) Korm. rendelet,
a hadkötelezettséget teljesítők érdekvédelméről szóló 19/1964. (VIII. 9.) Korm. rendelet 2., 4-5. és 7. § (1) bekezdésének a "Mt. V." kiegészítésére utaló bevezetői, valamint a 7. §-ának (2) bekezdése,
a munkaviszonyt érintő egyes kérdések szabályozásáról szóló 1964. évi 29. törvényerejű rendelet végrehajtásáról megjelent 33/1964. (XII. 18.) Korm. rendelet, a 18. § (3) bekezdésének kivételével,
a munkaviszonyból eredő követelések érvényesítéséről szóló 29/1966. (XII. 21.) Korm. rendelet 1. §-a,
b) a közszolgálati alkalmazottak összeférhetetlenségével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 19/1948. (IV. 30.) Korm. határozat,
a bér- és normacsalókkal szemben szükséges egyes rendszabályokról szóló 2013/1950. (VI. 10.) MT határozat,
a termelésben részt vevő nők számának emeléséről szóló 1011/1951. (V. 19.) MT határozat,
az általános iskolai és középiskolai levelező oktatásról szóló 1055/1953. (IX. 19.) MT határozat 10., 13. pontja,
a heti pihenőnapok áthelyezéséről szóló 1028/1956. (IV. 18.) MT határozat,
a minisztériumok és egyéb országos hatáskörű szervek dolgozóinak jutalmazásáról szóló 1067/1956. (VII. 29.) Korm. határozat,
a levelező oktatás egyes kérdéseiről szóló 1077/1956. (VIII. 18.) MT határozat 2., 4. pontja,
a kulturális és sportalap módosításáról szóló 1024/1957. (II. 24.) Korm. határozat,
a magánkisiparban foglalkoztatott fizikai dolgozók bérrendezéséről szóló 1055/1957. (VI. 5.) Korm. határozat,
a munkások teljesítménybérezésének irányelveiről szóló 1065/1957. (VII. 20.) Korm. határozat,
a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemekkel kapcsolatos kérdésekről szóló 1088/1957. (XI. 21.) Korm. határozat 1. pontja,
a sütőipari munka szabályozásáról szóló 1091/1957. (XII. 3.) Korm. határozat,
az állományon kívüli béralap felhasználása, valamint a célprémiumok tárgyában végzett vizsgálatról és annak alapján teendő intézkedésekről szóló 1029/1958. (VIII. 5.) Korm. határozat,
az egészségre ártalmas munkavégzés esetére biztosított pótszabadságok felülvizsgálatáról szóló 1036/1958. (IX. 7.) Korm. határozat,
a pedagógiai főiskolán folyó tanárképzés átalakításáról szóló 1023/1959. (VII. 19.) Korm. határozat 4. pontja,
az iskoláit végző fiatalkorúak munkábaállításáról szóló 1024/1959. (VII. 19.) Korm. határozat,
a Felsőfokú Munkavédelmi Tanfolyam létesítéséről szóló 1028/1959. (VIII. 27.) Korm. határozat 6. pontja,
az igazgatói alapra és a vállalatfejlesztési alapra vonatkozó rendelkezések új szabályozásáról szóló 1003/1960. (I. 17.) Korm. határozat, valamint az azt módosító és kiegészítő 1004/1964. (III. 7.) Korm. határozat,
a gyermekintézményekkel kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 1008/1961. (III. 28.) Korm. határozat 4-5. pontja,
az ipar területén dolgozó gazdasági, párt- és szakszervezeti, valamint tanácsi vezetők üzemgazdasági továbbképzéséről szóló 1015/1961. (VIII. 12.) Korm. határozat 6. pont első bekezdése,
a vállalatok kategóriába sorolásáról szóló 1026/1963. (XI. 6.) Korm. határozat 2. pontja.
Fock Jenő s. k.,
A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke