BH 1999.12.564 I. Átutalási betétszámla-szerződésnél a pénzintézet a fedezethiány miatt elmaradt megbízásokat - szolgáltató jellegű megbízás esetén - a fedezet későbbi beérkezésekor a megbízó újabb rendelkezése nélkül is teljesíti [Ptk. 484. §, 529. § (1) bek.].

II. A pénzintézet a betétszámla-szerződést írásban mondhatja fel. A felmondásra a számlakivonat megküldése útján is sor kerülhet, feltéve, ha az a felmondás indokát - például akár a fedezethiányra vonatkozó utalást - tartalmazza. A felmondás hatályossá válásától kezdve a felek jogviszonyára a megbízás nélküli ügyvitel szabályai az irányadók [Ptk. 199. §, 207. § (1) bek., 214. § (1) bek., 218. § (3) bek., 486. § (3) bek.].

Az elsőfokú bíróság arra kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20.897,-Ft-ot és ennek 1992. július 26-tól a kifizetésig járó évi 20% késedelmi kamatát, valamint perköltséget. Tényként állapította meg, hogy a peres felek között 1988. február 4-én folyószámla-szerződés jött létre. Ezt a szerződést a felperes 1992. június 26-án felmondta. Az 1992. augusztusi folyószámla-kivonat szerint az alperesnek 20.897,-Ft tartozása állt fenn a felperessel szemben. Ezt az összeget az alperesnek a felperessel kötött - a Ptk. 529. §-ának (1) bekezdése szerint minősülő - bankszámlaszerződés alapján ki kell egyenlítenie, mert a szerződés szerint annak felmondásáig köteles lett volna a fedezetről gondoskodni. Nem fogadta el az elsőfokú bíróság az alperes védekezését, amely szerint a felperes felmondása folytán 1992. januárban a folyószámla-szerződés megszűnt, ezért a kétszeres díjfizetés következményeit, minthogy időközben a lakás új bérlője is fizette a lakbért, a felperesnek kell viselnie. Ezt azzal indokolta, hogy a felperes által az 1992. januári számlakivonaton lévő közlés nem tekinthető felmondásnak. A felperes azt követően is küldte a bankszámla-kivonatokat az alperesnek, ebből az alperes értesülhetett arról, hogy a lakbér átutalása tovább tart. Ennek megszüntetése iránt azonban nem intézkedett, de nem is bizonyította, hogy a Díjbeszedő Rt. részére kétszeres fizetés történt volna.

Ezen ítéletet a másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán felülbírálta, s azt - annak helyes indokai alapján - helybenhagyta. Az ítélet indokolásában kiemelte, hogy a szerződési feltételek 2/f pontja értelmében a felperes nem teljesíthet kifizetést fedezethiányos számláról, kivéve, ha közszolgáltatási díjat - ilyen volt a perbeli lakbér is - kell kiegyenlíteni. A felperes azzal, hogy fedezet hiányában is átutalta a lakbért a Díjbeszedő Rt.-nek, az alperest kártól óvta meg, ezért a megbízás nélküli ügyvitelre vonatkozó szabályok szerint akkor is visszaigényelhetné a meghitelezett kifizetéseket, ha erre a szerződés 2/e pontja kifejezetten nem jogosítaná fel. Az alperes szerződésszegését abban állapította meg, hogy a lakcímváltozást a felperesnél nem jelentette be, és korábban a volt bérleménye után járó lakbér átutalására adott megbízást - 60 nappal korábban nem módosította. Ezért a Ptk. 303. §-ának (3) bekezdése alapján nem hivatkozhat arra, hogy a felperes nem szerződésszerűen teljesített.

Ezen jogerős másodfokú ítélettel szemben az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amely az ítélet hatályon kívül helyezésére és a felperes keresetének az elutasítására irányult. Jogszabálysértésként azt jelölte meg az alperes, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján eljárt bíróságok a felmondás időpontját tévesen állapították meg, mert a felmondás valójában már 1992. januárban - a számlakivonaton történt közléssel - bekövetkezett. Ezt követően a felek között szerződéses kapcsolat nem állott fenn. Az alperes nem volt köteles a lakcímváltozás bejelentésére, így tévesen utalt a másodfokú bíróság a Ptk. 303. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra. De a Ptk. 484. §-ára történő utalás is téves, mert a felek között konkrét jogviszony állott fenn. Ezenkívül az ítéletek még a Ptk. 207. §-ába, 321. §-ába és a Pp. 221. §-ába is ütköznek, mert a bíróságok nem indokolták meg, hogy az 1992. januári közlést miért nem tekintették felmondásnak.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme arra irányult, hogy a másodfokú ítéletet a felülvizsgálati bíróság hatályában tartsa fenn. Álláspontja szerint az 1992. januári közlés akkor lenne felmondásnak minősíthető, ha ahhoz mellékelték volna a felmondást. Erre azonban csak jóval később került sor. Az alperes az együttműködési kötelezettségének sem tett eleget, mert tisztázhatta volna a számlája megszűnését, és bejelenthette volna a lakcíme megváltozását.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.

A másodfokú bíróság ítéletének indokolása több vonatkozásban iratellenes, a felmondással kapcsolatos jogi álláspontja törvénysértő, ugyanakkor az ítéleti döntés is megalapozatlan.