A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20978/2011/4. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. Bírók: Csordás Csilla, Sándor Ottó, Szabó Klára

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.26729/2009/8., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20978/2011/4.*, Kúria Pfv.20508/2012/5. (BH 2013.5.121)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

17.Pf.20.978/2011/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Nagy Szilvia Anna jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal (1144 Budapest, Gvadányi u. 69.) felperesnek - a Varga M. Tamás (I. rendű alperesi képviselő címe) ügyvéd és a Komáromi és Körmendi Ügyvédi Iroda (I. rendű alperesi képviselő címe; ügyintéző dr. Horváth Tamás Vilmos ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű és II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2010. június 22. napján meghozott 28.P.26.729/2009/8. számú ítélete ellen az alperesek részéről 9. sorszám alatt előterjesztett és 13. sorszám alatt kiegészített fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg a felperesnek egyetemlegesen 400.000 (négyszázezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak külön felhívásra 900.000 (kilencszázezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes megállapítás iránt terjesztett elő keresetet az alperesek között 2007. február 2-án létrejött engedményezési szerződés érvénytelenségét állítva. Másodlagosan a fenti szerződés hatálytalanságának megállapítása mellett kérte a II. rendű alperes kötelezését annak tűrésére, hogy a fenti engedményezési szerződésből származó követelésére vezetett végrehajtás útján a saját követelésére kielégítést kereshessen. Mindkét esetben kérte annak megállapítását, hogy a ... Bíróság Gazdasági Hivatalának Letéti Csoportjánál ... tételszámon bevételezett 20.000.000 forint jogosultja a felperes.

Előadta, hogy 2007. január 31-én kelt és február 9-én jogerős határozatával az I. rendű alperest mint az adótartozásért helytállni köteles beltagot a B. Bt. adózó 91.708.548 forint végrehajtás alá vont adótartozásának a megfizetésére kötelezte. 2007. február 2-án az I. rendű alperes a P. Kht-vel kötött adásvételi szerződés alapján fennálló 20.000.000 forintos követelését a II. rendű alperesre engedményezte. A megállapodásuk azonban színlelt, a szerződés megkötésével a valódi céljuk az volt, hogy meghiúsuljon az I. rendű alperes ellen folytatott végrehajtási eljárás. Utalt arra is, hogy az alperesek élettársak voltak, a II. rendű alperes tudott a B. Bt., illetve az I. rendű alperes tartozásáról, így amennyiben a szerződés érvényes, akkor a fedezetelvonó jellegét kell megállapítani.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Hivatkoztak arra, hogy a II. rendű alperes által az I. rendű alperesnek adott kölcsön kiegyenlítése céljából kötötték meg az engedményezési szerződést, amely már 2005. november 24-én szóban létrejött közöttük. Vitatták, hogy élettársi kapcsolatban álltak volna, továbbá hivatkoztak arra is, hogy a B. Bt-vel szemben folyamatban lévő felszámolási eljárás során a hitelezők igénye kielégítést nyerhet, ezért az I. rendű alperes mögöttes felelősként nem kötelezhető a cég tartozásának megfizetésére. Mindaddig, amíg a felszámolási eljárás eredménye nem állapítható meg, a követelés időelőtti, ezért a per megszüntetésének van helye.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperesek között 2007. február 2. napján létrejött engedményezési szerződés színlelt, így semmis. A ... Bíróság Gazdasági Hivatalának Letéti Csoportjánál ... tételszám alatt bevételezett 20.000.000 forint jogosultja a felperes. Kötelezte az alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 800.000 forint perköltséget, továbbá az államnak külön felhívásra 900.000 forint illetéket.

Tényként állapította meg, hogy a II. rendű alperes részére a ... bank 2004. július 16-án 15.000.000 forint kölcsönt nyújtott. 2004. július 23-án az alperesek kölcsönszerződést kötöttek, amely alapján 15.000.000 forintot adott a II. rendű alperes az I. rendű alperesnek. A kölcsön biztosítékát képezte az I. rendű alperes tulajdonában lévő ingatlan. A felek a szerződésüket 2005. november 24-én módosították, rögzítették, hogy a II. rendű alperest illető jelzálogjog nem került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba, és az ingatlan jövőbeli eladásából származó vételárból 20.000.000 forintot az I. rendű alperes a II. rendű alperesnek fog megfizetni. Az ingatlant 2005. november 24-én az I. rendű alperes és testvére, I-né B. E. a Magyar Állam részére eladta. A vevő 20.000.000 forint vételár-hátralékot az ingatlan teljes kiürítésekor volt köteles megfizetni az I. rendű alperesnek. Az adóhatóság 2006. április 21-én kelt határozataival állapította meg a B. Bt.-nél az adóhiányt, a késedelmi pótlékot és az adóbírságot, majd 2007. január 31-én kelt határozatával kötelezte az I. rendű alperest mint beltagot 91.708.548 forint végrehajtás alá vont adótartozás megfizetésére. Az alperesek között az engedményezési szerződés az adásvételi szerződés alapján fennálló és az I. rendű alperest illető 20.000.000 forintos vételár vonatkozásában 2007. február 2-án jött létre, amelyben rögzítették, hogy az átruházás a II. rendű alperessel szemben fennálló tartozás fejében történik.

Jogi indokolásában az elsőfokú bíróság elsődlegesen kifejtette, hogy a becsatolt és beszerzett okiratok tartalma, valamint a kihallgatott tanúk vallomása alapján megállapítható, hogy az alperesek élettársak voltak. B. L-né tanúvallomása megerősítette, hogy a felek 2004 óta együtt éltek, a II. rendű alperes által felvett bankkölcsönből garázst építettek, amely I-né B. E. szerint azt a célt szolgálta, hogy az I. rendű alperes járművei is elférjenek a II. rendű alperes ingatlanán. Az érzelmi közösség bizonyítéka a 2006-ban született közös gyermek. Ezt meghaladóan az alperesek más hatóságok előtti eljárásban maguk sem tagadták, hogy élettársak. A II. rendű alperes a büntetőeljárásban úgy nyilatkozott, hogy az I. rendű alperes "hazament" az ürömi lakóhelyükre. A gazdálkodási tevékenységük is több ponton kapcsolódott egymáshoz. A II. rendű alperes kültagként belépett a B. Bt-be, a cég által üzemeltetett TÜZÉP-et később az ő gazdasági társasága vette át. Ez a B. Kft. az I. rendű alperes által vitt árverési vevőként jelentkezett a felperes által tartott ingó árverésen. A közös gazdálkodásra utal még, hogy a 15.000.000 forintos kölcsön visszafizetése iránti igénnyel a II. rendű alperes nem lépett fel az I. rendű alperessel szemben, sőt az engedményezés folytán visszakapott összeget rögtön újra kölcsön kívánta adni a részére. Az élettársi kapcsolatra tekintettel az alperesek között közös tulajdon keletkezett, a vevő által fizetendő vételár a közös háztartásba került volna attól függetlenül, hogy kinek a részére kerül kifizetésre. A 2005. november 24-én létrejött kölcsönszerződés-módosításba foglalt nyilatkozatból kifejezetten nem következik az engedményezés létrejötte, mert a felek csak azt rögzítették, hogy a II. rendű alperest az I. rendű alperes a vételárból fogja kiegyenlíteni. A 2007. február 2. napján kelt engedményezési szerződés viszont már nem szolgálhatott más célt, mint a felperes követelésének kijátszását. Erre utal, hogy 2007. április 12-én az I. rendű alperes és testvére vonatkozásában olyan - az I. rendű alperes által alá is írt - megállapodás-tervezet készült, amelynek értelmében a II. rendű alperest illető kölcsönösszeg egy részével az I. rendű alperes sajátjaként rendelkezett. Engedményezési szerződés kötésére irányuló valós akarata a feleknek tehát nem volt, a nyilatkozatukat csupán színlelték, így a Ptk. 207. § (6) bekezdése alapján a szerződés semmis, a törvény erejénél fogva érvénytelen. A 27/2003. (VII.2.) IM rendeletben foglaltak szerint ezért a felperes követelheti a nem peres eljárásban a letét kiadását.