A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21246/2006/4. számú határozata kártérítés (BIZTOSÍTÁSI kártérítés) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 228. §, 253. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §, 339. §, 340. §, 345. §, 1993. évi LXXVIII. törvény (Lakástörvény) 7. §, 8. §, 1994. évi XLI. törvény (Gszt.) 2. §, 3. §, 32. §, 33. §, 1997. évi CLVII. törvény (Társasházi tv.) 16. §, 33. §, 27/1996. (X. 30.) BM rendelet 10. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Molnár Ambrus, Németh László

Kapcsolódó határozatok:

Kúria Pfv.21079/2007/4., Székesfehérvári Törvényszék P.20389/2004/72., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21246/2006/4.* (ÍH 2012.169)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.21.246/2006/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla a Albrechtné dr. Fejes Ibolya ügyvéd által képviselt felpereseknek, a dr. Milus Gábor ügyvéd által képviselt I. rendű, a dr. Gyalog András ügyvéd által képviselt II. rendű, a dr. Nyuli Lajos ügyvéd által képviselt III. rendű alperes, a dr. Lengyel István ügyvéd által képviselt IV alperes ellen, - az alperes pernyertessége érdekében dr. Gazsik Ágnes ügyvéd által képviselt Biztosító Részvénytársaság I. rendű alperesi beavatkozó, dr. Jónásné dr. Szigeti Zsuzsanna jogtanácsos által képviselt Biztosító Részvénytársaság III. rendű alperesi beavatkozó közreműködése mellett - kártérítés iránt indított perében, a Fejér Megyei Bíróság 2006. március 29. napján meghozott, P.20.389/2004/72. számú ítélete ellen, az I., II., III. rendű alperesek részéről 74., 75., 76. sorszámok alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

k ö z b e n s ő és r é s z í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság kiegészített közbenső és részítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit pedig helybenhagyja.

A közbenső és rész-ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság közbenső és részítéletével megállapította, hogy az I-II-III. rendű alperesek egyetemleges kártérítési felelősséggel tartoznak az I. rendű felperest 2002. október 12-én ért szén-monoxid mérgezésből eredő kár bekövetkezéséért azzal, hogy a kár bekövetkezésében a felperesek közrehatottak. A IV. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította. Ezután kiegészítő közbenső és részítéletével 12,5 %-os mértékben határozta meg a felperesek közrehatását. Tényként állapította meg, hogy az I. rendű alperes a IV. rendű alperestől vásárolta a székesfehérvári társasházi lakást, amelyet bérbeadás útján hasznosított. A II. rendű felperessel, aki az I. rendű felperes édesanyja, 2002. júniusában kötött bérleti szerződést, amelyben a felek a karbantartási kötelezettség kérdésére nem tértek ki. 2002. október 12-én az I. rendű felperes a lakás fürdőszobájában zuhanyozás közben szén-monoxid mérgezést kapott, amelynek következtében súlyos agykárosodást szenvedett. A fürdőszobában üzemelő átfolyó rendszerű gáz-vízmelegítő erősen elhanyagolt műszaki állapotú volt, lamellái eltömődtek, füstcsöve pedig szabálytalan csőidomokból, úgy volt összeszerelve, hogy az illesztési hézagokon a füst kiáramlott. A füstcső áramlástechnikailag instabil, továbbá labilis üzemelésű, egycsatornás gyűjtőkémény rendszerbe volt bekötve. Ennek következtében az áramlási, hőtechnikai, valamint meteorológiai jellemzők kedvezőtlen egybeesése esetén szintben, térben, és időben előre meg nem határozható visszaáramlások tapasztalhatók. A fürdőszoba közlekedővel határos falán korábban kialakított szellőzőnyílások megszüntetésre kerültek. Ezért - bár rendelkezett ablakkal a fürdőszoba - ajtajának és az ablaknak a bezárása esetén, megfelelő levegő utánpótlás hiányában, rövid idő alatt kialakult a veszélyes mértékű szén-monoxid koncentráció. Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárás során beszerzett igazságügyi szakértői vélemények, valamint az azokat előterjesztő szakértők tanúkénti kihallgatása alapján azt állapította meg, hogy a kár bekövetkezésének együttes okai a fürdőszobai szellőzés hiánya, illetőleg annak megszüntetése; a gázkészülék elhanyagolt állapota, rendszeres karbantartási kötelezettségének elmulasztása, a füstcsőbekötés hézagossága; az agyonterhelt kémény, amelyre a rákötések már nem felelnek meg szabványnak; továbbá a gyűjtőkémény jellegből adódóan az adott időjárási helyzet voltak. Úgy foglalt állást, hogy a háztartási gázkészülék, illetve a kémény üzemeltetése nem mindősül fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatásának. Ezért a Ptk. 345. §-ának alkalmazására nem látott lehetőséget, a jogvitát a Ptk. 339. és 340. §-a alapján bírálta el.

Az I. rendű alperes kártérítési felelősségét a Ptk. 318. § (1) bekezdése, valamint a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján az alábbi indokolás mellett állapította meg: Közte és a II. rendű felperes között lakásbérleti jogviszony állt fenn. Az 1993. évi LXXVIII. törvény (Ltv.) 7. § (1), (2) bekezdése szerint a bérbeadó a lakást a komfortfokozatának megfelelő lakásberendezésekkel együtt, rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban köteles a bérlőnek átadni. A lakás rendeltetésszerű használatra akkor alkalmas, ha az épület központi berendezéseinek a lakásban lévő részei és a lakásberendezések üzemképesek. Az Ltv. 8. §-a alapján a bérbeadó szavatol a rendeltetésszerű használatra való alkalmasságért. A melegvíz-ellátó berendezésnek - mint lakásberendezésnek - az üzemképességéről a szavatossági felelőssége alapján a bérbeadónak kell gondoskodnia. Ez a készülék akkor alkalmas a rendeltetésszerű használatra, ha használata során nem jelent veszélyt a környezetére. Az I. rendű alperes mint bérbeadó kártérítési felelőssége azért állapítható meg, mert a bérbeadáskor nem gondoskodott a berendezés üzemképes állapotáról, az ugyanis nem állapítható meg, hogy a bérleti szerződés megkötésekor a II. rendű felperes ismerte a gázkészülék károsodáshoz vezető hibáját. Emellett az I. rendű alperesnek a rendeltetésszerű használat keretében biztosítania kellett volna a fürdőhelyiség megfelelő szellőzését is, mivel ez szükséges volt a gázkészülék biztonságos üzemeltetéséhez. Az előírt szellőzőnyílások, valamint a szabályszerű füstcső bekötés hiányában a melegvíz-ellátó berendezés rendeltetésszerű használata nem biztosítható. Ugyanakkor a gázkészülék karbantartásának elmulasztásában a felperesek felelőssége is megállapítható. A gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény 33. § (3) bekezdése szerint a fogyasztó köteles gondoskodni a fogyasztói berendezés karbantartásáról, javításáról, és szükség szerinti cseréjéről. A törvény 3. § p) pontja alapján lakossági fogyasztónak a lakáshasználója minősül. A 2. § l) pontja szerint fogyasztói berendezés: a fogyasztói vezeték, a gázfogyasztó készülék, ennek tartozékai összessége, beleértve az égéstermék-elvezető rendszert is. A 32. § (6) bekezdés alapján a gázkészülék rendszeres karbantartásának és biztonságos üzemeltetésének kötelezettsége egyaránt terheli a használót és a tulajdonost, ezért e kötelezettség elmulasztása mind az I. rendű alperesnek, mind a II. rendű felperesnek felróható. Kiemelte az elsőfokú bíróság, hogy a felperesek korábbi bérleményükben hasonló típusú gázkészüléket üzemeltettek, ezért nyilvánvalóan ismerték annak működését, tudniuk kellett a rendszeres szellőzés szükségességéről is. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság a kiegészítő közbenső és részítéletével a Ptk. 340. §-a alapján 12,5 %-os mértékben határozta meg a felperesek közrehatását a káresemény bekövetkezésében.