ÍH 2012.169 KÖZÖS KÁROKOZÓK FELELŐSSÉGE

Kapcsolódó határozatok:

Kúria Pfv.21079/2007/4., Székesfehérvári Törvényszék P.20389/2004/72., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21246/2006/4. (*ÍH 2012.169*)

***********

A közös károkozók felelőssége egyetemleges a károsulttal szemben akkor is, ha a károsultat kisebb fokban közrehatás terheli a kár bekövetkezésében [Ptk. 318. §, 339. § (1) bek., 340. §, 344. § (3) bek.; 1993. évi LXXVIII. tv. (Ltv.) 7. § (1), (2) bek., 8. §; 1997. évi CLVII. tv. (Thtv.) 16. § (1) bek., 33. § b) pont és 27/1996. BM rendelet 10. § (3) bek.]

Az elsőfokú bíróság közbenső és részítéletével megállapította, hogy az I-II-III. rendű alperesek egyetemleges kártérítési felelősséggel tartoznak az I. rendű felperest 2002. október 12-én ért szénmonoxid mérgezésből eredő kár bekövetkezéséért azzal, hogy a kár bekövetkezésében a felperesek közrehatottak. A IV. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította. Ezután kiegészítő közbenső és részítéletével 12,5%-os mértékben határozta meg a felperesek közrehatását.

Tényként állapította meg, hogy az I. rendű alperes a IV. rendű alperestől vásárolta a sz.-i társasházi lakást, amelyet bérbeadás útján hasznosított. A II. rendű felperessel, aki az I. rendű felperes édesanyja, 2002 júniusában kötött bérleti szerződést, amelyben a felek a karbantartási kötelezettség kérdésére nem tértek ki. 2002. október 12-én az I. rendű felperes a lakás fürdőszobájában zuhanyozás közben szénmonoxid mérgezést kapott, amelynek következtében súlyos agykárosodást szenvedett. A fürdőszobában üzemelő átfolyó rendszerű gáz-vízmelegítő erősen elhanyagolt műszaki állapotú volt, lamellái eltömődtek, füstcsöve pedig szabálytalan csőidomokból, úgy volt összeszerelve, hogy az illesztési hézagokon a füst kiáramlott. A füstcső az áramlástechnikailag instabil, továbbá labilis üzemelésű, egycsatornás gyűjtőkémény rendszerbe volt bekötve. Ennek következtében az áramlási, hőtechnikai, valamint meteorológiai jellemzők kedvezőtlen egybeesése esetén szintben, térben, és időben előre meg nem határozható visszaáramlások tapasztalhatók. A fürdőszoba közlekedővel határos falán korábban kialakított szellőzőnyílások megszüntetésre kerültek. Ezért - bár rendelkezett ablakkal a fürdőszoba - ajtajának és az ablaknak a bezárása esetén, megfelelő levegő utánpótlás hiányában, rövid idő alatt kialakult a veszélyes mértékű szén-monoxid koncentráció. Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárás során beszerzett igazságügyi szakértői vélemények, valamint az azokat előterjesztő szakértők tanúkénti kihallgatása alapján azt állapította meg, hogy a kár bekövetkezésének együttes okai a fürdőszobai szellőzés hiánya, illetőleg annak megszüntetése; a gázkészülék elhanyagolt állapota, rendszeres karbantartási kötelezettségének elmulasztása, a füstcsőbekötés hézagossága; az agyonterhelt kémény, amelyre a rákötések már nem felelnek meg szabványnak; továbbá a gyűjtőkémény jellegből adódóan az adott időjárási helyzet voltak. Úgy foglalt állást, hogy a háztartási gázkészülék, illetve a kémény üzemeltetése nem mindősül fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatásának. Ezért a Ptk. 345. §-ának alkalmazására nem látott lehetőséget, a jogvitát a Ptk. 339. és 340. §-a alapján bírálta el.

Az I. rendű alperes kártérítési felelősségét a Ptk. 318. § (1) bekezdése, valamint a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján az alábbi indokolás mellett állapította meg: közte és a II. rendű felperes között lakásbérleti jogviszony állt fenn. Az 1993. évi LXXVIII. törvény (Ltv.) 7. § (1), (2) bekezdése szerint a bérbeadó a lakást a komfortfokozatának megfelelő lakásberendezésekkel együtt, rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban köteles a bérlőnek átadni. A lakás rendeltetésszerű használatra akkor alkalmas, ha az épület központi berendezéseinek a lakásban lévő részei és a lakásberendezések üzemképesek. Az Ltv. 8. §-a alapján a bérbeadó szavatol a rendeltetésszerű használatra való alkalmasságért. A melegvíz-ellátó berendezésnek - mint lakásberendezésnek - az üzemképességéről a szavatossági felelőssége alapján a bérbeadónak kell gondoskodnia. Ez a készülék akkor alkalmas a rendeltetésszerű használatra, ha használata során nem jelent veszélyt a környezetére. Az I. rendű alperes mint bérbeadó kártérítési felelőssége azért állapítható meg, mert a bérbeadáskor nem gondoskodott a berendezés üzemképes állapotáról, az ugyanis nem állapítható meg, hogy a bérleti szerződés megkötésekor a II. rendű felperes ismerte a gázkészülék károsodáshoz vezető hibáját. Emellett az I. rendű alperesnek a rendeltetésszerű használat keretében biztosítania kellett volna a fürdőhelyiség megfelelő szellőzését is, mivel ez szükséges volt a gázkészülék biztonságos üzemeltetéséhez. Az előírt szellőzőnyílások, valamint a szabályszerű füstcső bekötés hiányában a melegvíz-ellátó berendezés rendeltetésszerű használata nem biztosítható. Ugyanakkor a gázkészülék karbantartásának elmulasztásában a felperesek felelőssége is megállapítható. A gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény 33. § (3) bekezdése szerint a fogyasztó köteles gondoskodni a fogyasztói berendezés karbantartásáról, javításáról, és szükség szerinti cseréjéről. A törvény 3. § p) pontja alapján lakossági fogyasztónak a lakáshasználója minősül. A 2. § l) pontja szerint fogyasztói berendezés: a fogyasztói vezeték, a gázfogyasztó készülék, ennek tartozékai összessége, beleértve az égéstermék-elvezető rendszert is. A 32. § (6) bekezdés alapján a gázkészülék rendszeres karbantartásának és biztonságos üzemeltetésének kötelezettsége egyaránt terheli a használót és a tulajdonost, ezért e kötelezettség elmulasztása mind az I. rendű alperesnek, mind a II. rendű felperesnek felróható. Kiemelte az elsőfokú bíróság, hogy a felperesek korábbi bérleményükben hasonló típusú gázkészüléket üzemeltettek, ezért nyilvánvalóan ismerték annak működését, tudniuk kellett a rendszeres szellőzés szükségességéről is. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság a kiegészítő közbenső és részítéletével a Ptk. 340. §-a alapján 12,5%-os mértékben határozta meg a felperesek közrehatását a káresemény bekövetkezésében.

A II. rendű alperes kártérítési felelősségének fennállását a következőkkel indokolta: Az 1997. évi CLVII. törvény (Thtv.) 16. § (1) bekezdése szerint közös tulajdonba tartozik az az épületrész és épület-berendezés, amelyet az alapító okirat külön tulajdonként nem jelöl meg. A társasház alapító okirata szerint a kémény közös tulajdonú épületrész. A Thtv. 33. § b) pontja alapján a közös képviselő köteles minden szükséges intézkedést megtenni az épület fenntartása és felújítása érdekében. A törvény szerint a fenntartás az üzemeltetés és karbantartás, az üzemeltetés pedig a központi berendezések üzembentartói feladatainak ellátása. Felújítás az időszakonként szükségessé váló olyan általános javítási, építési, szerelése munka, amely az eredeti műszaki állapotot visszaállítja, illetőleg az eredeti használhatóságot, üzembiztonságot növeli. A III. rendű alperes már 1991-92-ben tájékoztatta a lakókat a labilis működésű, ezért veszélyt jelentő thermofor kémény használatával kapcsolatban. Pontosan meghatározta azt is, hogy az I-V. emeletig a gázkészülékek rákötését meg kell szüntetni, az V. emelettől felfelé pedig csak engedéllyel lehet a jövőben a kéményre rákötni. A társasház a baleset bekövetkezése előtt már ismerte a perbeli gyűjtőkémény hibáit, ennek ellenére a közös képviselő ezek elhárítására nem tett intézkedést. A Thtv. 33. § b) pontja alapján akkor járt volna el a II. rendű alperes az adott helyzetben általában elvárható módon, ha az épület fenntartása és felújítása körében eleget tesz az általa is ismert korábbi szakvélemény előírásainak, mivel felújítás keretében a kémény eredetitől eltérő kialakításával növelhették volna az üzembiztonságot. A II. rendű alperes ennek elmulasztásával, az instabil működésű kémény további üzemeltetésével hozzájárult a bekövetkezett balesethez.