A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21418/2009/4. számú határozata ajándék visszakövetelése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 582. §]

Pfv.II.21.418/2009/4.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága az ügyvéd által képviselt felperesnek az ügyvéd által képviselt alperes ellen ajándék visszakövetelése iránt a Győri Városi Bíróság előtt P.20.175/2008. szám alatt megindított és a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2.Pf.20.016/2009/3. szám alatti közbenső ítéletével a jogalap körében befejezett perében a jogerős közbenső ítélet ellen az alperes által 25. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartja.

I n d o k o l á s

A peres felek testvérek. A jelen pert az alperes ellen 1992. áprilisában a szüleik indították. Az eljárás során azonban 1995-ben az édesapjuk, 2004-ben pedig az édesanyjuk is elhunyt. A felperes a Pp. 61. § (1) bekezdése alkalmazásával, az alperes perbehívásának az eredményeként került a perbeli pozíciójába.

A szülők 1975. augusztus 26-án megvásárolták a P. hrsz. alatti ingatlant. A vételárat és az adásvételi szerződéssel, valamint a tulajdonjog bejegyzésével kapcsolatos költségeket ugyan a felek szülei fizették ki, de a tulajdonjog bejegyzését 1/4-1/4 hányadban a gyermekeik részére kérték. Szándékuk az volt, hogy a meglévő (régi) ház helyére egy új házat építenek, ahol majd együtt laknak gyermekeik családjával.

Az alperes a régi ház mellett 1976-ben építkezésbe kezdett. 1977. decemberében megnősült és 1978. nyarán az időközben elkészült új házba a feleségével együtt költözött be. A szülők a régi házban maradtak és a felperes már az alperes új házba költözését megelőzően elköltözött tőlük.

Az osztatlan, eszmei hányadokban közös tulajdonú ingatlanon a felperes jogelődei és az alperes a családjával 1990-ig békésen, harmonikusan éltek együtt. A felek szülei az alperes gyermekeinek a gondviselésében, felügyeletében a fiataloknak rendszeres segítséget nyújtottak. 1991-re azonban megromlott a viszony. A felek édesanyja azt tapasztalta, hogy az alperes felesége róla, az ő háta mögött, rosszallásra alkalmas tényeket, értékítéleteket mond. Az emiatt keletkezett vitákban az alperes a házastársa mellett foglalt állást. A nézeteltérések végül oda vezettek, hogy a kapcsolat teljesen elmérgesedett. A nagyszülők az unokáikkal sem találkozhattak.

Ilyen körülmények között 1991-ben a felek édesanyja az ingatlan természetbeni megosztását tartotta indokoltnak. Ennek érdekében a megosztási vázrajz ugyan elkészült, de a szükséges engedélyeket végül a tulajdonostársak egyike sem szerezte be. Az alperes 1992-ben, a tervezett telekhatáron ideiglenes kerítést helyezett el.

A felperes és a szülők 1991. nyarán a közös tulajdonú ingatlannak a tervek szerinti alperesi részén álló barackfáról leszüretelték a barackot. Az alperes ezt észlelve, 1991. augusztus 6-án lopás elkövetése, valamint birtokháborítás miatt a felperes ellen feljelentést tett. Ennek során - egyebek mellett - előadta, hogy a szüleivel nincs jó viszonyban, ők a felperest ellene hangolják. A kert teljesen az övé. Az abban lévő fa terméséből önként adott ugyan volna a testvérének, de azt nem tűri, hogy távollétében bemenjenek a kertjébe. A felperes - aki az ő tulajdoni hányadát neki ajándékozta - kb. 100 kg barackot vitt el az engedélye nélkül, és ezzel mintegy 5.000 forintnyi kárt okozott. A nyomozást elrendelő Gy-i Rendőrkapitányság a megtartott helyszíni szemlén rögzítette, hogy a két kert egyben van bekerítve, közöttük kerítés nincsen. Miután az eljárásban az alperes azt is elmondta, hogy a leszedett barackon a szülei és a felperes osztoztak, a rendőrség tájékoztatására lopás vétsége miatt a szülei ellen is magánindítványt tett. A felperes az elkövetett cselekményt nem vitatta, és megígérte az okozott kár megtérítését. A Győri Városi Ügyészség B.11.380/1991/1. számú határozatával - megrovás alkalmazása mellett - az eljárást megszüntette. Az osztatlan közös tulajdonra és a családi kapcsolatra tekintettel azt állapította meg, hogy a barack leszedése és elvitele a társadalomra olyan csekély fokban veszélyes, hogy a gyanúsítottakkal szemben a legenyhébb büntetés alkalmazása is aránytalanul súlyos joghátrányt jelentene. Az ügyészség a fenti határozatát a gyanúsítottak panasza folytán hatályon kívül helyezte és a nyomozást bűncselekmény hiányában mind a felek szülei, mind a felperes vonatkozásában megszüntette. A felperest illetően a nyomozati iratokat esetleges lopással elkövetett tulajdon elleni szabálysértés elbírálása érdekében az elsőfokú szabálysértési hatósághoz áttette. A bűncselekmény hiányát a szülők tekintetében az osztatlan közös tulajdonnal, a felperes vonatkozásában az eltulajdonított legkevesebb 28 kg sárgabarack csekély értékével indokolta. A szabálysértési hatóság szabálysértés hiányában a felperes ellen az eljárást megszüntette.

A felek között, illetőleg a feleket és szüleiket érintően a fentieken kívül még számos eljárás volt folyamatban. A felperes pert indított az alperes ellen a közös tulajdonú ingatlanból az ő 1/4 tulajdoni hányada alperes részére történt ajándékozás iránti szerződés semmisségének megállapítása iránt. A Győri Városi Bíróság - a másodfokú bíróság által helybenhagyott ítéletével - a keresetet elutasította. Egy 1995. október 27-én tettlegességi fajuló veszekedés miatt büntetőeljárás volt. A vádindítvány szerint az alperes a felperes részéről fenyegetettséget észlelve, a földből kihúzott karóval a testvére felé sújtott, de a két testvér közé lépő édesanyját találta el, aki emiatt jobb vállán 8 napon belül gyógyuló zúzódásos sérülést szenvedett, cselekménye azonban 8 napon túl gyógyuló sérülés okozására is alkalmas volt. A Győri Városi Bíróság ítéletében az alperest, mint vádlottat, az ellene súlyos testi sértés bűntettének kísérlete alól bizonyítottság hiányában felmentette.

A felperes jogelődei által a jelen perben előterjesztett kereset - amelyet a felperes fenntartott és az ingatlan 1/4 hányadára a saját tulajdonjoga bejegyzését is igényelte - a jogelődök által ajándékozott 1/4 tulajdoni hányad visszaadására irányult. Az alperes a jelen perhez egyesített, így viszontkeresetnek tekintendő követelésével a közös tulajdon megszüntetését kérte. A felperes a keresete ténybeli alapjaként a jogelődei és az alperes között, az alperesnek felróható okból elmérgesedett viszonyra hivatkozott. Ennek első döntő mozzanataként a barack elvitele miatti feljelentést jelölte meg, de súlyos jogsértéseként a vízórától a szülők házához vezető vízcsőnek az alperes általi lezárásával és a már részletezett büntetőeljárásra okot adó alperesi cselekménnyel is érvelt. Előadta, hogy az alperes és családja által lakott ház építésének a költségeihez a jogelődei is hozzájárultak. Ezért az eredeti tulajdoni arányok nem változtak. Utalt arra a nem vitás tényre is, hogy a szülei végrendeletükben az alperest az öröklésből joghatályosan kitagadták.

Az alperes a felperes keresetének az elutasítását kérte.