BH 2001.11.512 I. A helyrehozhatatlan károsodást előidéző természetkárosítás bűntettét, valamint a rongálás bűntettét valósítja meg a mezőgazdasági vállalkozó vádlott, aki kellően nem gondoskodik arról, hogy a lovai az Országos Természetvédelmi Hivatal által szigorúan védetté nyilvánított erdőterületre ne hatoljanak be; és így az elkóborolt állatok a gyertyán- és bükkfák kérgének lerágásával, az aljnövényzet letaposásával, a csapások kijárásával és a trágyázással a természetvédelmet ért olyan károsodást okoztak, amely végleges jellegű és helyrehozhatatlan [Btk. 281. § (1) bek. b/l. pont és (2) bek. b) pont, 324. § (3) bek.].

II. A polgári jogi igény elbírálása során a vádlottat a le nem rótt illeték mérsékelt összegének a megfizetésére kell kötelezni, ha a követelés jogalapját és annak összegszerűségét elismeri [Be. 55. §, 1990. évi XCIII. tv. 58. § (1) bek. c) pont].

A városi bíróság a 2000. március 24-én kelt ítéletében a vádlott bűnösségét természetkárosítás bűntettében és rongálás bűntettében állapította meg; ezért őt halmazati büntetésül 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 500 forintban állapította meg.

Kötelezte a bíróság, hogy 15 napon belül fizessen meg a M. Erdészeti Rt. magánfél részére 658 914 forint kárt és annak 1996. április 1-jétől számított évi 20% kamatát, valamint az államnak 39 550 forint eljárási illetéket.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlott özvegy családi állapotú, egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Iskolai végzettsége agrártudományi egyetem, szakképesítése agrármérnök. Mezőgazdasági vállalkozóként dolgozik, büntetve nem volt.

A vádlott 1987. évben lakóházat és hozzátartozó gazdasági épületeket vásárolt, az ingatlan összterülete 9694 négyzetméter. Ez az ingatlan a K. Tájvédelmi Körzet területén helyezkedik el. A területet az Országos Természetvédelmi Hivatal elnökének határozata szigorúan védetté nyilvánította, további területekkel egyetemben és rögzítette, hogy ez a terület országos jelentőségű érték. A határozat a terület kezelésével a M. Erdészeti Rt.-t bízta meg.

A vádlott tulajdonában levő területtel szomszédos erdőrészlet - mely fokozottan védett - 16,9 ha nagyságú terület. A védetté nyilvánítás egyik célja a bükk elegyes kocsánytalan tölgyes erdők megóvása. Ennek indoka, hogy az erdők alkotta növénytársulások egyediek, csak hazánk ezen déli területére jellemzőek és találhatók meg ("illír bükkösök"). Az erdők fafaj-összetétele is sajátságos és egyedi, valamint a lágyszárú szintben is a mediterrán elemek nagy száma jellemző, hazánkban egyedülállóan, élőhelyet adva számos, Magyarországon csak itt előforduló növényfajtának.

Az "illír bükkös" a bükkfa és a gyertyán együttélését jelenti, továbbá a lágyszárú faunából a májvirág (Hepotica nobilis), a madárfészek-kosbor (Neotica nidusavis), továbbá a szúrós vagy lónyelvű csodabogyó (Rescus aculeatus) jelenlétét, amelyek védett növénynek minősülnek az 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelet szerint.

A vádlott ingatlana egy lakóépületből, istállóból és két pajtából áll. A terület nincs körülkerítve, közvetlenül érintkezik a szomszédos védett területekkel.

A vádlott a tulajdonában álló ingatlanon 1986. január 2. napjától juhokat legeltetett az mgtsz. által részére kiadott engedélyező határozat alapján. A szerződéses jogviszonyt 1992. december 31-i hatállyal az mgtsz. felmondta, hivatkozva arra, hogy a D. Természetvédelmi Igazgatóság a fenti területen a juhlegeltetést megtiltotta.

A vádlott a természetvédelmi előírásokat több alkalommal megszegte, aminek következtében a D. Természetvédelmi Igazgatóság pénzbírsággal sújtotta, melyet a megyei polgármesteri hivatal helybenhagyott.

A D. Természetvédelmi Igazgatóság 1995. július 10. napján kelt levelében figyelmeztette a vádlottat arra, hogy a tulajdonában álló 12 db ló és 1 db csikó felügyelet nélkül kóborol a gyepművelési ágú területen, valamint az erdőtagon, és felszólította e védett területeket károsító magatartás abbahagyására, majd határozatával eltiltotta az erdőtagban a védett természeti terület jogellenes zavarásától, veszélyeztetésétől és károsításától.

A fenti előzmények után végül a D. Természetvédelmi Igazgatóság 1995. november 3. napján feljelentést tett ellene természetkárosítás vétségének alapos gyanúja miatt.

A juhtenyésztést meghaladóan a vádlott lovak tartásával is foglalkozott, mely állatok ugyan az édesapjának a tulajdonában voltak, a felügyelettel, a gondozással kapcsolatos feladatok ellátásának a terhe azonban a vádlottra hárult, aki ezt alkalmazottak foglalkoztatásával oldotta meg.

1995-ben a lovak gondozásával megbízott személy - aki szakképesítéssel nem rendelkezett - munkaköri leírást nem kapott a vádlottól, feladata a lovak etetése és ellátása volt. Utasítást kapott a vádlottól arra, hogy a lovakat hajtsa ki az istállóból és a karámból is az erdősáv alatti rétre legelni. A vádlott mindössze annyit mondott neki, arra vigyázzon, hogy a lovak ne kószáljanak el. Az alkalmazott a munkáját egyedül látta el, így képtelen volt megakadályozni azt, hogy a 12 ló és a csikó ne menjen be az erdőbe, főként ha a meleg és a legyek elöl a hűsbe menekültek, vagy valamilyen zajtól megriadtak. Több ízben jelezte a vádlottnak, hogy a lovak bemennek az erdőbe, ennek ellenére nem kapott olyan utasítást, hogy ne engedje a lovakat a rétre, és arra sem kapott utasítást, hogy a vezérkanca kötőféken tartásával tartsa vissza a többi lovat.

Az alkalmazottnak tudomása volt arról, hogy a vádlottat a lovak károkozó tevékenysége miatt feljelentették, de ez után sem utasította őt a vádlott arra, hogy a lovakat tartsa a karámban, csak akkor, amikor már folyamatban volt a büntetőeljárás, de ezt az utasítást sem lehetett teljesíteni, tekintettel arra, hogy a karám kerítésének egy része kidőlt. Így azután 1996 novemberéig folyamatosan jártak a lovak őrizetlenül az erdőbe.

A lovak legkésőbb 1995. májustól, legalább 1996. november 7-ig a felügyelet teljes vagy részleges hiánya miatt több alkalommal elhagyták a vádlott ingatlanát keleti-délkeleti irányban, és a szomszédos területére - amelyek fokozottan védett területnek minősülnek -, valamint az erdőterületre hatoltak be, és rongálták meg rágással, taposással a fákat és az aljnövényzetet.

A vádlott a lovakat 1997. tavaszán, közelebbről meg nem állapítható időpontban, értékesítette.

A lovak különösen a vádlott ingatlanához közelebb eső erdőterületeken okoztak nagy kárt, azon kívül, hogy a bükk- és a gyertyánfák kérgét megrágták, a lágyszárú növényzetet (májvirág, madárfészek-kosbor, szúrós csodabogyó) is letaposták, a rendszeres megjelenésük útvonalán csapásokat jártak ki, és a trágyájukkal károsították a talajszintet.

Az erdőrészletben okozott károsodás révén az erdő jellege jelentősen és hosszútávon megváltozik. A rágási kár - a faállomány átlagéletkora 58 év volt - 821 db bükk és 392 db gyertyánfát érintett. A bükkfák pusztulása miatt az erdőrészletet más fák fogják elfoglalni. Ezzel nemcsak az erdő lombkorona-szintjének összetétele változik meg, hanem az erdő talaj- és gyepszintjének ökológiai viszonyai is, ami önmagában is megváltoztatja a lágyszárú növények eddigi faj- és egyedszámát.