A Kúria Kfv.35485/2011/10. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 32. §, 44. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 72. §] Bírók: Hajnal Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

Az adókülönbözetet eredményező tényállás csak valamennyi körülmény maradéktalan tisztázásával tárható fel. Az adózó bizonyítási indítványainak mellőzését az adóhatóságnak indokolnia kell.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.I.35.485/2011/10.szám

A Kúria a dr. Kán Erika jogtanácsos által képviselt felperes neve felperesnek a dr. Weisz Brigitta jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (alperes címe) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2011. március 24-én kelt 13.K.34.441/2009/18 sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 19. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Bíróság 13.K.34.441/2009/18. számú ítéletét, és az alperes 2279343620. számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 200.000 /kétszázezer/ forint elsőfokú, és 100.000 /százezer/ forint felülvizsgálati perköltséget.

A kereseti és a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az adóhatóság megismételt eljárásban a 2004. augusztus-december és 2005. január-június időszakra áfa adónemben végzett ellenőrzést a felperesnél. Ezen időszakban a felperes alapvetően multifunkcionális irodatechnikai berendezések kis- és nagykereskedelmével, valamint ehhez tartozó szolgáltatások értékesítésével foglalkozott, fő szállítója a S. Kft. (a továbbiakban: S.Kft.), fő vevője a C. Kft. (a továbbiakban: C.Kft.) volt. Az ellenőrzés azt állapította meg, hogy a számlák hiteltelenek, mivel az azokat megelőző, az értékesítési láncon belüli értékesítések nem történtek meg, így a felperes megalapozatlanul helyezte levonásba az S. Kft. számláiban feltüntetett előzetesen felszámított áfát. Erre tekintettel az alperes a 2279343620 számú határozatával helybenhagyta azon első fokú határozatot, amely a felperes terhére összesen 309.982.000 Ft adóhiányt állapította meg, továbbá adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Az alperesi határozat ismertette a fellebbezési indokokat, az általa relevánsnak tekintett tényállást. Kitért arra, hogy Európai Bíróság C-354/03., C-355/03. és C-484/03. egyesített ügyekben (Optigen ügy) hozott eseti döntése nem irányadó, mert ott a gazdasági esemény megtörtént, a C-439/04. és C-440/04. egyesített ügyek (Kittel ügy) alapján pedig a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik az adólevonás megtagadása az olyan adóalany részéről, aki tudta vagy tudnia kellett volna, hogy HÉA kijátszását megvalósító ügyletben vesz részt. Megállapította továbbá, hogy a felperes nem tanúsított kellő körültekintést, nem áll fenn az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. tv. (a továbbiakban: Áfa tv.) 44.§ (5) bekezdése szerinti feltétel.

A felperes keresetében az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát azért kérte, mert az alperes nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének, jogszabálysértően használt fel bizonyítékot, illetőleg a felperes bizonyítási indítványai reflexió nélkül maradtak, amely által sérült a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 339/A. §-a. Az S.Kft. pénzügyeinek vizsgálatával a beszerzési útvonalat is fel lehetett volna tárni.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében elutasította a felperes keresetét.

Kifejtette, a Legfelsőbb Bíróság BH 2007. évi 250. számú eseti döntésében foglaltak szerint az adóhatóság jogosult volt a tényállás teljes körű feltárása érdekében vizsgálni nemcsak a vitatott számlák kibocsátója és befogadója között gazdasági kapcsolatot, hanem a megelőző gazdasági eseményeket is: az adójogi következményeket azonban a vizsgált adóalanynál kell levonni. Az S. Kft-nél jogerősen lezárt adóigazgatási eljárás adataiból nem következett, hogy az rendelkezett "számla nélkül" beszerzett, a felperesnek értékesíthető termékekkel, amire a felperes utalt a perben, azonban azt a Pp. 164. § (1) bekezdés ellenére nem bizonyította. Kitért arra, hogy mellőzte a S.Kft-nél 2006-ban végzett vámhatósági vizsgálatok iratanyagának beszerzését, mivel azon időszakban az adóhatóság és nem a vámhatóság volt jogosult ellenőrizni az áfa alanyok belföldi gazdasági tevékenységét. Az ellenérték kifizetés ténye - amit az adóhatóság sem vitatott -, a továbbértékesítésről kiállított számla, nem alkalmasak annak igazolására, hogy a számlakibocsátó ténylegesen rendelkezett a termékkel. Nem volt szükséges megismerni az ellenérték átutalás megtörténtét, így mellőzte az első fokú bíróság a banki megkeresést.

Ú. M-nak, a felperes meghatalmazott képviselőjének az adóigazgatási eljárásban történt meghallgatása az elsőfokú bíróság értékelése szerint valóban nem volt törvényes, ezért a jogszabálysértő nyilatkozat felhasználására hivatkozó keresetnek helyt adott.

Arra is helytállóan hivatkozott a felperes, hogy az adóhatóság kifejezetten nem indokolta meg, miért utasította el a bizonyítási indítványait. Tény azonban, hogy a határozat - 16. oldal harmadik bekezdése, a 18-19. oldal - tartalmazza azokat az érveket, hogy miért nem tulajdonított jelentőséget "a pénzmozgás és a felperes által történő értékesítés" vizsgálatának. Az adóhatóságnak a számlázandó gazdasági eseményt kellett értékelnie, nem mást.