A Budapest Környéki Törvényszék Mf.20744/2016/3. számú határozata közalkalmazotti jogviszony JOGELLENES megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 27. §, 29. §, 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 3. §, 21. §, 25. §, 26. §, 30. §, 33. §] Bírók: Krátky Ákos, Németh Renáta, Sarudi Márta
Kapcsolódó határozatok:
Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.767/2015/5., *Budapest Környéki Törvényszék Mf.20744/2016/3.*, Kúria Mfv.10156/2017/5.
***********
Budapest Környéki Törvényszék
mint másodfokú bíróság
8.Mf.20.744/2016/3.
A Budapest Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság által képviselt felperesnek - által képviselt alperes ellen közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása iránt a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 8.M.767/2015. számon megindított perében a Budapesten, 2016. március 3. napján kelt 5. sorszámú ítélettel szemben alperes részéről 7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő
ítéletet:
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperes részére 20.000,- (húszezer) forint másodfokú perköltséget.
A le nem rótt 77.200,- (hetvenhétezer-kettőszáz) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
I n d o k o l á s
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest 578.700,- forint felmentési időre járó távolléti díj, 385.800,- forint végkielégítés, valamint 61.246,- forint perköltség felperes részére történő megfizetésére. Kötelezte az alperest 3.200,- forint állam által előlegezett költség megfizetésére, valamint megállapította, hogy a felmerült 57.900,- forint eljárási illetéket az állam viseli.
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes 2007. október 29. napjától a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatnál állt közalkalmazotti jogviszonyban, családgondozó munkakörben. Az alperes 2013. januárjában pályázatot írt ki nevelőszülői hálózatvezető munkakör betöltésére, amelyet a felperes megpályázott. A 2013. február 22. napján történt felvételi elbeszélgetésen a felek szóban megállapodtak arról, hogy az alperes áthelyezéssel veszi át a felperest. Az erről szóló megállapodást a felek, valamint az átadó munkáltató 2013. március 6. napján írták alá. Az alperes 2013. március 7-i keltezésű okiratában felmentéssel megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. Annak indokolásában rögzítette, hogy a jogviszonyt az Mt. 27. §-a és 29. §-a alapján azonnali hatállyal felszámolja. Tartalmazta az okirat azt is, hogy a semmisségi ok a felperes érdekkörében merült fel (nem rendelkezik a munkakör betöltéséhez szükséges iskolai végzettséggel), ezért nem jogosult a felmentés esetén járó juttatásokra. Rögzítette az okirat azt is, hogy a semmisségi ok orvoslására nem volt lehetőség és az áthelyezést megelőző állapotot sem lehetett helyreállítani.
Az elsőfokú bíróság ítéletében - utalva a Kjt. 21. § (1) bekezdésére, 61. § (1) bekezdésére, 83/B. § (1) bekezdésére, az Mt. 27. § (1) és (3) bekezdéseire, valamint az Mt. 29. § (1) bekezdésére - megállapította, hogy miután a felperes a hálózatvezető munkakör betöltéséhez szükséges végzettséggel nem rendelkezett, így az alperessel létrejött közalkalmazotti jogviszonya érvénytelen (semmis), annak oka nem volt elhárítható, ezért az Mt. 29. §-ában foglaltakat kellett alkalmazni.
Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy az áthelyezés a közalkalmazotti jogviszonyt megszünteti, ettől pedig független kérdés az átvevő munkáltatóval létrejött jogviszony érvényessége, ezért nem találta megalapozottnak az alperes hivatkozását, mely szerint ha az áthelyezésről szóló megállapodás semmis, úgy az átadó munkáltatónál korábban létesített jogviszony továbbra is fennáll. Nem tulajdonított jelentőséget az elsőfokú bíróság annak, hogy az alperes a pályázatban pontosan milyen feltételeket jelölt meg, és rámutatott arra, hogy az alperes kötelezettsége volt legkésőbb a kinevezéskor megvizsgálni, hogy a pályázó milyen végzettséggel rendelkezik, ennek hiányában ugyanis sem a besorolási, sem a nyilvántartási kötelezettségének nem tudott eleget tenni. Kifejtette, hogy a perben nem merült fel adat arra, hogy a felperes a végzettsége kérdésében megtévesztette volna az alperest tekintettel arra, hogy az alperesi intézményvezető és a felperes találkozásakor szóba sem került, hogy a felperes milyen végzettséggel rendelkezik és ez megfelelő-e a munkakör betöltéséhez. Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy az alperest terhelte annak kötelezettsége, hogy megvizsgálja azt, hogy a felperes a munkakör betöltéséhez szükséges végzettséggel rendelkezik-e, e kötelezettségének elmulasztása a felperes terhére nem eshetett, és nem volt átterhelhető az átadó munkáltatóra sem. Ennek következtében nem tulajdonított jelentőséget annak sem, hogy az áthelyezésről szóló megállapodást ki mikor írta alá, ugyanis az alperesnek az ellenőrzési kötelezettségét azt megelőzően kellett volna teljesítenie, hogy megállapodást ő maga aláírta.
Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes alperesnél való kinevezése az alperes oldalán felmerülő okból érvénytelen volt, ezért annak jogkövetkezményeit az alperesnek kellett viselnie. Az alperest a Kjt. 26. § (3) bekezdése alapján 578.700,- forint felmentési időre járó távolléti díj, míg a Kjt. 33. § (1) bekezdése, (2) bekezdés a). pontja és a 37. § (5) bekezdés, valamint (6) bekezdés b). pontja alapján 385.800,- forint végkielégítés megfizetésére kötelezte.
Az alperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását és a felperes perköltség megfizetésére történő kötelezését, másodlagosan a Kjt. 30. § (1) bekezdés c). pontja megfelelő alkalmazásával 30 napos felmentési időre járó távolléti díjban történő marasztalásával az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte.
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!