A Kúria Mfv.10362/2015/1. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 275. §, 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 2. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mv.I.10.362/2015/7.

A Kúria a dr. Karczub Péter ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Nagy Péter ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 6.M.468/2013. szám alatt megindított és másodfokon az Egri Törvényszék 2.Mf.20.031/2015/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Kúria az Egri Törvényszék 2.Mf.20.031/2015/4. számú ítéletének azon rendelkezését, amellyel az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.468/2013/34. számú ítéletének a felperes munkaszerződés-módosítása érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelmet elutasító döntését helybenhagyta, nem érinti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi, és az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A felek felülvizsgálati eljárási költségét 20.000 (húszezer) forintban, míg a felülvizsgálati eljárás illetékét 70.000 (hetvenezer) forintban állapítja meg.

I n d o k o l á s

A felperes - rövid időtartamú megszakítással - 1986-tól állt az alperes alkalmazásában kezdetben betanított, majd 1998-tól szakképzett kéményseprőként. A munkaköri leírása rögzítette, hogy a munkavégzése során betartja a kéményseprő-ipari közszolgáltatásra vonatkozó előírásokat és az igazgatói utasításokat. Évente munkavédelmi oktatáson vett részt, utoljára 2012. szeptember 26-án. N.T. munkabiztonsági szaktanácsadó az oktatás tárgyává tette egyebek mellett a kéményseprő-ipari tevékenység kockázati tényezői és veszélyforrásai, valamint a biztonságtechnikai előírások ismertetését.

A felperes 2012. október 10-én kéménytisztítási feladatokat végzett sormunkaként önálló jelleggel. A H., D.F. ingatlanban a munkálatok elvégzésekor B.R.E. ingatlantulajdonos tartózkodott. A felperes a lakáson belül található padlásfeljáróhoz ment, ahol már a házilagos készítésű, egyágú falétra elő volt készítve a falnak támasztva. A helyiség laminált lappal volt burkolva, a létrán csúszásgátló, vagy kiakasztó pedig nem volt. A felperes - állítása szerint - megkérte a jelenlévő B.R.E. ingatlantulajdonost arra, hogy a létrát támassza meg, ő pedig elindult a létrán a kéménytisztításhoz szükséges eszközökkel a padlás irányába. Ennek ajtaját kinyitotta, az eszközt feltette, majd a padlásra lépett volna, amikor a létra kicsúszott alóla és kb. 3 méter magasságból a talajra zuhant. B.R.E. ekkor a szinteltolással alacsonyabb szinten, a padlásfeljárótól több méterre lévő konyha ajtajában tartózkodott.

Az orvosi vizsgálat a felperesnél a bal láb sarok- és lábszár csontjának törését állapította meg, az alperes mint társadalombiztosítási kifizetőhely pedig 2012. október 29-én hozott határozatával a balesetet üzemi balesetként ismerte el.

A felperes a keresetében a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében - a balesettel összefüggésben - vagyoni és nem vagyoni kártérítési igényt terjesztett elő.

Az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.468/2013/34. számú ítéletével a keresetet elutasította, a felperest perköltség viselésére kötelezte és kimondta, hogy a peres eljárás illetéke az államot terheli.

Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakra, valamint a 167. § (1) és (2) bekezdésére.

Rögzítette, hogy a törvény a munkáltató úgynevezett objektív felelősségét határozza meg a munkavállalónak okozott kár megtérítése jogalapjaként. Ennek lényege, hogy a károsultat nem terheli a vétkes magatartás bizonyítása. A jogszabály azonban bizonyos kimentési okokat meghatároz. Ezek jellemzője a káresemény elháríthatatlansága, a károkozó tevékenységi körétől távol álló külső ok miatti bekövetkezése, és az Mt. értelmében az előreláthatóság hiánya. A bizonyítási kötelezettség a munkáltatót terheli.

A perben nem volt vitatott tény, hogy a felperes kéményseprő szakmunkás végzettséggel rendelkezik. A képesítésének megszerzése során tananyagként kellett megismernie a kéményseprő-ipari szakmunkások részére készített tankönyvnek a létrák biztonságos használatára vonatkozó részét, így tudatában kellett lennie annak, hogy a munkavégzése során a létrákat csak kellően stabil, szilárd alapon lehet felállítani a megfelelő dőlésszögben, kifejezetten a létra kicsúszásának megelőzése érdekében. Az alperes által évente megtartott munkavédelmi oktatás tematikája ugyancsak ismert volt a felperes előtt. Ennek része volt a biztonságtechnikai előírások, köztük a létrák biztonságos állapotáról, stabilitásáról, a kicsúszás veszélyének elhárításáról szóló előírások ismertetése.

A kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló 27/1996. (X.30.) BM rendelet külön kiemeli, hogy ellenőrizni kell a biztonságos munkavégzés helyi feltételeit, így a létra állapotát. A felperes személyes előadásában maga is elismerte, hogy a munkavégzés helyén ez az ellenőrzési kötelezettség a kéményseprő feladata (jegyzőkönyv).

A bíróság ítéletében utalt az Mt. 52. §-ában, illetve az 54. §-ában foglaltakra. Ezzel összefüggésben rögzítette, hogy az alperes által csatolt munkavédelmi oktatási tematika magában foglalja, miszerint a munkavállaló jogosult és köteles a munkavégzést megtagadni, ha a kiadott feladat végrehajtása saját, vagy mások testi épségét vagy egészségégét közvetlenül, súlyosan veszélyeztetné. A felperes olyan írásbeli nyilatkozatot tett, amely szerint több évtizedes tapasztalattal rendelkező kéményseprő szakmunkásként fel tudta mérni a veszélyeket, maga is korábban több alkalommal megtagadta a munkavégzést a biztonságos munkavégzés feltételeinek hiányában.

B.R.E. tanú - a perrel érintett ingatlan tulajdonosa - vallomásában vitatta a felperes személyes előadását, és úgy nyilatkozott, hogy a létrát nem támasztotta, ezt nem is vállalta, és a felperes kérésére sem tett volna annak eleget. Jóval távolabb állt a létrától, amikor a felperes felment rajta. Amennyiben a felperes kellő körültekintéssel járt volna el, mindenképpen észlelte volna, ha a tanú már nem fogja a létrát. A felperes személyes előadását atekintetben, hogy a tanú a létrát legalább a munkavégzés megkezdésekor megtámasztotta volna, semmilyen bizonyíték nem igazolta.

Az alperes ellenőrzési körébe eső, azonban elháríthatatlan, és előre nem látható ok vezetett a balesethez. A munkáltatótól nem volt elvárható, hogy minden egyes munkavégzési helyen tájékozódjon a kéményseprő-ipari szolgáltatás elvégzésének konkrét feltételeiről.

A bíróság megállapította, hogy a munkáltató részéről elháríthatatlan volt az a vétkes felperesi magatartás, amely kifejezetten ok-okozati összefüggésben állt a bekövetkezett balesettel. A felperes a reá irányadó technológiai előírásokat, óvórendszabályokat nem tartotta be. Az eljárás során nem sikerült bizonyítania, hogy a munkáltató elvárta, vagy utasította volna az előírásokkal, óvórendszabályokkal ellentétes munkavégzésre.