BH 2006.5.141 Hivatali visszaélés bűntette megállapításának szempontjai, különös figyelemmel az intézkedés jogszerűségére [Btk. 225. §].

A F.-i Bíróság a 2004. október 25. napján kihirdetett ítéletében R. T. vádlott bűnösségét hivatali visszaélés bűntettében és könnyű testi sértés vétségében állapította meg. A vádlottat ezért halmazati büntetésül 8 hónapi börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette és kötelezte a bűnügyi költség viselésére. A vádlott beosztott nyomozóként, rendőr alezredes beosztásban dolgozott, feladatköre, munkaköre 1993-tól kezdődően ugyanaz volt. B. városban található, egy meghatározott piacon létrehozott kirendeltséget vezette. 2003. január 25. napján, szombati napon ismét szolgálatban volt, szolgálati ideje reggel 6 órától 11 óráig tartott. A vádlott szolgálati ideje letelte után a piacon maradt, ebédet és szeszes italt fogyasztott.

J. A. F. sértett, afrikai származású kereskedő ezen a napon ugyancsak a piac területén tartózkodott, miután az E. Kft. képviseletében évek óta általában szombatonként a piacon használt dolgokat vesz, cserél, illetve elad. 2003. január 25-én 13.45 és 14.00 óra közötti időben azonban elkezdte összeszedni a dolgait, mert 14 óra előtt el akarta hagyni a piacot a hátsó kijáraton.

A vádlott eközben a sértetthez odalépett, vállalkozói igazolványát kérte. A sértett hiába mondta, hogy az a könyvelőnél van, a vádlott ezt a kérését többször megismételte. A vádlott egy pillanatra felmutatta a rendőrigazolványát, amire a sértett a személyi igazolványát átnyújtotta. R. T. a személyi igazolványt átvette s azt elhajította. Ezt követően a sértettet egy ízben ököllel arcul ütötte, majd egy speciális fogással előbb az előtte álló asztalra, majd a földre teperte, ahol többször belerúgott. A vádlott a sértettel mindvégig durva, sértő módon beszélt, őt többször "te büdös néger" kifejezéssel illette. A dulakodásra a helyszínre siető piaci biztonsági őr választotta szét a sértettet és a vádlottat.

A bántalmazás következtében J. A. F. sértett arcának jobb oldalán 1 rb. duzzanat formájában keletkező lágyrész zúzódás keletkezett hámfosztás, hámhorzsolás nélkül. A sérülés nyolc napon belül gyógyult.

A F.-i Bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére a büntetés súlyosításáért, a szabadságvesztés végrehajtása próbaidejének felemeléséért és pénzmellékbüntetés alkalmazásáért, a vádlott és védője a kiszabott büntetés enyhítése érdekében fellebbezett.

A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést módosítva tartotta fenn. A módosított fellebbezés az eredeti ügyészi fellebbezéssel egyezően a büntetés súlyosítására irányult, de most már a kiszabott szabadságvesztés mértékének és a felfüggesztés próbaidejének hosszabb tartamban történő meghatározását célozta.

Az ítélőtábla a bejelentett fellebbezéseket a Be. 361. §-a szerinti nyilvános ülésen bírálta el.

A nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője álláspontját az írásban kifejtettek szerint tartotta fenn, míg a vádlott védője a vádlott javára bejelentett fellebbezések tartalmát módosította: a kiszabott büntetés sérelmezése mellett az elsőfokú ítélet megalapozottságát, a megállapított tényállás helyességét is vitatta, a vádlott felmentését indítványozta. A könnyű testi sértés vétségének megállapításával kapcsolatban kifejtette, hogy a joghatályos magánindítvány előterjesztésére a törvényes határidőn túl került sor.

Az ellentétes irányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla a F.-i Bíróság ítéletét és az annak meghozatalát megelőző bírósági eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése alapján teljes körűen felülbírálta. A felülbírálat keretében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a büntetőeljárási törvény rendelkezéseit maradéktalanul megtartotta. Teljes körű bizonyítási eljárást folytatott le, melynek során az ügyet megfelelően felderítette. A rendelkezésére álló, kétségtelenül esetenként egymással ellentétes adatokat tartalmazó bizonyítási anyagot törvényesen mérlegelve állapította meg ítéletének tényállását. A tényállásban rögzítette mindazokat a körülményeket, amelyek az ügy elbírálása szempontjából jelentőséggel bírnak, és indokolási kötelezettségének kellően eleget téve fejtette ki, hogy egyes megállapításai alapjául mely bizonyítékok szolgáltak. Ésszerű és a másodfokú bíróság számára is mindenben elfogadható indokát adta annak, hogy a vádlott védekezésével szemben miért a sértett előadását és a sértetti előadást alátámasztó egyéb bizonyítékokat fogadta el.

Az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy a vádlott magatartása jogszerű vagy jogszerűtlen volt-e.