A Kecskeméti Törvényszék K.22126/2009/17. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 1. §, 3. §, 69. §, 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 19. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 79. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. §, 99. §] Bíró: Stefancsik Márta

Kapcsolódó határozatok:

*Kecskeméti Törvényszék K.22126/2009/17.*, Kúria Kfv.35263/2010/6. (BH+ 2011.11.507)

***********

BÁCS-KISKUN MEGYEI BÍRÓSÁG

KECSKEMÉT

14.K........... szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Bács-Kiskun Megyei Bíróság dr. Fülöp Péter ügyvéd (1364 Budapest, Pf. 57.) által képviselt felperes neve.felperes címe szám alatti székhelyű felperesnek, - XY jogtanácsos által képviselt alperes neve alperes címe. szám alatti székhelyű ellen adó ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata ánt indított perében meghozta a következő

ÍTÉLETET :

A bíróság a keresetet elutasítja és kötelezi a felperest, hogy 15 (Tizenöt) napon belül fizessen meg az alperes részére 500.000,- (Ötszázezer) forint perköltséget.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az APEH külön felhívására 900.000,- (Kilencszázezer) forint le nem rótt eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS:

Az alperes a 2009. augusztus 17. napján kelt 0000. számú határozatával helybenhagyta az elsőfokú alperesi szerv által hozott határozatot, amelyben a felperes terhére személyi jövedelemadó, Egészségbiztosítási Alapot megillető járulék, Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető járulék, százalékos egészségügyi hozzájárulás és munkaadói járulék adónemekben 20.352.000 forint adókülönbözetet állapított meg, amelyből 20.351.000 forintot adóhiánynak minősített és ezen összeg alapján 10.175.000 forint adóbírság és 8.231.000 forint késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. Az adóhiány megállapításának alapja az volt, hogy a felperesi társaság 2006. évben utazást szervezett saját munkavállalói és üzleti partnerei részére Mauritiusra és Mallorcára és az alperes az utak üzleti jellegét nem ismerte el.

A mauritiusi utazásra 2006. február 28-ától március 9-éig került sor, azon 3 fő saját dolgozó és 51 fő üzleti partner vett részt, míg a mallorcai utazás 2006. augusztus 24-étől 31-éig tartott, 4 fő saját dolgozóval és 53 fő üzleti partnerrel.

Az üzleti partnerektől származó résztvevők 2006. március 2-i keltezésű megbízási szerződést írtak alá, melyben vállalták 5.000 forint megbízási díj ellenében szóbeli beszámoló és írásos anyag leadását az általuk végzett piacfeltáró kutatás és a felperes termékeinek formatervezési reklámstratégiai munkájához való hozzájárulás fejében.

Az utazásokat az M Utazási Iroda szervezte, a mauritiusi út 21.927.000, míg a mallorcai út 13.735.000 forintba került, amelyet a felperes fizetett. Az utazásokon 17 fő megbízási szerződéssel nem rendelkező személy is részt vett.

Az alperes határozatában a mauritiusi utazás 21.927.387 forint, valamint a mallorcai utazás 13.734.656 forint ellenértékéről kiállított számlákat, mint szakmai út ellenértékéről kiállított számlát nem fogadta el és a határozatában ezen körülményből eredően állapított meg a felperes részére adóhiányt.

A határozat indokolása szerint a lefolytatott vizsgálat és az M Kft-nél lefolytatott kapcsolódó vizsgálat adatai alapján az volt megállapítható, hogy a felperes turisztikai utazást szervezett saját dolgozói és üzleti partnerei számára, amely természetbeni juttatásnak minősül és annak alapján személyi jövedelemadó-, egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási járulék-, százalékos egészségügyi hozzájárulás- és munkaadói járulék-köteles.

A felperes a jogerős határozattal szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelmében kérte a határozat elsőfokú határozatra történő hatályon kívül helyezését és az alperes perköltségben történő marasztalását.

Előadta, hogy a közigazgatási határozatokat jogalap és összegszerűség tekintetében egyaránt vitatja.

Álláspontja szerint az alperes az ellenőrzés során megsértette a tényállás-tisztázási kötelezettségét, ugyanis az üzleti partnerek és az utazáson részt vevő valamennyi személy nyilatkozatát nem szerezte be, a megbízási szerződéssel nem rendelkező magánszemélyeket nem nyilatkoztatta és nem kereste meg az üzleti út színterét biztosító szállodákat. Ezen túlmenően az M Kft-nél lefolytatott kapcsolódó vizsgálat iratanyagát a felperes teljes terjedelmével nem ismerhette meg.

A felperesi álláspont szerint az alperes az üzleti utakat alaptalanul minősített turisztikai jellegűnek. Álláspontja szerint a megbízási szerződéseknek nem kötelező tartalmi eleme a teljesítési hely feltüntetése, illetve az, hogy a megbízottnak szakmai konferencián kell részt vennie. Kellő bizonyítás nélkül a megbízási szerződések színleltségét az alperes nem állapíthatta volna meg. Álláspontja szerint az a körülmény, hogy a megbízottak, illetve a megbízó az írásos beszámolókat bemutatni nem tudta, nem igazolja, hogy a teljesítés nem valósult meg. Az alperes nem vizsgálta, hogy az utazásokhoz kapcsolódó fakultatív programokon megbízási szerződésekkel rendelkező személyek vettek-e részt, holott nekik a szakmai konferencián való részvétel nem volt kötelező. Az alperes alaptalanul hagyta figyelmen kívül a konferenciák írásos anyagát és alaptalanul hivatkozott arra, hogy a dátum és aláírás nélküli programtervek az utazás üzleti jellegét nem igazolják. Hivatkozott arra, hogy a megkeresett résztvevők írásbeli nyilatkozatainak hasonlósága nem alap arra, hogy azokat az alperes kirekessze a bizonyítékok köréből és az a körülmény, hogy a felperes nem kötött külön utazási biztosítást a számítástechnikai és az üzleti úthoz szükséges egyéb tárgyi eszközökre, nem igazolja, hogy azok utaztatása nem történt meg. Egyébként a biztosító társaságokat az alperes nem nyilatkoztatta e körben és a szállodákat sem kereste meg a tárgyi eszközök biztosítása kérdésében. Vitatta, hogy a 2005. évi a felperes általi részben természetbeni juttatásnak minősített teneriffe-i és thaiföldi utazásokon résztvevők köre azonos volna a perbeli utazásokéval.

Sérelmezte, hogy a felperes ezen hivatkozása ellenére az alperes nem vizsgálta, hogy kik azok a személyek, akik maguk viselték az utazás költségeit.

Egyébként pedig előadta, hogy a 2006. évben kifizetett tiszteletdíjakat összesítő táblázat adatai alapján Cs-né 6.400 forint tiszteletdíjban részesült, míg a mellékletben szereplő 1420964. számú pénztárbizonylat alapján nevezett részére 3.200 forint került kifizetésre.

A felperes mindezeken túlmenően előadta, hogy az alperes eljárása szakszerűtlen és elfogult volt, így a fenti körülmények folytán a meghozott határozat jogszabálysértő.

Az alperes a kereset elutasítását kérte a határozatban foglalt indokok alapján.

A felperes által feltárt számítási hibát elismerte, de álláspontja szerint a határozati megállapításokat az nem befolyásolja.

A bíróság álláspontja szerint a kereset alaptalan.

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 143.§ (1) bekezdése szerint az adóhatóság másodfokú jogerős határozatát - a fizetési könnyítés engedélyezése tárgyában hozott, illetőleg az elsőfokú határozat megsemmisítését elrendelő határozat kivételével - a bíróság az adózó kérelmére jogszabálysértés esetén megváltoztatja vagy hatályon kívül helyezi, és ha szükséges, az adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja. Az adóhatóság másodfokú végzésével szemben nincs helye bírósági felülvizsgálatnak.