BH 1984.1.4 A hamis tanúzásra felhívás vétsége akkor állapítható meg, ha a felhívott személy nem teszi meg a valótlan tartalmú vallomást;

ha azonban a hamis vallomást megtette, a terheltet felbujtóként elkövetett hamis tanúzás bűntette miatt kell felelősségre vonni [Btk. 21. § (1) bek., 238. § (1) bek., 242. §].

A megyei bíróság az I. r. vádlottat halált okozó testi sértés bűntette és büntető ügyben elkövetett hamis tanúzásra felhívás vétsége miatt halmazati büntetésül 9 évi - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte.

Az I. r. vádlott előzetes letartóztatásba helyezése után a büntetésvégrehajtási intézetekből kiterjedt levelezést folytatott rokonságával, közöttük a férjével, a II. r. vádlottal is, valamint látogatókat is fogadott. Leveleiben és szóban megjelölte, hogy milyen vallomásokat tegyenek. A II. r. vádlott kérésére egy munkatársa vállalkozott arra, hogy tanúvallomást tesz az ügyben. Az I. r. vádlott neki is részletesen megírta, hogy milyen vallomást tegyen, s ezeket a leveleket a munkatársának a II. r. vádlott megmutatta. A tanúnak jelentkező munkatársat a megismételt eljárásban pótnyomozás során, valamint az újabb első fokú tárgyaláson tanúként kihallgatták és ennek során a hamis tartalmú vallomást megtette.