BH 1996.7.358 A tulajdonhoz való jog nem tartozik a személyhez fűződő jogok körébe, ezért nem vagyoni kár megtérítése iránti igény nem érvényesíthető eredményesen pusztán azon az alapon, hogy a felperes nem gyakorolhatta megsértett tulajdonjogát [Ptk. 2. §, 115. § (3) bek., 340. § (1) bek., 349. §].

A felperessel szemben folytatott nyomozati eljárás során a felperestől bűnjelként lefoglaltak egy db színes tv-készüléket és egy db gáztűzhelyet, amelyeket a v.-i H. áruháznál mint letéteményesnél helyeztek el. A felperest jogerős büntetőbírósági ítélet pénzbüntetésre ítélte, a foglalás alóli feloldásról és a bűnjelek kiadásáról azonban nem rendelkezett. Erre nézve csak 1991. november 8-án született jogerős döntés egy külön lefolytatott, ún. tárgyi eljárásban. A lefoglalt vagyontárgyak kiadására azonban még ekkor sem került sor, mert a bíróság a lefoglalt vagyontárgyak kiadásáról szóló intézkedését elmulasztotta megküldeni a H. áruháznak. A lefoglalt tárgyak kiadására végül is csak 1993. május 20-án - már a per ideje alatt - került sor.

A felperes módosított keresetében a Ptk. 349. §-a alapján előbb általános kártérítés címén, majd pedig nem vagyoni kártérítésként 50 000 forint és annak 1987. november 8. napjától számított törvényes kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését arra hivatkozással, hogy az alperes mulasztása folytán hosszú ideig akadályozva volt a tulajdonjoga gyakorlásában.

Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a felperes a lefoglalt vagyontárgyait hiánytalanul visszakapta, így őt kár nem érte.

Az elsőfokú bíróság 40 000 forint nem vagyoni kár és ezen összeg 1991. november 8. napjától számított évi 20%-os kamata megfizetésére kötelezte a megyei bíróság alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az indokolás szerint az alperes jogellenesen mulasztotta el a bűnjelek kiadása iránti megfelelő intézkedéseket, és ezzel megsértette a felperes tulajdonhoz való jogát. A felperes kára abból származik, hogy szükségtelenül hosszú időn keresztül nem gyakorolhatta a tulajdonhoz fűződő jogait, ami által alapvető személyhez fűződő joga szenvedett sérelmet, hiszen a tulajdonhoz való jog a személyiség egyik legfontosabb alapjoga. A nem vagyoni kártérítés a személyhez fűződő jogok védelmének egyik fontos eszköze. Az elsőfokú bíróság a rendelkező részben írt összegű nem vagyon kártérítést tekintette olyannak, amely a felperes által elszenvedett sérelemért a megfelelő elégtételt biztosítja.

Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, kérve annak megváltoztatásával a kereset elutasítását. A fellebbezési érvelés szerint a Ptk. a személyhez fűződő jogok között nem sorolja fel a tulajdonhoz való jogot. A felperes a részére kézbesített jogerős határozat alapján maga is eljárhatott volna a H. áruháznál, mivel ezt nem tette, saját maga okozta, hogy ingóságait csak 1993. május 20-án vehette át.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyására irányult.

A fellebbezés alapos.